Fegyverszünet

– Jegeltük a pozícióharcot. Botrány és veszekedés nélkül pacifikáltuk a pártot – értékel az MSZP egyik prominense a „mozdonyfordító” kongreszszus után, ahol zárt kapuk mögött ostorozták magukat a szocialisták.
Kimondták: nem akarnak előrehozott választásokat, kiállnak a Bajnai-kormány mellett. Sőt, kőbe vésték azt is: amíg nem lesz kormányfőjelölt és választási program, addig Lendvai Ildikó a főnök a szegfűs portán.
Átmenetileg vége tehát a generációsnak tartott küzdelemnek, nem lesz bizalmi szavazás az elnökség ellen, a fiatalok egy darabig nem húzogatják az öregek bajszát.

– Elnapoltuk a személyi kérdéseket – állítja több szocialista informátorunk.
Nem kérdés már, hogy novemberben új elnökséget választanak, és az sem, hogy ifjoncokkal kibővül a párt kormánya, az Országos Választási Bizottság. Vagyis a generációs csúcsvezetői paktumra bólintott a kongresszus.
Vagy nem teljesen? Hiába rukkolt elő az elnökség az OVB-be küldendő ifjútörökök névsorával, a szoci talpasok lesöpörték a listát az asztalról.

– A küldöttek figyelmeztették az elnökséget, nem tűrik, ha a fejük felett döntenek – elemez a szocialisták egyik vezetője.
– Nem nagy ügy! Az alapszabály szerint a bővítés a választmány dolga. Ezért nem szavaztunk a nevekről – bagatellizál egy másik MSZP-s elnökségi tag.
Csakhogy a névsor a „régebb óta fiatalok” és az ifjú gárda megegyezésének része. Hogy lesz így béke?
– A választmány tele van belgákkal – magyarázza az MSZP parlamentjének egyik tagja.
Ezzel arra a pozícióharc ellen tiltakozó nyílt levélre utalt, amelyben tucatnyi szoci vallotta magát belgának, jelezve: nincs itt az ideje a torzsalkodásnak, személyi küzdelem helyett végre a politikáról kellene gondolkodni.
– Nem biztos, hogy a választmány bólintani fog az elnökség által kijelölt nevekre – jósolja szocialista informátorunk.

Mindazonáltal a béke – felemásan bár, de – megköttetett. A küldöttek lassú elszivárgása közepette a szónokok balos szlogenekkel rukkoltak elő: többnyire előre megírt papirosokról olvasva kampányoltak a köz- és szociális biztonságért.

A szegfűs zsákból már közösen húzták elő a Jobbik előretörésére reagáló csomagokat: a romatelepeket felszámoló programot, az önkormányzati rendészetet. Találtak a válságra, az eladósodásra is választ: banki magatartáskódexet javasolnak, hogy könynyebb legyen hiteleket átütemezni, az uzsorakamat lehetőségét korlátozni.

Vagyis gondolkodni kezdtek azon, hogy mi legyen a jövő szoci zászlajára írva. Ígérik: a zászlóvivő kormányfőjelöltet télre megtalálják. Nem lesz könnyű. Még nincs jelentkező a 2010-es választások fináléjára.

A „nagy nyugalmat” valamelyest megzavarta Szili Katalin váratlan bejelentése, amely szerint kikéri házelnöki munkakönyvét az Országgyűléstől, helyette politikus lesz, és balos ródsóba kezd.

Kormányfőaspiráns lesz? Nem valószínű. Átveszi Baja Ferenctől a párt egyik meghatározó társaságának, a Szocialista Platformnak az irányítását? Ez benne van a pakliban.
– Inkább pártelnök akar lenni – értékelték Szili lépését a küldöttek.
– Talán nem kellene már most pozíciók feladásával azt sugallni: az MSZP választási vereségre készül – méltatlankodik egy szoci vezető.

Senki sem vitatja, hogy Szili magasra emelte a lécet.
– Ügyes volt. Nehéz helyzetbe hozta az elnökség kormánytagjait azzal, hogy lemondott a házelnöki posztról. Azt üzente ezzel: mindent fel lehet adni a pártért – magyarázza egy vidéki vezető.
Cseles lépés. Csak kissé populista.

Közben programokkal megtelt a padlás, mégis hiányzik az egységes rendező elv. Baloldali fordulat kell – érvelt Szili Katalin és Földes György, a Politikatörténeti Intézet igazgatója. Nincs szükség ilyenre – kontrázott Vitányi Iván.

Az MSZP platformjai sincsenek közös nevezőn. Igaz, novemberig kell elkészülnie a programnak. Kérdés, hogy a választások miatt nem lesz-e addigra túl késő.
Visszatérne a balos gyökerekhez, és a munkavállalók érdekéért küzdene a Kiss Péter fémjelezte Baloldali Tömörülés Platform. Az MSZP nagy öregje és társai odacsapnának a multiknak is, szigorúan szabályoznák működésüket. Sőt, „gazdasági szabadságharcot hirdetnének a magyar állam gazdasági önrendelkezésének visszanyeréséért”.

Meghökkentő a megfogalmazás. A témát a szélsőjobb is felkarolta.
A „Baltömör” kezdeményezi a rendszerváltás óta kötött privatizációs szerződések betartásának felülvizsgálatát. Ez is szerepel a szélsőjobb terveiben. „Ha az új tulajdonos megszegte vállalt kötelezettségeit, akkor az államnak meg kell tennie a szükséges jogi és pénzügyi intézkedéseket vele szemben” – áll a lapunk birtokába került, a Baloldali Tömörülés jegyezte iratban.

A Gyurcsány-boyok, Ficsor Ádám, Molnár Csaba platformja viszont azt javasolja, hogy „a modernizációs, felvilágosult, a liberális értékeket befogadó karakter” maradjon továbbra is az MSZP egyik meghatározó sajátossága.
Kiss Péterék felednék az SZDSZ-es házasságot, Gyurcsány emberei viszont megtartanák a liberális hozományt.

A Mesterházy Attila vezette Harmadik Hullám Platform árnyalná az MSZP önmeghatározását: „Nem definiálhatjuk magunkat a mai globális világ keretei között továbbra is úgy, hogy mi csak a leszakadók, a rászorulók, a hátrányos helyzetűek pártja vagyunk. A szociáldemokrácia bázisa ennél jóval szélesebb” – nyitnának Mesterházyék, és a versenyképesség, a szolidaritás jelszavával „kampányolnak” kongresszusi dokumentumukban.

A Baja Ferenc vezette társulat, a Szocialista Platform szerint az MSZP ideológiájában legalább annyira fontos a társadalmi igazságosság és a szolidaritás eszméje, mint a gazdasági versenyképesség.
Elmosódott a kép? Nem a mi készülékünkben van a hiba.

Bajáék is szakítanának az SZDSZ-es mumussal. Ez legalább egyértelmű. „A párt liberális korszakának tanulságait levonva láthat neki baloldali énjének újrafelfedezéséhez – írták a kongresszusi iratban.
Az Ésszerűség és Felelősség Platform nem sokat törődött a filozófiával, hanem jelezte: felkarolná a szakpolitikusokat, és rögvest beszuszakolná őket a pártvezetésbe.

Mintha csak ezen állna vagy bukna minden.
– Elfolyt a magzatvíz, de a gyerek még nem született meg – magyarázza az egyik szocialista.

Dekódoljuk: elbeszéltek egymás mellett a kongresszusi küldöttek. De legalább már nem pozíciókról szólt a diskurzus.
A mai MSZP-től már ez sem kevés.