Feri bátrabb, mint az MSZP

Takács Józsi bácsi a Fáy utcai Vasas Csarnok előtt álldogál. Izgatott. Fal mellé rakta a tescós táskáját, benne a transzparenseit. Hivatásos tüntető, de ma nem Orbánt ekézi, „Feri, küzdünk veled!” szöveget pingált a papirosra. Három szál virággal a kezében figyeli a leparkoló kocsikat. Legutóbb csak egy szegfűt vett Klára asszonynak, de ez – állítja – ünnepi alkalom: hisz rövidesen megalakul Gyurcsány pártja. Aggódik: vajon lesz-e alkalma átadni a csokrot? Azt mondja, soha nem volt párttag. De most hisz. A Feriben.

Bánatára egyelőre csak az LGT-s Somló Tamás kocsija érkezik, villogó lámpákkal. Somolyognak a biztonságiak. Kapkod a művész, nincs meg a kapcsoló.

– Csak tessék, tessék! – invitálja a tipegő tömeget Varju László.
A csarnokban harsány a zaj, és percenként jár a puszi. Retikülök ütődnek kopott zakókhoz, kalapok emelkednek, regisztrációhoz hajolnak a fájós hátak.

– Beljebb, csak beljebb – kurjantja Varju.
Frakcióigazgató volt, van gyakorlata a szervezésben.

Ötszáz forint az adomány. Minimum! Nyugtát körmölnek a koalíciós aktivista kisasszonyok, akik – akár a telefonközpontosok – hosszú asztalok mögött ülnek a bejárat két oldalán. Üres cipősdobozokon születnek a pártolói autogramok.

– Itt lehet leadni a sütiket! – csalogatja elő valaki a táskákból a hozott, porcukros finomságot.
Asztalnyi már a jégkrémes dobozokban tálalt, sajtos, lekváros házi műremek. Ingyen adják, családi a rendezvény, egyéves az MSZP Demokratikus Koalíció platformja.

Csak a „No pasaran!” meg a „Come back Feri!” feliratú pólók kerülnek pénzbe. A demokrata zsibin kapható még a Gyurcsány-CD, a Gyurcsány-könyv, no meg a koalíciós műanyag karkötő.

– Tessék, csak tessék! – terelik a népet a szervezők.
A fehér abroszos asztalokon és a sörpadokon túl, a műanyag VIP-székek között gyülekeznek a koalíciós celebritások: Vágó István parolázik, Kósáné kvaterkázik, Szabó Zoltán adomázik. Eörsi Mátyás, Csiha Judit, Vadai Ágnes és még sokan mások tekingetnek körbe-körbe, akár Takács bácsi a csarnok előtt: „Vajon mikor jön a Feri?”

Félórás a csúszás. A karzat megtelt, lengenek a szülinapi lufik.

– Nézd, a Gy. Németh, azt hittem ő marad MSZP-s! Ott a Debreczeni! Milyen fess ember! – sugdolóznak mellettem.

Hárman a sörpadon

A sörpadokon három nyugdíjas asz-szony. Vadai után jöttek a fővárosba:
– Vele vagyunk, meg a Ferivel – mosolyognak.
Korán indult a buszuk, megfáztak, hűvösek már a hajnalok. Az egyik beszél, a másik helyesel, a harmadik bizalmatlan:
– Feri bátrabb, mint az MSZP. Csendben, barátságban kell elválnunk! Nem szabad nyuszinak lennünk; ki kell állnunk Orbán ellen.
– Így is van! – kontráz a másik.
Bólint a harmadik.

A terem újabb csodára, feltámadásra vár.

– Milyen jó volt 2006-ban – hallani innen-onnan. – Az Andrássy úton énekeltük az „Igen, igen”-t! Még megvan a táblám. Nincs szívem kidobni!
A hangszórókból felreccsen egy U2-nóta. Hát persze hogy a Beautiful Day. Akár 2006-ban az Andrássy úton. A csarnok népének csodálatos ez a nap is. Zúg a vastaps, ahogy akkor, és ugyanolyan pirosak az arcok. Csak az MSZP nincs itt: se a logó, se a hajdani celebek. De hívei szerint Gyurcsánnyal visszatérhetnek a régi, szép idők. Legyintenek Őszödre, a zavargásokra, a válságra, az eltűnt időre, a kettészakadó baloldalra. Hisznek. Elsősorban „Feriben”. Hogy ő megmutatja, mint régen: oda lehet csapni! Mert ő oda tud csapni!

Dési, Ady, Somló

Gyurcsány és felesége jön. Kípszmájling, vaku, mikrofonerdő. Takács bácsi ugrik, átadja a virágot, kezet ráz a volt kormányfővel. Neki már most nagy nap ez a mai.

Állva tapsol a nép.

Életképek jönnek videóról. A Demokratikus Koalíció elmúlt egy éve, a Szent István parki sátor, a tüntetések, alatta az Eye of Tiger, a Rocky film bokszzenéje dübörög. Nyilatkoznak a DK tagjai is, hangjukat azonban nem hallani.

Dési János népszavás szpíkermosolyába is belerecsegnek, beleropognak, belesípolnak a hangszórók.

– Azt szokták mondani, ami nehezen indul, az sikeres lesz – így Dési.
Biztos, ami biztos, a versmondó fiú – társadalmi munkában klubrádiós – kiabálja az aktualizált Adyt: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek...”

Somló színre lépésével darab időre javul a hangosítás. Félplayback, a zenész tapsot kér és kap.

– Kezeket a magasba, most a lábakat is – viccelődik.
„Olyan szépek voltunk...” – énekli. Aktuális a múltidézés, elandalodik a nézőtér.

Ám Molnár Csaba felráz mindenkit. Katonás a kiállás, háborús a retorika:
– A Fidesz második országlása is megbukott. Orbán és nívótlan csatlósai megszállták hazánkat, és a kiszolgáltatottság börtöneit hozták létre.
A volt kancelláriaminiszter kettéosztja az országot: vannak a demokraták, és velük szemben áll Orbán. De ők nem hagyják magukat. Ígéri, visszaveszik a köztársaságot.

Gyurcsány jön. Hangpróbával.

– Énekben, táncban és mikrofonbeállításban jó vagyok – mosolyog, és a sajtó kegyelmét kéri a gyengélkedő hangtechnika miatt.
Izgatott a hallgatóság. Pisszenést sem hallani. Az elbocsátó szép üzenetre vár mindenki. De először a kötelező ’56-os ünnepi kitérő jön, Nagy Imre-méltatással.

– Na, talán most, na most... – izgul mellettem a nép.
Nem kell sokáig:
– Létrehozunk egy új, nyugatos, polgári balközép pártot. A szolidaritás és szabadság pártját.
Vastaps. Ujjongás.

Gyurcsány jelzi, nemcsak Orbán rendszerét, hanem az új alkotmány által kinevezetteket – így az új alkotmánybírákat, az ÁSZ elnökét, a legfőbb ügyészt – is illegitimnek tartja. Nem bízik Polt Péterben, aki biztosan akadályozná az új párt létrejöttét, ezért a már bejegyzett Demokrata Párt lesz Gyurcsány követőinek otthona. Később majd átkeresztelik Demokratikus Koalícióra.

Leosztja a szerepeket: ő 2014-ben valószínűleg nem lesz kormányfőjelölt, az egyes számú tagkönyv Vitányi Iváné, a frakcióvezető pedig Molnár Csaba lesz.

Azt mondja, maradtak barátai és ellenfelei is az MSZP-ben, de ígéri, ha ők támadnák az új pártot, nem reagálnak rá. Egy bírálatot azért még utoljára megenged magának:
– Tévedés baloldali választ adni a jobboldali ellenforradalomra. Nincsenek már homogén kultúrájú pártok!
Azt mondja, nem tízen lesznek ott a parlamentben, hanem százezren.

(Még aznap visszaüzen az MSZP választmánya: tudomásul veszik a döntést, a Gyurcsánnyal távozó országgyűlési képviselők adják vissza MSZP-s listán szerzett mandátumukat.)

Gyurcsány belehúz: kormányprogramot hirdet. E szerint vissza kell adni a kultúra, a művészet, a sajtó szabadságát, meg kell teremteni a gazdasági egyensúlyt, elérni, hogy belátható időn belül minden gyermek két nyelven folytathassa a tanulmányait, újraosztani a felelősséget az egészségügyben.

Vastaps és torta

Érzi, előreszaladt, visszarántja a gyeplőt:
– Korai ez még!
Azt mondja, nem a revánsvágy hajtja, ő és a koalíció Magyarországért, a köztársaságért harcol.

Vastapsot kap, és tortát. Molnár Csabával vágják fel a születésnapi sütit.

– Legalább ő mozdul. Más úgyse – élesedik az ellenzékkritika.
Boldog a csarnok népe. Körbeállják Gyurcsányt. Fotózkodnak a polcelebbel. Vállát veregetik. És közben legyintenek az eltűnt időre, a kettészakadó baloldalra.

Hisznek.