Ellenzéki kivonulás, kormánypárti áhítat – A parlament ott folytatta, ahol decemberben abbahagyta
„A Ház ellenzék nélkül is működik” – mondta Orbán Viktor még első kormányfői ciklusának elején, 1998 decemberében, miután az ellenzék – tiltakozásul – kivonult az ülésről. Megállapítása a kétharmados többség birtokában – immár tíz éve – egészen más megvilágításba került, mígnem a héten eljutottunk odáig, hogy a Ház a miniszterelnök nélkül is működik. Orbán ugyanis ezúttal szakított a hagyományokkal, és az új ülésszak kezdetén nem mondott beszédet.
A hivatalos magyarázat szerint a kormány a koronavírus elleni küzdelemről szóló tájékoztatást ítélte a legfontosabbnak és a legsürgősebbnek, ezért Kásler Miklós miniszter beszélt. Ezt Havasi Bertalan sajtófőnök – hivatásos sajtóelhárító – hozta az érdeklődők tudomására. Az ellenzéki politikusok viszont kaptak az alkalmon, és úgy vélték, az előző napi dunaújvárosi időközi választás eredménye akadályozta a napirend előtti kormányfői beszédet. Tény, hogy ott az ellenzék közös jelöltje, egy jobbikos politikus nyert – alacsony részvétel mellett –, de a Fidesz nem is indított saját embert, hanem beállt egy független mögé.
Igazából senkit sem lephetett meg, hogy elmaradt a parlamenti beszéd. Hiszen előző nap majdnem egy egész órát szónokolt Orbán Viktor saját hívei előtt. Nyilván maga is úgy ítélte meg, sok újdonsággal nem tudna szolgálni a képviselők társaságában, ráadásul azok kihasználták volna az alkalmat, hogy válaszoljanak neki. Jobb a békesség. Még az is lehet, hogy a beszéd elképzelhető időpontjában kellett a kormányfőnek lebonyolítania egy fontos telefont. Donald Trumppal, az Amerikai Egyesült Államok elnökével beszélt ugyanis, ami azért – lássuk be – fontosabb lehetett számára, mint a parlamenti szónoklat. Végül is az egész – meg nem történt esemény – csak még inkább rávilágított, mennyire értékeli a jelenlegi hatalom a parlamentet – kormánypártistul, ellenzékestül.
Erre egyébként jó példa a parlamenti szabályok szigorítása, amely – természetesen – már nem Orbán Viktor, hanem régi harcostársa, Kövér László fegyvere. Az ellenzék, amely „szájzártörvénynek” nevezi a módosításokat, miattuk ki is vonult az ülésről (ha már Orbán Viktor nem volt ott, és így arra sem tudott emlékeztetni, hogy nélkülük is működik a Ház).
Szerintük a változtatások ellentétesek az Alaptörvénnyel, és emiatt az Alkotmánybírósághoz fordultak. Azt akarják elérni, hogy semmisítsék meg az országgyűlési törvény és a házszabály újabb módosításait. A taláros testületben bizonyára megértésre találnak, hiszen a bírák túlnyomó többsége a Fidesznek köszönheti kinevezését.
A miniszterelnöknek amúgy éppenséggel lehetett volna mondandója a honatyáknak, mivel előző nap erősítette meg, hogy a kampányokat lezárták és a következő két év a kormányzati munkáé és az országépítésé lesz. Erről akár említhetett volna részleteket, hogy mást ne mondjunk, például az újabb nemzeti konzultációról is. Ennek hiányában kénytelenek vagyunk beérni azzal, ami e témáról az évértékelő beszédben elhangzott. Igazán büszkén állapította meg, hogy – ha jól számolta – nyolc ilyen kérdőíves felmérés segítségével döntöttek a szerinte legfontosabb dolgokról. Emlékezhetünk valamennyien, hogy megkérdezték a népet előbb az új Alaptörvényről, aztán a rezsicsökkentésről, a bankadóról, a családtámogatásról és nem utolsósorban a Soros-terv elutasításáról is.
Ezzel pedig országnak-világnak igyekeztek bizonyítani, hogy mennyire demokratikus a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Jó, persze mindenki tisztában van vele, hogy megfelelő kérdéseket kell feltenni, s akkor egyértelmű lesz a kormányzati politika támogatása. Senki sem lehet annyira ellensége önmagának, hogy ne örülne, ha csökkennek a rezsire – áramra, gázra, vízre – szánt kiadásai. Vagy nem bolond visszautasítani a családok mindennapi életéhez nyújtott segítséget. És az sem kétséges, hogy jól irányzott megállapításokkal fel lehet erősíteni a migránsoktól való félelmeket, tehát azon a területen is nagyarányú támogatást élveztek pártunk és kormányunk erőfeszítései.
„Most újra nemzeti konzultációra kényszerülünk” – mondta Orbán Viktor. Hozzá kellőképpen rémisztgetett is. „Gúnyt űznek az igazságból, a becsületes emberek egészséges életösztöneiből, és az áldozatok helyett az elkövetőket védenék” – festette az ördögöt a falra. Tehát ismét egyetértési pontokat kell létrehozniuk, hogy a kormánynak legyen mire ráállnia és legyen hol megvetnie a lábát. Nem nézhetik tovább tétlenül, hogy „külföldről finanszírozott s persze a Soros-hálózathoz tartozó szervezetek és felbérelt ügyvédeik a jogvédelemmel visszaélve perek tömkelegét indítják, hogy a magyar emberek pénzéből komoly összegeket fizettessenek erőszakos bűnözőknek és persze maguknak is”.
Ennyi az elméleti alapvetés. S ha már vasárnap elmondta, minek ismételte volna meg hétfőn a parlamentben, ahol kekeckedő, a kákán is csomót kereső és a magyar emberekkel szemben ellenséges ellenzékiekkel találta volna szembe magát? Most amúgy is a közvélemény megdolgozása következik, ez pedig általában a kijelölt megmondóemberek feladata. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára már el is kezdte a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. Dömötör Csaba felidézte, hogy botrányos esetekről van szó, ezek gyengítik a biztonságot és alapvetően szembemennek az emberek igazságérzetével is. Utóbbi nagyon fontos érv, lehetőleg minden megszólalásban hivatkozni kell rá. Ilyen helyzetben pedig egyáltalán nem mindegy, hogy hányan mondják el a véleményüket. A jól kitalált kérdések pedig újra lehetőséget teremtenek rá, hogy minél többen kiálljanak a kormány politikája mellett.
Persze a konzultáció része lesz az úgynevezett „börtönbiznisz”, valamint a kényes és kínos gyöngyöspatai helyzet is. A miniszterelnök és famulusai is minden alkalommal elmondják, hogy ezek az ügyek megakasztják a jelenlegi kormány áldásos ténykedésének köszönhető kedvező folyamatokat. Azt tudniillik, hogy a hivatalos adatok szerint a romák munkanélkülisége az elmúlt években a felére csökkent.
A Fidesz-frakció mindenesetre a tavaszi ülésszak kezdete előtt a Hold utcai budapesti Németajkú Református Egyházközség templomában áhítaton vett részt (képünkön). Bizonyára szükségét érezték, hogy – Orbán Viktor társaságában – némi útravalót szívjanak magukba a parlamenti csatározások (?) előtt. Érvényes lehet tehát a miniszterelnök útmutatása, miszerint „Magyarország mindenekelőtt, a Jóisten mindannyiunk fölött.” Bár meglehet, azt gondolták, hogy nekik már csak az imádság segít.
