Én volnék!

– Nem nyilatkozom.
– Miért?
– Mert én felcsúti vagyok, maga meg elmegy innen.
– Akkor beszélgessünk.
– Azt lehet – bólint a középkorú férfi.
Trikóban, melegítőben dől neki a kerítésnek. Mögötte lankás út visz a portájáig, őszi a meleg, de már tűzifától hasas a pajta, kutya morog, öregasszony otthonkában figyel ki a hangra.

A közelben Horváth Judit, független polgármesterjelölt már egy másik portánál csenget. Zöld póló, kék farmernadrág, határozott tekintet.

A Pancho és a térerő

Őt kísérjük, miközben aláírásokat gyűjt, hogy megmérkőzzön az őszi önkormányzati választáson a környék nagy hatalmú urával, Mészáros Lőrinc polgármesterrel.

Azt is hallani, hogy Orbán barátja talán nem indul. Beszélik, a kormánypártiak a Puskás Akadémia egyik edzőjét jelölik, vagy valaki „névtelent”, strómant. Sok a szóbeszéd. A Fidesz hivatalosan még nem jelentette be a jelöltjét. Végül is mindegy, kit indítanak, itt úgyis Mészáros marad a főnök.

A falu elöljárójának sok lehet a dolga, Orbán Viktor barátsága mellett övé már itt szinte minden: cégek, házak, bérelt állami földek, zsíros megbízások. Legutóbb az egyik hozzá kötődő cég épp a közeli arborétum kertészeti munkáit kapta meg, legyőzve a pályázaton tapasztalt szakembereket.

Szóval, a kerítésnél állunk:
– Gondolhatja, hogy nem akartuk mi ezt az építkezést. Éppen elég volt három évig hallgatni a kopácsolást. De nem szólhatunk bele a dolgokba – legyint felcsúti emberünk, aki nem nyilatkozik.
A háttérben a Mészáros által gründolt vadiúj Pancho Aréna púposítja a hátát. Jóval magasabb minden háznál. Tőle gyengült le az internet a Rákóczi utcában, miatta nincs a házakban térerő, mondják az ott lakók. Állítólag csak az udvarokon akad belőle, szégyenszemre, a szomszéd füle hallatára ott kénytelenek a mobilba kiabálni. Ha meccs van az utcákban, egymás hegyén-hátán állnak az autók, a stadion parkolói nem tudják befogadni a népet.

A járda rossz, nem lehet az utcán végigtolni a babakocsit, nem vágják le a gazt az árokparton, a játszóteret évek óta nem újították fel, csak a választások közeledtére láttak neki a munkának.

Mészáros és a gáz

Év eleje óta van új faluház, csillog-villog, de azóta csak egy kiállítást meg egy esküvői bulit tartottak benne. A szomszéd falvakban azt mondják, könnyű a felcsútiaknak, itt kolbászból van a kerítés, pedig nincs így. Több mint húsz ház eladó, a fiatalok lelépnének innen.

Mészáros sima ember, mosolygós, ám kőkemény. A falubeliek panaszkodnak, sokszor pofára ad munkát. Egy asszony azt mesélte az imént, hogy két, képesítéssel rendelkező fia is próbálkozott nála, de nem vette fel őket. Pedig jól ismerték a felkapaszkodott hajdani kisembert; anno náluk is Mészáros szerelte a gázt. Jól-rosszul.

Persze nem ebből a munkából lett milliárdos.

Most, hogy elkészült a stadion, cégei sokakat elbocsátottak. Néhányan reménykednek, így ellene fordulhat a közhangulat.

Beszélgetőtársunk Horváth Judit felé int:
– Vele az a baj, hogy nem idevalósi, a szomszédban lakik. Nincs egyelőre olyan, aki Lőrincet legyőzhetné.
Szerinte.

Horváth Judit közben már a tizedik aláírásnál tart. Gazdálkodó a szomszédos Tabajdon, három gyereket nevel. 39 éves, ez az első falujáró napja. Jól megy a gyűjtés, kevesen utasítják el.

– Ettől még nem kell rám szavazni – mondja a bizalmatlanoknak.
„Már aláírtam.” „Nem vagyok idevalósi” – jönnek néha az átlátszó magyarázkodások, mögöttük félelem bujkálhat.

– Miért? – kérdez vissza a jelölt.
– Az én ügyem – rándul fülig a dacos váll.
A többség mosolyog és panaszkodik.

– Ki a jelölt? – kérdezik aztán.
– Én volnék – húzza ki magát Horváth Judit.
Tűzifát pakol egy férfi, folyik róla a víz. Az imént nem adta az aláírását. Most egy öregasszonnyal diskurálnak. Hangosak, talán, hogy mások is hallják, ők „ellenálltak”:
– Mit lehet azt tudni, itt mindenki ismer mindenkit, tud mindenről.

Horváth Judit fóliázik, uborkát, paradicsomot, paprikát, többféle zöldséget termeszt, korábban kecskéket nevelt, tejükből sajtot, túrót, joghurtot, kefirt készített. Idén nyáron azonban megvált az anyakecskéitől, mert legelő híján nem tudta tovább tartani őket. Emellett a térségi vállalkozóknak, civilszervezeteknek, önkormányzatoknak pályázatokat ír, masszőrként dolgozik.

Korábban stratégiai tervezést és projektmenedzsmentet tanított Gödöllőn, a Szent István Egyetemen. Ott is végzett környezetgazdálkodási agrármérnökként. Előtte megjárta az ELTE-t, hallgató volt francia nyelv és irodalom szakon, francia nyelvi szakfordító képesítést is szerzett.

Ha a képesítés döntene, Mészárossal szemben biztos győzne.

Magánkecskék, közföldek

Százhalombattán született, édesanyja varrónő volt, édesapja vasutas. Az óvárosban laktak, mindig tartottak állatot, kertet műveltek. A hat testvérből már csak három él. Sokan kapacitálták, de végül egyik nővére győzte meg arról, hogy induljon a választáson.

Az árokparti fára bök:
– Milyen szép, egészséges most ez a meggyfa. A monília el szokta vinni. Az meg ott a szilva himlője – mutat a sárga foltos levelekre.
Mint csaknem mindenki a környéken, egyszer Horváth Judit is dolgozott Mészáros Lőrincnek.

– A felcsúti Letenyei Lajos Szakközépiskola tangazdaságáról kérték ki a véleményemet. Mészáros cégének elkészítettem egy koncepciót arról, hogyan és hol kellene kiépíteni a gyakorlókertészetet. Ők a falu közepére akarták, én ezzel nem értettem egyet. Másfél hónap után megköszönték a munkámat, és elváltak az útjaink.

2010-ben a Mészárossal hadakozó Váradi András alcsútdobozi juhász hívta fel a figyelmét arra, hogy rövidesen lejárnak a környék állami földbérletekre kötött szerződései.

– Amikor pályáztam, 23 anyakecském volt, kellett volna a gazdasághoz legelő, mert egyébként csak egy nagy karám van a telek végében, legelni nem igazán tudnak az állatok – mondja Horváth Judit. – Így esélyem lett volna, hogy nyerjek pár hektár legelőt, takarmánytermő területet az állatoknak. Szépen fel tudtam volna fejleszteni a kecsketejtermék-gyártást.

Semmi sem elég!

A juhász azt is megjegyezte, hogy a hírek szerint előre lezsírozták, kik lesznek az új bérlők. Horváth Judit e-mailt írt régi tanárának, Ángyán Józsefnek – aki akkor még államtitkárként dolgozott –, jelezte, nem úgy mennek vidéken a dolgok, ahogy azt a professzor elképzelte.

Ez a levél is közrejátszott abban, hogy Ángyán végül lemondott? Nem tudni.

Horváth Judit csak azért is beadta a pályázatát – és persze nem nyert, mert a kiírást indoklás nélkül visszavonta a Nemzeti Földalapkezelő.

– Ekkor betelt a pohár – mondja. Föld híján eladta az anyakecskéket, most nyáron az utolsót is. Ombudsmanhoz, Fazekas miniszterhez fordult jogorvoslatért, de hiába. Most nem bosszút állni akar, csak véget vetni annak, hogy egyesek nem tudnak betelni:
– Mészárosnak semmi sem elég!

A politika eddig nem érdekelte. Most sem ő hívta maga mögé az ellenzéki pártokat, Váradi András segített. Független maradt, az ellenzéki pártok csak „kívülről” támogatják, mindössze azzal, hogy saját jelöltet nem indítanak ellene. Csak az LMP jár más úton, Schifferék saját emberrel vágnak neki a választásnak.

– Felcsút az elmúlt években 10-15 milliós támogatást kapott az államtól, mert nem tudta kifizetni a villanyszámláját. Ez így nem mehet tovább. A lakosságnak is az jelentené az igazi rezsicsökkentést, ha alig lenne fizetendő rezsi. A megújuló energiaforrásokra kell támaszkodni. Napkollektorokra, napelemekre lenne szükségük a helyi közintézményeknek, amit pályázati pénzből meg lehet szerezni. Nekem például tavasztól őszig nincs melegvízszámlám, mivel napkollektort használok. A közmunkásoknak a parlagon fekvő önkormányzati területeken adnék munkát, és az ott termelt zöldségek, gyümölcsök kerülhetnének a helyi közintézmények konyhájára, de akár a közeli piacokra is. Vállalkozóbb szellemű önkormányzatot szeretnék – sorolja a programját.

Nyerni Orbán falujában

De vajon nyerhet-e Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc falujában?

– Szerintem lehet esélyem, különben nem csinálnám. Alkalmat kell teremteni, hogy jobban megismerjenek a helyiek – mondja.
Azért nem naiv: ha polgármester lesz, felkeresi Tétényi Évát, Esztergom polgármesterét, neki van igazán tapasztalata abban, hogyan lehet ellenszélben dolgozni. Tudja azt is: ha nyer, akkor is veszíteni fog.

Ha mást nem is, eddigi nyugalmas életét.