Az Orbán-kormány botrányairól szinte biztosan nem készítene filmet az ElkXrtuk producere

A magyar mozik csütörtökön mutatták be a Megafilm kft. gondozásában készült Elk*rtuk című politikai drámát, amely Gyurcsány Ferenc hírhedt őszödi beszédének körülményeit, az azt követő zavargásokat, illetve az ebből következő politikai mélypontot dolgozza fel. Az alkotás persze hatalmas vihart kavart a közbeszédben, hiszen érdekes módon

az objektivitást enyhén szólva egyedi módon értelmező film pont a 2022-es választások előtt jelent meg.

A sajtóvetítést mi sem hagyhattuk ki, ahol a készítők egyikét is volt alkalmunk megkérdezni erről a véletlennek sokak szerint aligha nevezhető egybeesésről.

A filmet látva vegyes érzelmek vívhatnak csatát minden kritikus nézőben, és mi tagadás, mi is némi szkepticizmussal ültünk le a vászon elé. Tagadhatatlan, hogy a prekoncepcióink egy bizonyos része valóban bizonyítást nyert, azonban a korrektség jegyében meg kell jegyeznünk, egy másik részét sikerült megcáfolnia az Elk*rtuk alkotóinak. A film ugyanis első pillantásra igyekszik többnek látszani annál a képnél, amely már a beharangozás pillanatában kialakult róla a baloldalon. Ez a törekvés egészen jól működne, ha nem magyar, hanem mondjuk külföldi szemlélőként fogyasztanánk, és nem vennénk észre, hogy a történelmi hűséget néha feláldozza a dramaturgia oltárán. Mert igen, valóban egy politikai drámát láthat az, aki nem ismeri a történteket övező hangulatot és a jelenlegi politikai rendszert belülről, és csak egy távoli, külső pozícióból figyeli az elmesélt történetet. Ebben az esetben néhol egészen hatásos pillanatokat szolgáltathat a mű, amelyet a feszült jelenetek és az erőteljes zenei megoldások egész drámaivá tesznek, illetve a képi világra és a legtöbb színész játékára sem lehet panaszunk. Gubás Gabi ugyanis tényleg mindent megtesz, hogy Dobrev Klára könyörtelen főgonoszra formált fiktív karakterét a lehető legemberibbnek mutassa annak ellenére, hogy a forgatókönyv ebben nem volt nagy segítségére, sőt.

Csakhogy a fim a saját megítélése szerint tálalja úgy az eseményeket, mintha minden így történt volna a valóságban is, pedig az általa sugallt üzenetre vonatkozóan – vagyis arra, hogy Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára közvetlenebb befolyással bírtak a kialakult zavargásokra, mint eddig gondoltuk – semmilyen kézzel fogható bizonyíték nem került elő a mai napig. Tegyük hozzá, minden film előjoga a szubjektív értelmezés, ameddig nem egy dokumentumfilmről van szó. A vékony jég ott kezdődik, amikor egy ilyen művet a fideszes politikusok nyíltan és egyértelműen reklámoznak, alaptételként kezelve a készítők által bemutatott nézőpontot.

Helmeczy Dorottya producer szerint azonban ehhez az alkotóknak nincs köze annak ellenére, hogy tudták előre, ez a mű nagyon is előnyös hozadékokkal jár majd bizonyos politikai közegek, pontosabban a kormányoldal számára. Megkérdeztük tőle, ennek tükrében mégis hogyan értékeli, hogy a teljes NER-elit a közösségi médiában ajnározza a művet, a premieren pedig a holdudvar minden fontos szereplője megjelent.

„Ha ők megnézik, egyetértenek vele és fontos nekik, azzal nekünk nincs dolgunk, ez az ő személyes döntésük”

– fogalmazott, hozzátéve, a film célja első sorban a megtörtént események feldolgozása és kontextusba helyezése. Ezen a ponton rávilágítottunk, mindennek ellenére a bemutató időzítése mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és sokak bizonyos mértékig joggal élhetnek a gyanúperrel, hogy a készítőket esetleg a szenvtelen propagandagyártás motivációja vezette. A fenti kételyek eloszlatása érdekében azt is megtudakoltuk, Helmeczy Dorottya miként értékeli az előválasztás váratlan eredményét, pontosabban nem érzékeli-e, hogy a civil Márki-Zay Péter győzelme tompítja az elérni kívánt hatást. A producer erre azt felelte, ő ezt pont fordítva látja, és a film volt hatással az előválasztásra, majd megjegyezte:

„Nem szabad elfelejteni, hogy Márki-Zay Péter minden nap az Elk*rtuk-ban bemutatott politikai elittel, a DK-val és Gyurcsány Ferenccel dolgozik együtt, nem határolódik el tőlük. A nagypolitikát figyelembe véve nincs jelentősége annak, hogy az összefogás élén most éppen egy új szereplő áll.”

(Fotó: Merész Márton – 168)

A propagandafilm és az öncélúság skatulyájának feloldásában nem segít az a tény sem, hogy az Elk*rtuk Dobrev Klárát a történtek kulcsszereplőjének, sőt bizonyos ponton értelmi szerzőjének állítja be, ráadásul hogyhogy nem még Karácsony Gergelynek is jut egy frappánsnak szánt jelenet, amely egyébként a cselekmény szempontjából semmilyen jelentőséggel nem bír. Arra a kérdésünkre, hogy erre vajon miért volt szükség, Helmeczy Dorottya azt felelte, a kutatások során az alkotók arra a következtetésre jutottak, hogy Dobrev Klára nemcsak a felesége volt, hanem egy politikai hátteret is biztosított a férjének, és a 2006-os eseményekben szintén aktívan részt vett. Karácsony Gergely jelenetét ugyanezzel indokolta, szerinte a főpolgármester, aki 2006-ban Horn Gábornak dolgozott, már ebben az időszakban is megkerülhetetlen elemét képezte a politikai kirakósnak.

Arra ugyancsak kíváncsiak voltunk, a producer részt venne-e egy olyan projektben a későbbiekben, amely viszont a jelenlegi kormánypárt által elkövetett hibákat, botrányokat mutatná be. „Én személyesen biztosan nem. Nekem ez a kormány sokkal többet ad, mint az előző. Nagyon tisztelem az Európában vívott identitásharcukat” – jelentette ki. (Mi ezt tiszteletben tartjuk, de azért szívesen fogadnánk a jövőben egy érzelmes LMBTQ-drámát Szájer József bukásáról, egy feszes thrillert a Pegasus-ügyről, esetleg egy morbid vígjátékot a trafikmutyiról és annak leleplezéséről. De ezek csak ötletek.)

A film tanulsága egyébként homályosan nézve akár párhuzama lehetne a jelenlegi helyzetnek, hiszen megjelenik benne a közmédia kormányzati manipulálása és az a dilemma, amellyel a médiamunkások 2021-ben is gyakran szembesülhetnek. Ezzel kapcsolatban Helmeczy Dorottya azt nyilatkozta, szerinte „minden médium kötődik valamilyen hatalomhoz, vagy politikai befolyásoltság alatt áll, nincsen teljesen független média”. Úgy látja, a film ezen eleme nem lehet egyértelmű utalás a jelenlegi helyzetre, mondván:

„Szinte kulturális hagyománya van annak, hogy a médiát mindig jobban tudja használni egy balliberális kormányzat. Úgy látom, a jelenlegi kormány nem telepszik rá annyira a médiumokra, mint ahogy az a kép sokak fejében él.”

Akárhogy is, még egy ilyen kényes politikai szálakkal átszőtt és propagandagyanúval fűtött alkotás sem érdemel 1,2 pontos értékelést az IMDB-n, hiszen célszerű objektíven tisztelni a filmen dolgozók és a szereplők munkáját. Ettől függetlenül nehéz a dolga annak, aki teljes szívével szeretné hinni, a premier dátumának nincs köze a közeledő választáshoz. Ahogy Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára ravasz ármánykodásának valóságtartalma sem bizonyított, így az sem, hogy a Fidesz megrendelésére és kampányának részeként készült az Elk*rtuk. Úgy tűnik, egyikre sem derül már fény, de addig is legyünk inkább nagyvonalúak – ne úgy, mint a készítők Gyurcsány Ferenccel –, és kezeljük mindkettőt fikcióként.

(Kiemelt kép: Az Elk*rtuk című film október 22-i sajtóvetítése. Merész Márton – 168)