Ez a cinizmus már tényleg túlzás

A magyar szociológusok kutatásait részben más szempontok alapján is megerősítő jelentést hozott nyilvánosságra a héten az Eurostat. A szegénységi küszöb alatt élők arányát mérte fel a 28 uniós tagországban, méghozzá a helyi jövedelmi és szociális viszonyok, vásásárlóerő stb. figyelembe vételével. Az így kialakult adatok különösen riasztó képet mutatnak: a szegénységi küszöb alatt él hazánkban a lakosság kereken egyharmada, ugyanez a visegrádiak közül Csehországban és Szlovákiában 20 százalék alatt van, a sokáig messze mögöttünk kullogó lengyeleknél 26 százalék. Az arány 2008-ban még 28 százalék alatt volt nálunk, azóta gyorsulva nő, még tavalyról az idei évre is romlott, miközben a kormány hatalmas gazdasági fellendülésről papol. Még rosszabbul állunk az úgynevezett deprivált rétegek nagyságát illetően: ezt 9 tényező alapján határozzák meg, olyanokkal, mint a pénzügyi tartalékok teljes hiánya, közműtartozás, megfelelő fűtés és tartós fogyasztási cikkek hiánya, ritka húsfogyasztás stb. Ha valaki a kritériumok felénél érintett, súlyosan depriváltnak számít. Nos, nálunk az ilyenek aránya a lakosságon belül 27 százalék, miközben az uniós átlag 10 százalék: csak a két balkáni és egy balti ország van mögöttünk.

A szegényebb rétegek látványos leszakadása egész Európában a válságnál kezdődött, de az uniós tagok döntő többségében 2010-től lelassult, sőt helyenként megállt, például a visegrádi országokban is. A kivétel mi vagyunk, nálunk a folyamat az utóbbi négy évben még gyorsult is, köszönhetően Orbánék intézkedéseinek. A Fidesz teljesen tudatosan első helyen saját klientúrájának, második helyen pedig a lakosság felső ötödének akar kedvezni, ezt mutatja az egykulcsos SZJA, amely évi 600 milliárdot hagy a felső ötödnél, miközben a maradék adóterhét 500 milliárddal növelte, a végtörlesztés, amely 370 milliárdos ajándékot adott az egy összegben fizetni tudó módosabbaknak, az igazán bajba jutottakon viszont nem segített, de a rezsicsökkentés is, amelynél a költségmegtakarítások kétharmadát a felső ötöd teszi zsebre. Mindezzel egy időben 2010 és 2013 között a szociális kiadások nálunk éves szinten 12 százalékkal csökkentek, holott a többi visegrádi országban már növekedtek. A jövedelmi olló az elmúlt négy évben minden korábbinál szélesebbre nyílt a legfelső és legalsó tized között, és mára már nyolcszorosra nőtt. Ezek az adatok kivétel nélkül a KSH hivatalos számai, nyilvánosak, bárki megtalálhatja őket az adatbázisban.

Már csak ezért is megdöbbentő és felháborító az a közlemény, amellyel a Fidesz az Eurostat jelentésére reagált: sikerült olyan szöveget összeállítania, amelyről a legcsekélyebb túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy szava sem igaz, sőt hemzseg a nyilvánvaló tényadatokat figyelmen kívül hagyó kijelentésektől. Az nem meglepő, hogy a közlemény szerint a Gyurcsány-Bajnai kormányok döntötték szegénységbe az országot – bár a fenti KSH-számok nem ezt mutatják –, és ők a felelősek mindenért, de az már szemenszedett hazugság, hogy „a családi kedvezményt és a fizetések felét elvették, ... a rezsiköltséget és a munkanélküliséget megduplázták, ...nem fizették ki a gyermekétkeztetési pénzeket”. Ezzel szemben a Fidesz-kormány mindent megtesz a szegényekért, segélyek helyett munkát ad stb. és fokozatosan felszámolja a szegénységet. Elkeserítő, hogy Orbánék szerint a vitathatatlan statisztikai tények letagadása és az arcátlan hazudozás elég az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma kezelésére. Ez félelmetesen emlékeztet a sztálini és rákosista propagandára, amely tudatosan éppen az ellenkezőjét állította, mint ami a valóság volt, a jól látható gondokért pedig a belső kártevőket és az éppen aktuális kritikusokat tette felelőssé.

De mit várhatunk attól a párttól, amelynek egyik kulcsfigurája nyíltan és büszkén vallja, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Milyen lehet a szociális érzékenysége annak a kormánynak, amelynek talán leghitelesebbnek tartott tagja elképesztő cinizmusról tett tanúbizonyságot írásban adott válaszával arra a kérdésre, vajon miért adnak évi hét milliárd forint adókedvezményt az új kaszinótulajdonosoknak, miközben a gyermekétkeztetésre ennek csupán harmadát szánják. Varga Mihály nem szégyellte leírni, hogy ez hozzájárul ahhoz, hogy „a legrövidebb időn belül kiemelkedő jövedelmi szintet érjenek el, és...az általuk befizetett adók hozzájárulnak a ... gyermekétkeztetés finanszírozásához”. Magyarul: a cél az, hogy nagyon meggazdagodjanak, és ha hétmilliárdnál is több adót kell majd fizetniük, abból még a szegény gyerekeknek is juthat valami. Világos beszéd, no comment.