Fantom professzor

„Csatolva küldöm a Pethő Sándor egyetemi tanári, KRE HTK-dékánhelyettes kinevezése körüli anomáliákról szóló összeállítást.” Ennyi állt a szerkesztőségünknek küldött e-mailben, Pató Pál aláírással. A mellékletben pedig részletes összeállítás Pethő professzor előéletéről. A feladó állítása szerint „az egyetemi tanári kinevezéséért benyújtott pályázathoz csatolt önéletrajzban megjelölt idegen nyelvű publikációk mindegyike hamis”.

Erős állítás.

Pató Pál aprólékos kutatómunkával igyekszik igazolni, hogy a Pethő Sándor által írt cikkek fiktívek, az idézett kötetek, folyóiratok, periodikák zöme nem is létezik. Állítja: a professzor külföldi egyetemi oktatói tevékenysége „nem dokumentált”, ráadásul „az intézmények honlapjai nem tartalmaznak Pethő Sándor neve alatt meghirdetett kurzusokat”.

Márpedig ha mindez így van, Pethő nem lehetne egyetemi tanár, tanszékvezető, dékánhelyettes pláne nem. Sőt, az egyetem környékére se mehetne, mert csaló.

Választ írunk Pató Pálnak, aki egy titokzatos, Shaitana álnevű bloggerhez irányít bennünket. Pethő története ugyanis régóta téma a Károli Csalók Egyeteme című blogjában.

Shaitanától gyors válasz érkezik e-mailben. „Szívesen elmondok mindent, amit tudok az ügyről, a legjobb lenne ezt személyesen megejteni... És arra fogom kérni, hogy a nevemet ne említse. Sajnos ebben az országban nem azt ítélik el, aki a gazságot elköveti, hanem azt, aki ezt szóvá meri tenni.”

Shaitana nappalijában ülünk le. Úgy tűnik, jól ismeri a Pethő-karrier állomásait.

– A blogon valaki bedobta, hogy Pethő annak idején, 2002-ben hamis adatokat írt egyetemi tanári pályázatába. Akik tudtak erről, rákattantak a témára, természetesen mind álnéven. Aztán szokás szerint semmi sem történt. Ezért néhányan a blogon kívül is levelezni kezdtünk arról, mégis mit lehetne tenni. Arra jutottunk, a nyilvánosság talán segít – magyarázza Shaitana.
Pethő – a Károli-egyetem honlapján található önéletrajza szerint – 1962-ben született. 1998 és 2002 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának klasszika-filológia tanszékén volt adjunktus, majd docens, később jelentkezett a tanszékvezetésre kiírt egyetemi tanári pályázatra.

A dokumentumot a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság Hit- és Vallástudományi Bizottságának egyik tagjaként Pesthy Mónika is véleményezte. Felkerestük őt is.

– Kíváncsi voltam, honnan került elő hirtelen egy ilyen csodalény, akit mindenki az egekbe dicsért. Feltűnt, hogy a pályázatában egy halom magyar és külföldi publikációt említ. De igazán gyanús a húsz oldalon át sorolt külföldi vendégprofesszorság lett, pláne, hogy félévenként más-más neves külföldi egyetemen oktatott. Nem túl valószínű, hogy az akkor nagyjából negyvenéves Pethő életének korábbi húsz évét vendégprofesszorként töltötte – fogalmazza meg kételyeit Pesthy Mónika. – Először azt hittem, csak feltupírozta az önéletrajzát, vagy hogy a lelkésztársak hívták meg egy-egy hétre nyaralni. Ráadásul abszurd, hogy valaki meghamisítsa az egyetemi tanári pályázatát.

Az viszont bizonyos: Pethő károlis önéletrajza szerint 1997 és 2002 között az Oktatási Minisztérium Fejlesztési Pályázatok irodájában dolgozott. Márpedig eközben nehéz lehetett az évi kétszer két félév külföldi vendégprofesszorság.

Borbély Gábor, az intézmény akkori vezetője megerősítette: ebben az időben együtt dolgozott Pethővel, aki mellesleg Miskolcon teljes állású tanár is volt.

– Mi szakmai önéletrajzot nem kértünk tőle, hisz nálunk adminisztrációs munka folyt. De annyit nem tudott távol lenni, hogy mondjuk fél évig vendégprofesszor lehessen. Amúgy abszolút megbízható, teherbíró, lelkiismeretes munkatárs volt – emlékszik vissza Borbély.

Vajon a MAB bírálótestületében ülő Pesthy Mónika miért nem tett semmit?

– Pethő a mindenki által tisztelt bizottsági elnök, Bolyki János professzor nagy kedvence volt. Vehemensen védte Pethőt. Nem lehetett ellene szót emelni, értelme sem lett volna felvetni az észrevételeimet. Annyit tettem, hogy a bizottságban egyedüliként ellene szavaztam. Így viszont megkapta egyetemi tanári kinevezését.

Bolyki János professzor jól emlékszik a nyolc évvel ezelőtti eseményekre. Elmondta: pont a kételyek tisztázása és az objektív elbírálás végett Pethő pályázatáról nemcsak a bizottság döntött. Hisz a publikációk nagy része francia vallástudományi szemlékben jelent meg, amit ő maga nem értett. Persze akadtak magyar és német nyelvű dolgozatai is. Összességében pedig szinte mindenki azt állította, hogy komoly gyűjtemény. A professzor hozzátette: mindenesetre a bizottság mellett egy háromtagú, alkalmi, nagy tekintélyű és független grémiumot is életre hívtak, amelyben tudományos vizsgálat keretében átnézték Pethő iratanyagát. Egyik testület sem talált benne kivetnivalót vagy hiányosságot.

Bolyki professzor megjegyezte: első hívásunk után nyomban telefonált a rektorhelyettesnek, aki azt üzente, készen áll, hogy minden kérdésre választ adjon. Hisz az egész ügyben csak eljárási problémát lát.

Beszélgetésünk után néhány nappal Bolyki professzor – nem tudni, miért – a következő faxot küldte szerkesztőségünkbe: „Tisztelt Asszonyom! A nyilatkozat közzétételéhez és a velem készített interjú megjelenéséhez nem járulok hozzá, mert abban nem én vagyok az illetékes. Szíveskedjen kérdéseivel a rektori hivatalhoz fordulni.”

Fordultunk is. Méghozzá egyenesen Pethő jelenlegi munkaadójához, Balla Péterhez, a Károli Gáspár Református Egyetem rektori faladatokkal megbízott rektorhelyetteséhez. Kolléganője kérésére még az ominózus blog linkjét is átküldtük – tájékoztatásul. És bár számos ígéretet kaptunk, hogy Balla úr előbb-utóbb szóba áll velünk, nem így történt.

Elértük viszont Pethő közvetlen főnökét, a hittudományi kar dékánját, Békési Sándort. Ám ő nem kívánta kommentálni kérdéseinket.

A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke, Bazsa György viszont segít összerakni a képet. Megerősíti: Pethőt 2002 januárjában terjesztette fel egyetemi tanárságra a Miskolci Egyetem. Pethő, bár a filozófia tanszéken dolgozott, kérte, hogy pályázatát a MAB Hit- és Vallástudományi Bizottsága bírálja el. Végül meg is kapta a testület támogatását, 2002 őszén ki is nevezték.

– A MAB-nál lévő 2002-es egyetemi tanári pályázati anyagban két tétel átfed az ön által átküldött publikációs anyaggal. A MAB viszont azt nem vizsgálja, hogy egy cikk megszületett-e, vagy sem – mondja Bazsa. – A MAB-nál évente nagyjából százötven egyetemi tanári pályázatot bírálunk el, mindegyikhez átlagosan száz hivatkozás tartozik. Nem vállalkozhatunk arra, hogy tizenötezer publikáció valódiságát ellenőrizzük. Ennyi bizalommal kell lennünk a pályázó, a felterjesztő egyetem, illetve annak rektora iránt. Nekik kell megnézniük, minden rendben van-e a pályázattal.

És itt kanyarodjunk is vissza Miskolcra, ahol Pethő klasszika-filológia és vallástudományi tanszékvezetői megbízatása 2005. június 30-án lejárt. Az egyetem annak rendje s módja szerint kiírta a pályázatot, amelyre ketten jelentkeztek: Pethő Sándor és egy másik vallástudós, Darab Ágnes.

Annak idején ő robbantotta ki a botrányt, miután észrevette a fiktív hivatkozásokat Pethő publikációs jegyzékében.

Kerestük Darab Ágnest, aki e-mailben válaszolt. „Én is a vállalhatatlan helyzetek tisztázásának a híve vagyok, annak idején éppen ezért tettem, amit tettem. De azt gondolom, hogy ezt mindenkinek magának kell megcselekednie, lehetőleg házon belül. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara annak idején ezt megtette, Pethő Sándor ügyét lezárta, és immáron 5 éve semmiféle kapcsolatban nem áll vele. Ezért semmi okát nem látom annak, hogy bármiféle újabb, ráadásul a publicitást sem mellőző ügyben elhangozzék a Miskolci Egyetem neve. Ehhez én semmilyen formában nem kívánok asszisztálni.”

Segített viszont a Miskolci Egyetem öt évvel ezelőtt hivatalban lévő dékánja, Fazekas Csaba. Tisztán emlékszik arra a kari tanácsi ülésre, amikor a pályázatok elbírálásakor Darab Ágnes jelezte: Pethő publikációs listájában fiktív adatok szerepelnek.

– Ezért én magam is támogattam azt a javaslatot, miszerint mindkét jelölt köteles bemutatni publikációinak másodpéldányát. Így akartuk elejét venni a találgatásoknak – mondja Fazekas. – Darab Ágnes eleget is tett a felszólításnak. Pethő viszont közölte, nem hajlandó rá, mert személye elleni támadásnak és lejáratásnak tartja az akciót. Úgy érvelt, hogy publikációs tevékenysége számos más fórumon is megjelent, ráadásul egyetemi tanári pályázata, habilitációja esetében nem merült fel kétely a hitelességgel kapcsolatban. Kérdezte, miért pont egy tanszékvezetői pályázatnál kekeckedünk vele. Én amúgy önszorgalomból a feltüntetett orgánumokban próbáltam utánajárni a publikációk közül néhánynak, de nem találtam nyomukat. Még írtam is egy-két külföldi egyetem könyvtárának, gondoltam, ha másnak nem, nekik biztos megvan az adott cikk. Azt válaszolták, nem is hallottak róla. Mindezt nagyon sajnáltam, hiszen Pethő szakmai tevékenységének színvonalához nem fért kétség. Érthetetlen volt számomra a külföldi publikációival kapcsolatos cirkusz.

Úgy tűnik tehát: Pethő 2005-re több fiktív cikkel turbózhatta fel 2002-es publikációs listáját. Így állhatott össze az, ami rákerült a Károli-egyetem blogjára.

Miskolci ügye pedig csúfos véget ért.

– Pethő még azt is kilátásba helyezte, hogy a kari tanács döntése miatt jogi eljárást kezdeményez. Mondtam, a magam részéről állok elébe, hisz pályázatának kapcsán minden szabályosan történt – mondja a volt dékán. – Ehhez képest az egyetem humánpolitikai igazgatója arról értesített, hogy Pethő 2005. október elsejével közös megegyezéssel távozik az egyetemről, ami megnyugtatóan zárta le az ügyet. Sőt, korábban tanszékvezetői pályázatát is visszavonta. Ami azt is jelentette, hogy onnantól senki nem tekinthetett bele az anyagába. Ugyanis a dokumentum tartalmaz egy nyilatkozatot, miszerint „az arra feljogosított személyek nézhetnek csak bele”.

A botrány után megszűnt a négyfős tanszék. Pethő ezt követően került a Károlira, ahol – Shaitana szerint – tárt karokkal fogadták a „szegény, galádul megvádolt üldözöttet”.

– Ő meg hirtelen károlis professzor lett, a hittudományi kar filozófia tanszékének vezetője és dékánhelyettes. A miskolci események híre hiába jutott el Pestre, felettesei félresöpörték az ügyet – mondja Shaitana.

Tény, hogy Pethőnek az egyetem honlapján található jelenlegi publikációs jegyzékében nincs idegen nyelvű publikáció. Márpedig, ha valaha volt, most miért titkolja?

Természetesen többször, többféle módon kerestük Pethő Sándort. A Károli-egyetem tanszéki titkárnője e-mailt is írt neki. Erre meghagyta: senkinek ne adják meg semmilyen elérhetőségét. Majd jelentkezik, ha akar.

Úgy tűnt, nem akart.

Majd hetek múltán e-mail érkezett Pethő Sándortól: „Tisztelt Főszerkesztő Úr! A napokban arról értesültem, hogy az Ön lapjától, a 168 Órától hivatalos megkeresés érkezett a MAB-hoz (Magyar Akkreditációs Bizottság) a tekintetben, hogy a 2002-ben történt professzori kinevezésemről, valamint az azóta végzett szakmai munkám minőségéről érdemi tájékoztatást kapjon. Utóbb azt is megtudtam, hogy munkahelyemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen is érdeklődött egyik munkatársuk, bizonyos Lampé Ágnes, akivel sajnos személyesen nem találkoztam. A lapot ismerve biztos vagyok abban, hogy Önnél szokatlan formája ez az információszerzésnek.

Tisztelt Főszerkesztő Úr! Bármikor, bármely kérdésben szívesen állok személyesen is az Ön rendelkezésére.

Nagyrabecsüléssel üdvözli:
Prof. Dr. Pethő Sándor, tszv. egyetemi tanár.”

Természetesen azonnal válaszoltunk.

„Tisztelt Pethő Sándor Professzor úr!

Október 23-án írt e-mailjét ugyan Mester Ákos főszerkesztőnek címezte, mégis én válaszolok rá... Úgy vélem, inkább az az eljárás minősíthető »szokatlannak«, ha a megszólaltatni kívánt személy – jelesül Ön – utólag úgy tesz, mintha sejtése sem lett volna a »hivatalos megkeresésekről«.

Nézzük a tényeket. Én vagyok az a »bizonyos Lampé Ágnes«, aki többször, többféle formában próbálta felvenni Önnel a kapcsolatot. Az első megkeresés nem »néhány napja« történt, hanem közel egy teljes hónapja. Szeptember 29-én írtam Önnek e-mailt a Károli-egyetem honlapján megadott hivatalos címére, amelyre válasz nem érkezett. Több alkalommal kerestem telefonon az egyetem dékáni hivatalának titkárságán, és számos üzenetet hagyva kértem, legyen szíves visszahívni. Kolléganője készségesen segített. Elmondta, Önt az egyetemen ritkán lehet megtalálni, ezért írt Önnek a privát e-mail címére, amire állítólag azt a választ kapta Öntől: »Ne adja meg senkinek semmilyen elérhetőségemet. Ha akarok, majd jelentkezek, tudok róla.« Kolléganője azt is hozzátette: »Megírtam a professzor úrnak, hogy akkor is jelentkezzen, ha nem akar nyilatkozni.« Ön nem jelentkezett. Beszéltem telefonon dr. Békési Sándor dékán úrral is, aki a kérdéseimet ugyan nem kívánta kommentálni, viszont kérésemre megígérte, szól Önnek, hogy legyen szíves a dékáni hivatal titkárságán megadott elérhetőségeim bármelyikén megkeresni.

Ön nem keresett. Mindezek alapján azt állítani, hogy »sajnos« nem találkozott velem személyesen, bizarr kijelentés.

Ami pedig a MAB-ot illeti. Egy cikk elkészítésekor valamennyi érintett felet, hivatalt, szervet megkeresünk, ahogy jelen esetben mások mellett Önt és a Magyar Akkreditációs Bizottságot is. Bazsa György elnök úr szintén készségesen segített, és elmondta, személyiségi jogokra, illetve a MAB-nál lévő, Ön által aláírt nyilatkozatra hivatkozva nem adhat tájékoztatást a 2002-es profeszszori pályázatáról. Annyit tehet, hogy a hivatalos megkeresésünket továbbítja Önnek... Ezért ha beéri velem, a szakmai múltjában felmerülő kérdéseket egy személyes találkozáson szívesen feltenném.”

Ez október 29-én történt. Pethő Sándor azóta sem válaszolt. A MAB elnökét pedig néhány hét után tájékoztatta: nem járul hozzá, hogy pályázatába betekinthessünk.

A kör bezárult.