Elvarázsolt végrendeletek

Az „A TV ügyvédjében”, az ATV műsorában egy fiatalember még tavasszal beszélt arról: a Varázsvölgy Idősek Otthonában lakó súlyos demens nagymamája sokmilliós vagyonát az intézetre hagyta végrendeletében, s ezzel csak a néni halála után szembesült a család – megdöbbenve. Nemrég a műsor újabb „varázsvölgyes” esetről számolt be: egy férfi mondta el, hogy Alzheimer-kóros nagynénje szintén ebbe az idősotthonba került, és – megváltoztatva eredeti végakaratát – negyvenmilliót hagyott örökül a Varázsvölgy vezetőjére és élettársára. Minderről az unokaöcs ugyancsak a néni halála után szerzett tudomást. A 168 Óra utánajárt a két történet egyéb párhuzamainak is.

Egy évvel ezelőtt, 2010 szeptemberében a Péterfy Sándor Utcai Kórházban nyolcvanhat éves korában elhunyt K. A.-né, Lili néni. (Teljes nevét kegyeleti okból nem említjük.) Ezt megelőzően a Varázsvölgy Idősek Otthonának lakója volt. Itt főként súlyosan leépült, demenciában, Alzheimer-kórban szenvedő öregeket gondoznak. Lili néni is ilyen diagnózissal került az intézetbe, ahol utolsó hónapjait töltötte.

Az idős asszony igen jómódú volt. Nem sokkal a halála előtt százmilliós vagyonáról végrendelkezett. Egyenként húszmillió forintot hagyott a Varázsvölgy két vezetőjére, Fodor Ildikóra és élettársára, illetve a számláját kezelő Volksbank egyik fiókvezetőjére, valamint korábbi házvezetőnőjére és egy barátnőjére. A végrendelet tartalmáról Lili néni hozzátartozói csak a hagyatéki eljárás során értesültek – elképedve.

2010 októberében a János Kórházban elhunyt a nyolcvanéves K. K.-né, Zsuzsa néni. Előtte ő is a Varázsvölgyben lakott. Szintén tehetős volt. Családja csak később tudta meg: demens rokonuk a 36 milliós vagyonát az otthont működtető Szent István Kht.-ra hagyta, amelynek ügyvezetője ugyanaz a Fodor Ildikó, aki Lili néni végrendeletében is szerepelt.

A két eset nemcsak meglepő párhuzamokat mutat, de rávilágít a mentálisan sérült idősek és hozzátartozóik kiszolgáltatottságára is.

„Emelt szintű” gondoskodás

Zsuzsa néninek és férjének egykor cipészüzletük volt, budai házukban éltek három gyerekükkel. Aztán az asszony özvegyen maradt, majd két fiát is – közülük csak az egyik volt nős – elvesztette. Lányával megromlott a kapcsolata, összeveszett menyével, unokáival is. Ők azért olykor felkeresték házában a mamát, aki egyre zavartabban viselkedett. Megesett: a jégszekrényt szennyes ruhával pakolta tele. Rokonai bevitték a János Kórház pszichiátriájára, ahol 2008 januárjában megállapították róla: „Mentális és pszichés állapota gyógyszeresen lényegesen nem befolyásolható. Hosszú távon jelentős javulás nem várható. Ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan és teljes mértékben hiányzik. Ezért a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése indokolt.”

Elfekvőbe került volna, de a menye ezt nem engedte. Inkább a Hűvösvölgyben lévő Varázsvölgy „emelt szintű” otthonban vásárolt anyósának – élete végéig tartó bérleményként – kétszobás apartmant 16 millió forintért. Emellett az intézet havi 160 ezer forintos ápolási díjat is felszámolt. Mindezt az időközben eladott budai családi házból fizették a rokonok, Zsuzsa néni megmaradt millióit pedig bankba tették. (Az idős asszony örökösei egyenes ágú leszármazottként lánya és két unokája lettek volna.)

– Bár nem volt jó a viszonyunk a nagymamával, méltó körülményeket akartunk biztosítani neki – mondta lapunknak az egyik unoka, Klausz Norbert.
A másik öreg hölgy, Lili néni 2009 márciusában került a Varázsvölgybe. Gyakran látogatta őt unokaöccse – férje testvérének egyetlen fia –, Káldor Gábor. Szoros családi szálak fűzték őket össze. A néni és férje egykor orvosok voltak. Gyerekük nem született, Gábort fiukként szerették. Ezért is tették meg őt általános örökösüknek, amit külön-külön végrendeletbe foglaltak. Lili néni aztán megözvegyült. Unokaöccse mindenben gondját viselte.

A bajok öt éve kezdődtek. Lili néni egyre furcsábban viselkedett. Megtörtént: az ételkihordónak hatvanezer forintot akart fizetni a napi kosztjáért. Többször kezelték a Kútvölgyi Klinikán, végül középsúlyos Alzheimer-típusú demenciát diagnosztizáltak nála. A kórházi zárójelentés így fogalmazott: „A páciens állapota miatt állandó felügyeletre, gondozásra szorul. Ápolási otthonban való elhelyezése és gondnokság alá vétele javasolt és indokolt.”

Káldor Gábor is a Varázsvölgybe vitte nagynénjét. Az intézet az egyszobás garzonért 5,6 milliót kért, ápolási díjként havi 180 ezer forintot. Káldor Gábor is – miként Zsuzsa néni rokonai – saját örökségének „terhére” állta a költségeket. S hogy még jobban vigyázhasson nagynénjére, az úgynevezett ideiglenes gondnokságát is vállalta.

Mit is jelent ez? Jogszabály mondja ki: ha valakit orvosilag cselekvőképtelennek minősítenek, a lakhely szerinti gyámhivatal bíróságon kezdeményezi a gondnokság alá helyezését. A bíróság igazságügyi elmeszakértő véleménye alapján dönti el, hogy az illető gondnokság alá kerüljön-e, s ha igen, milyen fokban. Ha valakit teljesen beszámíthatatlannak ítélnek, „kizárólagos gondnokságba” veszik: minden fontos jogi és anyagi ügyében a gondnoka dönt helyette. Ennél enyhébb a „korlátozó gondnokság”, amely például lehetővé teszi: az ápolt közjegyző előtt végrendelkezzen.

Mivel a gyámügyi perek sokáig elhúzódhatnak, a gyámhivatal – a bíróság határozatáig – ideiglenes gondnokot jelöl ki. Aki lehet hozzátartozó, miként Lili néninél az unokaöccse. De a gyámhivatal felkérhet kívülálló, hivatásos gondnokot is, általában ügyvédet. Ez történt Zsuzsa néni esetében.

Varázslatos gyógyulások

Említettük: kezelőorvosaik mindkét idős asszonynál súlyos demenciát állapítottak meg, s azt, hogy belátási képességük hiányzik. Ők azonban – miután bekerültek a Varázsvölgybe – meglepő gyorsassággal gyógyultak. Legalábbis így találta az idősotthon vezetése. Fodor Ildikó – két hónappal azután, hogy Lili néni az otthonba költözött – felkért egy magánpszichiátert: mentse föl az amúgy igen jómódú nénit a gondnokság alól. Az elmegyógyász pedig javasolta a gondnokság megszüntetését.

– Lili néni nem volt beteg, csak öreg. Nálunk a kezelőorvosa által előírt terápia miatt javult az állapota – magyarázta a 168 Órának Fodor Ildikó, a Varázsvölgy vezetője.

Ugyanakkor Kismarton Judit független orvos-jogász azt mondja: Alzheimer-típusú demenciában jelentős, tartós javulás nem várható.

– Kezeléssel esetleg elérhető, hogy a beteg állapota stagnáljon, jobb-rosszabb stádiumok váltakozhatnak. De ez a betegség nem szokott csak úgy hirtelen elmúlni.
Ezt támasztja alá – cáfolva Lili néni „csodás gyógyulását” – a Varázsvölgy egyik volt ápolója, aki nevének elhallgatását kérte.

– Lili néni sokszor nem volt beszámítható: egész nap ült az ágyán, gyerekverseket szavalt, és ugatott. Egyszer Fodor Ildikóék elvitték őt autóval kirándulni. Amikor visszahozták, Lili néni megkérdezte Ildikótól: „Te ki vagy?”

Lili néni közben újabb különös „szokást” vett fel. Noha akkoriban már évek óta nem tudott önállóan közlekedni, 2010 nyarán és kora őszén hét alkalommal mégis elment a hűvösvölgyi otthonból a belvárosban lévő Volksbank-fiókhoz, s az ott vezetett számlájáról összesen 2,5 millió forintot vett magához. Káldor Gábor az apadó számlával akkor szembesült, amikor a banktól megkapta a kimutatást.

De ha az intézetben emelt szintű ellátást kapott a demenciában szenvedő Lili néni, vajon mire kellettek neki a milliók?

Erre volt kíváncsi az V. kerületi gyámhivatal vezetője, Kunszt Róbert is, akihez hivatalosan tartozott Lili néni gyámügye. Behívatta az idős hölgyet, akit az intézetből kísértek be hozzá. Kunszt Róbert lapunknak elmondta: Lili néni egyáltalán nem emlékezett arra, hogy a bankban járt, azt sem tudta, hova lett a 2,5 millió forint.

– Ráadásul ha valaki ideiglenes gondnokság alatt áll, csakis a gondnokának az engedélyével vehet fel pénzt a számlájáról. Sőt: ötvenezer forint felett már a gyámhivatal jóváhagyása is kell – tette hozzá Kunszt Róbert.

Az idős asszonyt akkor Magyar Gábor ügyvéd is elkísérte a gyámhivatalba, akit a néni nem sokkal előtte fogadott föl. Kunszt Róbert nem értette: miért van szüksége Lili néninek jogi képviselőre, hiszen van neki gondnoka, az unokaöccse?

A 168 Óra Magyar Gábort is megkérdezte Lili néni „elveszett” millióiról. Ő azt felelte:
– Az V. kerületi gyámhivatal vezetője elkövetett egy hibát: elfelejtette zárolni Lili néni számláját. Így semmi akadálya nem volt annak, hogy a néni szabadon rendelkezzen saját bankszámlája felett.

Kunszt Róbert szerint ez nem igaz:
– Zárolásra nem volt szükség. Mi már előzőleg hivatalosan értesítettük a bankfiókot, hogy ügyfelük ideiglenes gondnokság alá került, pénzét csak felügyelettel veheti föl.
Csakhogy Lili néni banklátogatásairól sem Káldor Gábor, sem az V. kerületi gyámhivatal nem tudott: a bankfiók vezetője „elfelejtette” értesíteni őket.

Emlékeznek még? Lili néni végrendeletében húszmilliót hagyott a Volksbank fiókvezetőjére is. Talán nem mindennapos, hogy valaki ilyen szép összeggel jutalmazza banktisztviselőjét. A 168 Óra ezért megkereste – telefonon és levélben is – a pénzintézet kommunikációs igazgatóját, Kővári Szilviát. Egyebek mellett szerettük volna megtudni: a banki etikával összefér-e, hogy az ügyfél számláját kezelő pénzintézeti alkalmazott örököljön? Erre sem kaptunk választ. Többszöri megkeresésünkre Kővári Szilvia csak annyit reagált írásban: a Volksbank „érdemben nem kíván nyilatkozni”, mivel – tudomásuk szerint – az ügyben polgári jogvita zajlik.

Fodor Ildikó, a Varázsvölgy vezetője viszont azt mondta, ő mindenre tud válaszolni nekünk, de csakis jogi képviselőjének a jelenlétében. Meglepetésünkre az ő ügyvédje is ugyanaz a Magyar Gábor, akit korábban a demens Lili néni „felfogadott”.

– A fiókvezető Lili néni régi barátnője volt. Az örökhagyó azokat tette örökösévé, akiket szeretett – jelentette ki Fodor Ildikó lapunknak.
A banki alkalmazott és ügyfelének kapcsolatára rákérdeztünk Lili néni unokaöccsénél is, aki minden bizonnyal jobban ismerte nagynénjét, mint a Varázsvölgy vezetője. Káldor Gábor leszögezte:

– A bankfiók vezetőjével nagynéném a bankon kívül sosem találkozott, nem voltak barátnők. Egyetlen közös családi-baráti összejövetelünkre nem hívta el őt.

Gyámügyi eljárás

Térjünk vissza Zsuzsa néni történetére, aki 36 milliót hagyott örökül a Varázsvölgyre. Az ő állapotjavulása is „varázslatos” volt. Olyannyira, hogy miután bekerült az otthonba, három hónappal később a kirendelt hivatásos gondnoka – az eredeti pszichiátriai szakvéleménnyel ellentétben – kezdeményezte a gyámügynél: ne kizáró, csupán korlátozó gondnokság alá vegyék őt.

A gondnok a „szakvéleményét” – a 168 Óra birtokában lévő bírósági jegyzőkönyvek szerint – csupán azzal indokolta a gyámügyben eljáró bíróságon: „Kapcsolatot tudtam teremteni Zsuzsa nénivel. Beszélgettem vele és az őt kísérő hölggyel (Fodor Ildikóval – a szerk.), és ebből ez az álláspontom alakult ki.” (Egyébként éppen e kirendelt gondnok javaslatára választotta Zsuzsa néni menye a Varázsvölgyet.)

A bíróság elrendelte Zsuzsa néni igazságügyi elmevizsgálatát. A jegyzőkönyvből kiderül: a néni arra sem emlékezett, hogy korábban pszichiátrián kezelték, nem tudta, melyik utcában van az idősek otthona. Úgy „ítélte meg”, manapság egy garzonlakás 50-60 ezer forintba kerül. Bizonytalan volt abban, eladták-e már a családi házukat. Az orvos „középfokú szellemi leépülést, demenciát” diagnosztizált. De arra nem tett javaslatot, milyen fokú – kizáró vagy korlátozó – gondnokság alá kerüljön a beteg.

Kismarton Judit úgy véli: ez nem is elsődleges feladata az igazságügyi szakértőnek.

– Ő leír egy állapotot, véleményez. De ha az a kérdés felé, vajon a gondozott képes-e saját maga intézni az ügyeit, vagy az ezzel kapcsolatos belátási képessége csökkent, s ha igen, milyen mértékben – tartósan vagy átmenetileg –, akkor minderről természetesen nyilatkoznia kell a szakértőnek. A döntést persze a bírának kell meghoznia a gondozottról szerzett egyéb információk, illetve személyes benyomásai alapján is.
Zsuzsa néni bírósági meghallgatása negyvenöt percig tartott. A bíró tudta, hogy az ápoltnak jelentős vagyona van. Sorolta is a néninek, mennyi pénze van, és hol. Az asszony erre – ahogy az a jegyzőkönyvben szintén szerepel – megjegyezte: „Sajnos a koromnál fogva én elfelejtem ezeket a dolgokat. Most végighallgatom, de elfelejtem.” Ennek ellenére a bíró megszüntette a kizáró gondnokságot, s a nénit korlátozó gondnokság alá helyezte. Ezzel pedig lehetővé tette, hogy közjegyző előtt végrendelkezhessen. (Ami nem sokkal később meg is történt.)

Lili néni története is hasonlóan alakult. Az igazságügyi orvos róla azt állapította meg: egyáltalán nem szorul gondnokságra. Eszerint középsúlyos Alzheimer-típusú demenciája – amelyet korábban a Kútvölgyiben diagnosztizáltak – teljesen elmúlt pár hónap alatt.

Kismarton Judit azt mondja: ha a bíróságra ugyanabban az ügyben két, egymásnak teljesen ellentmondó orvosi vélemény kerül, szakmailag indokolt az ellentmondást feloldani. A bíróság elrendelheti a szakértők közös meghallgatását, a vélemények ütköztetését. Esetleg újabb igazságügyi szakértőt is felkérhet.

Ugyanezt gondolta Lili néni unokaöccse és az V. kerületi gyámhivatal vezetője is. Ezért akarták kérvényezni az újabb igazságügyi vizsgálatot.

Csakhogy Kunszt Róbert beadványt kapott Magyar Gábortól. Az ügyvéd azt kérte a gyámügyestől: mentse föl ideiglenes gondnoki megbízása alól Lili néni unokaöccsét. Kunszt ezt megtagadta. Ahogy lapunknak mondta: meg volt győződve arról, hogy Káldor Gábor korrekten és tisztességesen képviseli nagynénjét. Gyámügyi végzésében még azt is leírta Kunszt: „Véleményem szerint az idős gondozott külső befolyásolás alapján ügyvédet fogadott fel. Így akarják lázítani a gondnoka ellen.”

Lili néni ügye ezek után kafkai fordulatokat vett. Magyar Gábor ügyvéd levelet írt az V. kerületi gyámhivatal felettes szervének, a Fővárosi Szociális és Gyámhivatalnak: Kunszt Róbert elfogult, ezért zárják ki őt a gyámügyi eljárásból.

Az ügyvéd kérésének a Fővárosi Gyámhivatal vezetője azonnal eleget tett, s Lili néni aktáit áthelyezte a XXII. kerületi gyámhivatalhoz. V. kerületi kollégáját meg sem hallgatta, nem is tájékoztatta arról, hogy a néni ügyét elvette tőle.

S mivel erről Kunszt Róbert semmit sem tudott, 2010 áprilisában megjelent a gyámügyben eljáró bíróság tárgyalásán, ahol ő és Káldor kérni akarták az új igazságügyi szakértő kirendelését. Ám a tárgyalóterembe beviharzott egy hölgy azzal, hogy a XXII. kerületi gyámhivataltól jött, már őhozzá tartozik Lili néni ügye, s eláll a per folytatásától. A bírának így már nem volt módja új igazságügyi szakértő kirendelésére. Lili néni így beszámíthatónak nyilváníttatott. Igaz, az ítélet még nem volt jogerős.

Fodor Ildikó szerint Lili néni „tiltakozott unokaöccse gondnoksága ellen”. A Varázsvölgy vezetője levelet is mutatott lapunknak, amelyben Lili néni kéri: rokonát, Káldor Gábort tiltsák ki az intézetből, mert „annyi rosszat okozott neki”, többé nem akarja látni.

– Ezt a papírt Fodor Ildikóék kitették a nővérszobába. De mindannyian tudtuk, a levél szövegét Fodor Ildikóék diktálták Lili néninek. Ő már nem volt olyan állapotban, hogy ezt magától megfogalmazza – nyilatkozta a 168 Órának az otthon egykori ápolója.
Mondta azt is, az idős hölgyet különleges figyelmességgel vették körül Fodorék. Kiemelten foglalkoztak vele, vacsorázni is elvitték. A számlákat aztán elküldték az unokaöcsnek, egyenlítse ki nagynénjének a pénzéből.

– Egyszer több mint húszezer forintos éttermi számlát küldtek nekem – mutatja Káldor Gábor. – Lili néni azt érzékelhette, Fodor Ildikóék mennyire kedvesek, gálánsak vele. Rólam meg nyilván minden rosszat elmondtak neki. Nem érthette, mire megy ki ez az egész.
Amúgy Fodor Ildikó azt állította lapunknak:
– Amíg Káldor kezelte a néni vagyonát, a legalapvetőbb szükségleteinek a fedezésére sem adott pénzt. Elvette nagynénjétől a saját lakásának a kulcsát is.
– Káldor Gábor helyesen járt el. Mivel gondnokként ő volt a felelős a lakásban lévő vagyontárgyakért, kötelessége volt a kulcsot magánál tartani. A néni bármikor elmehetett vele haza. És ha bármire szüksége volt, Káldor Gábor mindent megvett neki – mondja az V. kerületi gyámhivatal vezetője, Kunszt Róbert.
Különben Lili néni – csakúgy, mint idősotthonbeli társa, Zsuzsa néni – a gyámügyi bírósági ítélet után nem sokkal végrendelkezett közjegyzőnél.

A végrendeletek

Zsuzsa néni enyhébb fokú gondnokságát a bíróság 2008. november 25-én mondta ki. December közepén már végrendelkezett is a vagyonáról, amelynek összegére – kiderült a gyámügyi bírósági jegyzőkönyvből – egyáltalán nem emlékezett. S ha Zsuzsa néni a bírósági elmeorvosnak azt sem tudta megmondani, melyik utcában található a Varázsvölgy, hogyan volt képes felkutatni bárhol is egy közjegyzőt? (A 168 Óra birtokába került végrendelet szerint Zsuzsa néni egy XIX. kerületi közjegyzőnél végrendelkezett.)

Fodor Ildikó azt mondta: a néni önállóan intézte a dolgait, és ők a végrendeletéről – amelyben rájuk hagyott 36 milliót – a hagyatéki eljárásig nem is tudtak.

Ugyanakkor az intézet volt ápolója, aki nevének elhallgatását kérte, lapunknak állította:
– Zsuzsa néni sokszor az otthonban is eltévedt, nem találta a szobáját.
Egyébként Fodor Ildikó – jogi képviselőjének, Magyar Gábornak a jelenlétében – azt is említette: ők Lili néni végrendeletéről sem tudtak.

Csakhogy a szerkesztőségünk birtokában lévő dokumentumok szerint a közjegyző személyesen ment ki a Varázsvölgybe az idős hölgyhöz. Ő pedig, noha máskor még az intézet vezetőjét sem ismerte meg, ezúttal briliáns memóriával sorolta fel mind az öt személyt – köztük Fodor Ildikót és élettársát –, akikre 100 milliós vagyonát akarta hagyni. Sőt: lediktálta örököseinek születési helyét, dátumát, anyjuk nevét, lakcímüket is. Merthogy ezek az adatok is szerepelnek a végakaratban. Márpedig a közjegyzőn és a két független tanún kívül más – hivatalosan – nem lehetett jelen a jogi aktusnál. Vajon Lili néni saját magától tudta volna „új örököseinek” minden adatát?

Persze ettől még lehet: a Varázsvölgy vezetősége csupán jó szándékból segédkezett abban, hogy a két idős ápoltjukat mielőbb „felszabadíthassák” a szoros gondnoki felügyelet alól.

Az új örökösök

Miután Lili néni végrendelkezett, négy nap múlva a XXII. kerületi gyámhivatal vezetője felmentette Káldor Gábort az ideiglenes gondnoki megbízás alól. Holott a gyámügyi eljárás jogerős ítéletét csak Lili néni halála után mondta ki a bíróság.

– Ez miért fontos?

– Amíg a gyámügyi perben nem születik jogerős bírói ítélet, addig az ideiglenes gondnokság van érvérvényben – mondja Kismarton Judit orvos-jogász.
Ha pedig így van, nem lett volna szabad védelem nélkül hagyni Lili nénit. Aki egyébként – „visszanyert” szabadsága után – még nagyjából 10 millió forintot vett fel a bankjából.

Miután Káldor Gábort felmentették az ideiglenes gondnoksága alól, átadás-átvételre kellett mennie nagynénjének a lakására. Minden értéktárgyról elszámolt a gyámhivatalnak. Ekkor találkozott utoljára idős rokonával. A procedúrán jelen volt Káldor jogi képviselője, Virág Andrea is. Az ügyvédnő régebbről is ismerte Lili nénit.

– Amikor a lakásában újra láttam őt, megdöbbentem állapotának romlásán. Kifejezéstelen, üres tekintettel meredt maga elé, néha ugatott.
Virág Andrea és Káldor Gábor mindent megtettek azért, hogy Lili néni – ilyen betegen – ne maradhasson védelem, gondnokság nélkül. Beadványokat írtak az ügyészségre, a bíróságra, a Fővárosi Gyámhivatalnak. Mindenhonnan elutasították őket.

Lili néni 2010 szeptemberében – négy hónappal a végrendelkezését követően – a Péterfy Sándor Utcai Kórházban hunyt el. Haláláról a Varázsvölgy nem értesítette Káldor Gábort. A rossz hírrel nagynénjének egyik barátnője hívta föl, tőle tudta meg azt is: pár nappal korábban került kórházba Lili néni, ahol meghalt. Káldor azonnal bement a Péterfybe, hogy rokonának a temetését intézze. Közölték vele: a Varázsvölgyből már jártak ott, Lili néni minden iratát, az orvosi papírjait is elvitték, mondván, nincs hozzátartozója, a temetéséről is az otthon gondoskodik.

Káldor jogi képviselője hamarosan levelet kapott Fodor Ildikótól, aki azt is írta: Káldor Gábor „kizárólag saját magatartásának köszönheti, hogy méltatlanná vált az örökségre”, és a temetésre „az alkalomhoz illő öltözetben eljöhet”.

Ezt a levelet Fodor még a hagyatéki eljárás előtt küldte. Ezek szerint mégis tudhatott arról: Lili néni új végrendeletet készített, s abban már nem az unokaöcs az örökös.

Káldor Gábor hivatalosan csak a hagyatéki eljárás során szembesült az új végrendelettel s azzal, kik az új „örökösök”. Arra gondolt: bekövetkezett, amit sejtett. És amit semmilyen jogi eszközzel nem lehetett megakadályozni.

Történetünk másik szereplője, Zsuzsa néni végrendelkezése után még két évig élt az otthonban. Menye olykor telefonon érdeklődött felőle, de a Varázsvölgyben csak annyit mondtak neki: „A néni jól van.” Az intézet ez esetben sem értesítette a családot, hogy az idős asszony kórházba került. Arról sem, hogy meghalt. Holott a szociális és családjogi törvény értelmében „a bentlakásos szociális intézmény vezetője köteles értesíteni, illetve tájékoztatni a jogosultat és az általa megjelölt hozzátartozóját a jogosult állapotáról, illetve annak lényeges változásáról”. A családot egy gyámügyes hívta fel a gyászhírrel. És ők is csak ezután értesültek a nagymama végrendeletéről.

Magyar Gábor, az otthont vezető Fodor Ildikó jogi képviselője megjegyezte: a Varázsvölgy kifizette Zsuzsa néni családjának a „köteles részt”. Jogszabály ugyanis kimondja: ha az örökhagyó hivatalosan nem tagadja ki természetes örököseit – például gyerekét, unokáit –, ők abban az esetben is öröklik az elhalálozott hagyatékának a felét, ha ő azt végrendeletében másokra hagyta. Vagyis: bár Zsuzsa néni a 36 milliós vagyonát a Varázsvölgyet működtető Szent István Nonprofit Kht.-ra hagyta, abból a cégnél „csak” 18 millió maradhatott.

Zsuzsa nénit a családja temette el. A Varázsvölgy sok milliót öröklő üzemeltetője nem járult hozzá a búcsúszertartás költségeihez.

Fodor Ildikó – aki nem engedte, hogy cikkünkhöz fotó készüljön róla – a 168 Órának még annyit mondott:
– Az otthon tizenöt éve működik, és ezalatt csak ebben a két esetben fordult elő, hogy a gondozottjaink ránk végrendelkeztek. Úgy érezzük, óriási elismerés ez a munkánkért.

A Varázsvölgy idősotthon állami normatívát is kap. Emelt szintű gondozottjaiért fejenként 350 ezer forintot évente. Az átlagos ellátásban részesülőkért 600 ezer forint/fő támogatást.

Az intézmény felettes ellenőrző szerve a Budapest Főváros Kormányhivatalához tartozó Szociális és Gyámhivatal. Hozzájuk már több bejelentés érkezett a Varázsvölgy ellen, például azért: noha emelt díjas szolgáltatást fizetnek a hozzátartozók, nem azt kapják a gondozottak.

A kormányhivatal a Klausz család ügyében is eljárást indított az otthon ellen, mert úgy vélték: jogtalanul kértek el Zsuzsa néni családjától egy apartmanért 16 millió forintot. Ugyanis emelt szintnél is az állami normatívának legfeljebb a hétszeresét (3,9 millió forintot) lehet felszámolni. Felszólították az intézetet: a többletet fizessék vissza Klauszéknak.

Ám a Varázsvölgy fellebbezett. Az otthont vezető Fodor Ildikó jogi képviselője, Magyar Gábor lapunknak azt állította: a kormányhivatal egy már hatályban nem lévő paragrafusra hivatkozik. Szerinte nincs olyan jogszabály, amely „az egyszeri térítési díj mértékét szabályozná”.

A 168 Óra természetesen kereste a kormányhivatalt is. Kérdéseinket – a két elhunyt néni ügyéről is – írásban elküldtük a hivatalt vezető Pesti Imrének. Azt a választ kaptuk: egyelőre nem nyilatkoznak, mivel vizsgálatok folynak az idősotthonnal kapcsolatban.

Kismarton Judit orvos-jogász azt mondja: szociális otthonban lakó személy nem köthet eltartási szerződést gondozóival, amíg az intézetben tartózkodik, s utána még egy évig. Azt viszont a törvény nem tiltja, hogy az ápolt az otthon vezetőinek javára végrendelkezzen. Ugyanakkor a végrendelet megtámadásakor bizonyítani kell: az örökhagyó ezt beszámíthatatlan állapotban tette, netán fenyegetés, tisztességtelen befolyásoltság, kényszer hatása alatt állt.