Fagyhalál, mérgezés, bűn és szégyen

Balszerencsét hoznak, nem alhatnak a házban, nem főzhetnek – a menstruáló nőknek rengeteg problémájuk lenne anélkül is, ha nem kellene egy vagyont költeniük betétekre.

2021. szeptember 2., 07:32

Szerző:

„Nem mertem felállni a székről. Éreztem a melegséget magam alatt. Becsuktam a szemem, összeszorítottam a fogam, véletlenül még bele is haraptam a nyelvembe – mondja Mária. – Csak arra gondoltam, hogy jó lenne felszívódni és örökre eltűnni, de amikor kinyitottam a szemem, még mindig az iskolapadban ültem. Amikor kicsöngettek, mindenki felugrott a székéről, én pedig csak ültem a padban és nem mertem megmozdulni. Kicsit szétnyitottam a lábam, és lenéztem, a szétmaszatolt vérfolt látványa fogadott. Összezártam a lábam és úgy tettem, mintha éppen írnék valamit a füzetbe, egészen addig, amíg egyedül nem maradtam a teremben. Aztán feltakarítottam, és lassan, összeszorított lábakkal hazaerőltettem magam. A héten nem mentem iskolába. Ez tizenkétszer történt meg egy év alatt.”

Itthon is probléma

Mária a menstruációs szegénység áldozata volt. A jelenség több országban politikai kérdés is lett, hiszen egy átlagos nő élete során közel hétmillió forintot költ intimhigiéniás termékekre. Világszerte több millió lány és nő hiányzik az iskolából, a munkából, mert nem elérhetők számukra az alapvető intimhigiéniás termékek. Az Egyesült Királyságban minden tizedik lány érintett. Több mint százharminchétezer kamasz lány hiányzott már az iskolából, mert nem volt pénze betétre, hatvannyolc százalékuk pedig a menstruációja miatt nem tudott figyelni az órákon.

Magyarországon nem készült átfogó kutatás, de a Vöröskereszt 2018-ban indított #lánybólnővé elnevezésű iskolai programjában már több mint négyezer fiatal lánynak juttatott intimhigiéniás termékeket. A probléma sokszor rejtve marad, a pedagógusok csak a lányok hiányzásán keresztül érzékelik.

„A programot 2018-ban indítottuk el. A cél az volt, hogy megoldást találjunk a lányok rendszeres hiányzására. Két halmozottan hátrányos térséget választottunk, egy olyan pilot projektet vittünk véghez, amelyben felmértük, hogy a közösségek mennyire befogadók, és milyen szinten hajlandók együttműködni” – mondja Váradi Mariann, a projekt szakmai vezetője.

Az eredmény pozitív volt. Az iskolák együttműködtek, már a pilot projekt alatt sikerült – a felvilágosító előadások mellett – közel ezerhatszáz lánynak intimhigiéniás termékeket is kiosztani. A programot 2019-ben több településen folytatták. Kiderült, helytálló a tanárok gyanúja, hogy a lányok egy része a menstruáció miatt hiányzik rendszeresen. A kérdőívet kitöltők tíz százaléka bevallotta, hogy már hiányzott menstruációs problémák miatt. „Ez nem egy reprezentatív minta, hiszen a válaszadókat nagyban befolyásolta, mit jelölt be a mellettük ülő diák, ugyanakkor még így is egy nagyon magas arányt kaptunk eredményként” – mondja Váradi Mariann.

Tanítás az „Én tényleg tanítanék…” címet viselő fe
Képünk illusztráció: Nyelvtanóra a 9. osztályban az „Én tényleg tanítanék…” címet viselő felhíváshoz csatlakozó Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban 2016. március 30-án. Fotó: Varga György / MTI

A program eleinte gimnazista tanulókkal foglalkozott, de már fiatalabb korosztályt is bevonnak. „Sokkal hamarabb kell elkezdeni az oktatást, így jelenleg a hetedikeseknek is nyújtunk anyagi és pszichológiai segítséget. A koronavírus előtt az osztályfőnöki órákon tartottunk edukációs előadásokat, és egy nagyvállalati szponzorációnak köszönhetően prémiumkategóriás intimbetéteket is kioszthattunk” – teszi hozzá Váradi Mariann.

A Vöröskereszt programja egyedülálló, a problémával nem foglalkozott más civil szervezet. 

Balszerencsét hoznak

A menstruációs szegénységhez gyakran hozzájárul a megszégyenítés, amikor a lányok nemcsak anyagi gondok miatt szembesülnek akadályokkal, hanem lelkileg is megviseli őket. „A period shaming kifejezésnek nehéz megtalálni a magyar megfelelőjét. Egyrészt jelenti azt, hogy bizonyos kultúrákban általános vélekedés, hogy a menstruáció valami olyan, amit szégyellni kell. Másrészről jelenti a szégyent, amit egy lány vagy nő érez, amikor menstruál. Végül a menstruációt övező tabukat és tévhiteket is jelenti, ezek igencsak megnehezítik a termékeny korban lévő nők életét” – mondja Könczöl Zsófi, a Szívemben Született Afrika Egyesület elnöke, aki több éve foglalkozik az Afrikában élő nők jogaival és életkörülményeivel.

A menstruációs szegénység a fejletlen országokban érinti a legtöbb nőt, ráadásul a gazdasági és a saját pszichológiai akadályokon túl gyakran a társadalmi nyomás problémájával is meg kell küzdeniük.

Iránban a menstruáló lányok nem mehetnek a konyhába, nem főzhetnek, még csak nem is imádkozhatnak. Mivel nem férnek hozzá a megfelelő higiéniás termékekhez, levelekkel és rongyokkal helyettesítik a betétet. A negyvennyolc százalékuk gondolja úgy, hogy a menstruáció betegség, nem tartják a női lét természetes velejárójának.

Nepálban a menstruáló nőknek el kell távolodniuk az otthonuktól és a családjuktól, mert a chaupadi hagyomány szerint a menstruáló nők balszerencsét hoznak. Ilyenkor viskókban húzzák meg magukat, ahol nemegyszer halálra fagynak, vagy szén-monoxid-mérgezés végez velük.

DOUNIAMAG-NEPAL-WOMEN-RELIGION-SOCIETY
Pabitra Giri és Yum Kumari Giri, nepáli nők vacsorát készítenek elő az otthonukon kívül menstruációs ciklusuk alatt Surkhet régióban, Katmandutól 520 kilométerre nyugatra, 2017. február 3-án. Fotó: Prakash Mathema / AFP

Afrikában a lányok fele nem megy iskolába azokon a napokon, amikor menstruál. „Uganda egészére nézve természetesen nem lehet általánosítani, de Manafwában egészen biztosan elmondható, hogy a munkánk kezdetekor még nagyon erősen érzékelhető volt, és sajnos napjainkban is sokakat érint – mondja Zsófi. – Nem akartam hinni a fülemnek, amikor először hallottam, hogy az tisztátalan dolog, és a nők minden hónapban így szabadulnak meg a bűneiktől. De pont a bűnösség és a tisztátalanság feltételezése miatt ilyenkor a nők nem alhatnak egy légtérben a családdal, nem vehetnek részt tradicionális eseményeken, nem nyúlhatnak tiszta vízbe, nem nyúlhatnak bizonyos növényekhez és ételekhez, nehogy a »romlás« átadódjon a többiekre.”

A menstruálással járó hiányzások egy évben akár nyolcvannégy napot is kitehetnek. Nyolcvannégy nap, amikor nem mennek iskolába, nyolcvannégy nap, amikor megfosztják őket a tanulástól és a lehetőségektől. A probléma megoldására jött létre a Szívemben Született Afrika Egyesület 84 nap projekt elnevezésű programja.

A projekt célja, hogy felszámolják a régióban a menstruációs szegénységet és az ezzel járó negatív hatásokat. Az egyesület anyagi támogatást és oktatást is biztosít, és a gyökerektől próbálják ledönteni a tabukat, felszámolni a stigmatizálást.

„A legfontosabb módszertani alapelvünk, hogy a közösséggel szoros együttműködésben alakítsuk ki a programokat, a szokásaiknak és a hagyományaiknak a figyelembevételével, igényeik felismerésével és meghallgatásával. Sosem azt mondjuk meg, hogy mit kellene máshogy csinálni, hanem azt szeretnénk megmutatni, hogy hogyan is lehetne. Éppen ezért oktatunk fehérneművarrást, workshopokat tartunk a nőknek a testtudatról, a termékenységtudatról és a menstruációs higiéniáról is, illetve a következő fél évben szeretnénk létrehozni úgynevezett safe roomokat, amelyekben mindig elérhetők lennének a kamasz lányoknak a menstruációs higiéniai és az általános higiéniai termékek” – mondja Zsófi.

A programnak köszönhetően a térségben egyre jobban dőlnek le a menstruációt övező tabuk nemcsak a nők, de a férfiak körében is. Egyre több kamasz lánynak és nőnek van lehetősége, hogy mosható intimbetéteket használjon. Eddig maximum koszos rongyok álltak rendelkezésre a menstruáció idején, olyanok, amelyeket egyébként takarításra is használtak.

Kirekesztettség, bántalmazás

A menstruációs szegénység miatt a fiatal lányok olyan lelki megpróbáltatásokon mennek keresztül, amelyek egy életre nyomot hagynak. A kirekesztettség, a magány és szégyen önértékelési problémákhoz vezethet. A lányok nem látják a bennük rejlő értéket, az életük minden területén alulértékelhetik magukat, ami sebezhetővé teszi őket. „Kamaszként nagyon sokat szenvedtem a menstruálás miatt. Habár az osztályban nem én voltam az egyetlen lány, akinek ilyen problémái voltak, ez nem egy olyan dolog, amit szívesen osztunk meg egymással, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a másik is hasonló cipőben jár. Úgy éreztem akkor, hogy ez az én hibám, és a testem büntet ezzel. Nem volt, aki segítsen akár lelkileg, akár anyagilag. Egyedül kellett megvívnom a harcot, és ez egy tizenöt éves lánynak túl nagy feladat” – meséli Mária.

A Vöröskereszt oktatófilmekkel próbálja meg érzékenyíteni a férfiakat. „Két különálló oktatófilmet szeretnénk létrehozni. Az első csak lányoknak készülne, míg a második a fiúknak is szólna. Az utóbbi megmutatná a fiúknak, hogy milyen testi folyamatok vannak, amelyekkel a környezetükben élő nők megküzdenek” – mondja Váradi Mariann.

A Szívemben Született Afrika Egyesület a nők és lánygyermekek elleni erőszakkal is felvette a harcot. „Célunk, hogy ne egy átmeneti megoldást adjunk a lányoknak, hanem hosszú távú és tartós segítséget nyújtsunk az egész közösségnek. Szemléletformálással és oktatással szeretnénk elérni, hogy ezek a problémák megszűnjenek a közösségben – közli Könczöl Zsófi. – Kezdettől fogva nagyon fontosnak tartottuk, hogy a férfiak semmiképpen se érezzék úgy, hogy valamiből ki vannak hagyva, és valami titkos dolgot csinálunk a feleségeikkel és lányaikkal. A felnőtt korosztállyal nehezebb változást elérni, ezért amellett, hogy a férjekkel és apákkal foglalkozunk, vannak a kamasz fiúk felvilágosítását, szemléletformálását célzó programjaink is. A gyermektámogatási programunkkal kiskoruktól segítjük őket, hogy iskolába járhassanak, hiszen a tartós változás eléréséhez szerintünk az oktatás a kulcs.” 

Itthon is luxus

Habár a nyugati országokban is még jelen van a probléma, egyre több civil szervezet és kormány áll ki a nők mellett, és biztosít nagyobb hozzáférhetőséget az intim higiéniai termékekhez. Kanadában néhány éve eltörölték az ilyen jellegű termékek forgalmi adóját, míg az Egyesült Államokban több állam kötelezi az iskolákat, hogy a vécépapír mellett ingyenes betétekkel is ellássák a diákokat. Ehhez hasonlóan cselekedett a Vöröskereszt is. „A szeptembertől induló programunkat a koronavírus miatt kicsit át kellett alakítanunk, így egy része online fog zajlani, ugyanakkor szerettük volna folytatni az anyagi segítségnyújtást is, így összeállítottunk intimhigiéniás termékeket tartalmazó ládákat, amelyeket a programban részt vevő iskolák tanári szobáiban fogunk elhelyezni” – számol be Váradi Mariann. A ládák folyamatos töltése mellett oktatófüzeteket is kiosztanak az iskolákban.

FRANCE-FOOD AID-STUDENTS
Képünk illusztráció: A Co p1 szervezet által adományzotott intimhigiéniás termékek a koronavírus világjárvány miatt nehéz helyzetbe került tanulóknak Párizsban, 2021. február 6-án. Fotó: Magali Cohen / Hans Lucas/AFP

Magyarországon az intimhigiéniás termékeknek még mindig huszonhét százalékos az áfájuk, ugyanúgy, mint az alkoholnak és a cigarettának. Miközben 2019 óta a friss tej, sok más élelmiszer, a könyvek és az éttermi szolgáltatások csupán ötszázalékos áfával terheltek. A házi pálinkafőzés pedig adómentes.

Egyes vállalatok – például a bristoli Coexist és az indiai Zomato – egy-két napos, úgynevezett menstruációs szabadsággal próbálják segíteni a nőket.

„Egyetlen lánynak sem kellene szégyent, megalázottságot és hátrányt éreznie. Szerencsém volt, egyetemistakoromban olyan környezetbe kerültem, ahol megkaptam a lehetőséget egy normális életre, ugyanakkor a kamaszkori tapasztalatok érzései örökre megmaradnak bennem, és befolyásolják a saját magamról kialakított képet. Ne gondoljuk azt, hogy ez csak a menstruálásról szól! Ez a probléma továbbgyűrűzik az élet minden területére, és olyan társadalmi problémákat idéz elő, amiket már nem lehet egy egyszerű áfacsökkentéssel vagy civil programmal megoldani”, mondja Mária.

Hasonló témájú cikkeket a héten megjelenő 168 Órában olvashat.

 

(Kiemelt kép: Pabitra Giri és Yum Kumari Giri, nepáli nők vacsora után egy chhaupadi kunyhóba tartanak menstruációs ciklusuk alatt Surkhet régióban, Katmandutól 520 kilométerre nyugatra, 2017. február 3-án. Fotó: Prakash Mathema / AFP)

Április 16-án, kedden elindult a központi szúnyoggyérítés, amelyet évek óta a katasztrófavédelem irányít. Tavasszal túlnyomórészt a lárvák elleni biológiai védekezés zajlik. A szúnyogok tenyészőhelyén egy természetes baktérium által termelt fehérjét tartalmazó készítményt juttatnak a vízbe. Ez a fehérje a kijuttatott dózisban kizárólag a csípőszúnyogok lárváit pusztítja el, minden más élőlényre, még az árvaszúnyogokra is ártalmatlan.