Eredeti tőkefelhalmozás Fidesz-módra

Egyszerre több irányban pörgeti fel az állami tulajdon térnyerését a Fidesz. A mindent a maguk befolyása alá söprés szándéka egyre jobban érvényesül az államosításokban, és a stratégiainak minősülő területek közül a fő célpont az energetikán túl immár a bankszféra és a közszolgáltatások, de jelentéktelennek tűnő ágazatok is sorra kerülnek, lásd a liftüzemeltetést. Az első ilyen és nem igazán érthető lépése Orbánéknak a MOL 25 százalékos részesedésének megvétele volt, amely mára a részvények 200 milliárdos értékvesztésével járt, hozni azonban semmit nem hozott.

Azóta az állam megvásárolta az E.ON gáz-nagykereskedelmi cégét és tárolóit, szakértők szerint legalább százmilliárddal túlfizetve azokat, a Főgáz többségi részesedését szintén felettébb nagyvonalú áron, vízművekben is szerzett részesedést, majd a takarékszövetkezetek következtek, legutóbb pedig az MKB, jelenleg pedig a Budapest Bank van soron. Orbánék eddig több mint ezermilliárd forintot költöttek az adófizetők pénzéből a reprivatizációra, a legfőbb indok szinte minden esetben az emberek védelme volt a profitéhes multikkal szemben.

Ugyanezzel az érvvel próbálják magyarázni a nemzeti közműholding létrehozását is, meglovagolva a rezsicsökkentési kommunikációt. A tervek szerint márciustól indulna a cég mint egyetemes szolgáltató a gáz-, áram- és távhőellátás területén, állítólag konkurenciát teremtve a jelenlegi szolgáltatóknak. Eredetileg azt ígérték, sőt a kommunikátorok máig hangoztatják, hogy a holding nonprofit alapon működne, és ezzel biztosítana a jelenleginél alacsonyabb árakat. Az idevágó törvényi szöveg azonban piaci alapon nyugvó, hosszú távra biztosítható működésről beszél, és szó sincs benne nonprofit célokról. Ez érthető, mert ilyen szolgáltatás tartósan nem működtethető nyereség nélkül, mert az a fejlesztések és a fenntarthatóság rovására menne.

Egyebek mellett azért is, mert a beszerzési energiaárak állandóan változnak, és ennek a fogyasztói árakban érvényesülnie kell, ha piacgazdaságban élünk. Ma éppen kegyelmi állapotban vagyunk, az olaj- és gázárak sokéves mélypontra kerültek, a rezsicsökkentést ez tette lehetővé, nem csak nálunk, máshol is. Ha azonban a trend megfordul, ami a piac működése miatt előbb-utóbb elkerülhetetlen, a beszerzési árak emelkedését csak úgy ellensúlyozhatja némileg a szolgáltató, ha a korábbi nyereségének egy részét beáldozza. A tényleges árviszonyokat kiiktatni és az alacsony fogyasztói árakat államilag fenntartani csak úgy lehet, ha a különbözetet a költségvetés állja. Ezt már csináltuk korábban, a következményeket láthattuk.

Orbánék szokás szerint úgy akarnak belevágni ebbe is, mint minden másba: erőből, megfelelő előkészítés és piaci hatástanulmányok nélkül. A közműholding elvileg két hónapon belül indulna, de ennek még a legalapvetőbb feltételei sem állnak rendelkezésre, hiányoznak a szükséges jogi elemek, a szerződések, a szervezet, az informatikai háttér stb. Ha tényleg versenyképes egyetemes szolgáltatóként kívánnak fellépni, ezeken túl még vonzó ajánlattal is elő kell állniuk, hacsak nem valójában monopolhelyzetbe akarják hozni magukat.

Azt ne gondoljuk, hogy egy állami cég a tapasztalt multiknál hatékonyabban fog majd működni, ennek éppen az ellenkezőjét mutatják a tények. A piaci energiaárak is ugyanazok a magán- és állami szereplők számára, azaz elvileg ebben sem jelent előnyt az állami tulajdon. Inkább hátrányt, mert a fentebb említett áringadozás kompenzálása közvetlenül a költségvetést terheli, akárcsak a szükséges fejlesztések és beruházások. Az uniós szabályok ráadásul szigorú kereteket szabnak az állami beavatkozásnak a versenypiacon.

Mindezek alapján nem világos, mi értelme van az államosítás erőltetésének: a hivatalos indokok nem megalapozottak, a kockázatokról szó sem esik, nyoma nincs átfogó előkészítő elemzéseknek, sem annak, ténylegesen miért lenne ez jó a fogyasztóknak, az árra való hivatkozás blöff. Az állami terjeszkedés egyetlen látható értelme a politika, a hatalom befolyása alá vonni mindent, amit lehet, és kivonni bármilyen külső kontroll alól. Ezt látszik alátámasztani az a szándék, hogy a többségi állami tulajdonban lévő cégekből kiszorítsák a magánrészvényeseket, amiről a napokban döntött a kormány. A főbb érintett cégek az MVM, a Főgáz, a regionális vízművek és közlekedési vállalatok.

Az indoklás az, hogy ne szivároghassanak ki a kisrészvényeseken keresztül államtitkok: ugyan milyenek? Mi lehet hirtelen olyan titkos a közszolgáltatásokat végző cégeknél, ami eddig nem volt az? Nem inkább éppen átláthatóbbá kellene tenni a működésüket, hiszen a mi pénzünkből, nekünk dolgoznak? Sokkal inkább az az igazi cél, hogy minél kevésbé legyenek transzparensek az állami cégek, ne kekeckedhessen senki az átláthatatlan költekezések és furcsa megbízási szerződések sokasága miatt. Orbánék bevált módszere, hogy mindent titkosítanak, lásd például a paksi szerződéseket és a földbérletek kiosztását, ne lepődjünk meg, ha ez most az említett állami cégekre is de jure vagy de facto kiterjed.

Azaz a háttérben azt csinálhatnak, amit akarnak, annak osztanak, akinek akarnak, és annyit, amennyit nem szégyellnek, márpedig – ahogy tapasztalhatjuk – nem szégyellősek. Úgy bánnak az ország vagyonával, pénzével, tehát a mi vagyonunkkal és pénzünkkel, ahogy úri kényük diktálja, és mindent megtesznek azért, hogy minél kevesebbet tudjunk meg arról, mi történik. Az egyre szélesebb állami befolyásra való törekvésnek ez a tényleges célja és értelme, és ezen keresztül az, hogy így oszthassák újra a nemzeti vagyont a saját javukra. Ez az eredeti tőkefelhalmozás Fidesz-módra újratöltve – és mi csak nézünk, mint János a moziban.