Elhidegülés

Molnár Csaba múlt kedd este türelmetlen volt, nem akart másnapig várni. Felnyitotta a laptopját, hogy levelet írjon Mesterházy Attila pártelnöknek. A Demokratikus Koalíció Platform (DKP) Országos Tanácsa ülésezett aznap. Molnár, a gyurcsányista tömörülés alelnöke három rövid javaslatot írt a gépbe. A pontokat a DKP tanácsa néhány perccel azelőtt hagyta a jóvá: a novemberi pártkongresszus „cikkelyezze be” a pártszavazás eredményét, a Fidesszel kötött helyi együttműködéseket mondják fel, a listán parlamentbe jutott szocialista törvényhozók a párttagsággal erősíttessék meg mandátumukat.

Az e-mail „fényt kapott”, a Népszabadság internetes kiadása írt róla, és ezzel elszabadult a pokol. Leginkább az a passzus verte ki a biztosítékot, amely a szocialista honatyák kicserélését célozta.

A történetben csak azt nem vitatja senki, hogy Molnár a levelet elküldte, és az megérkezett a pártelnökhöz. Ám arról, hogy az e-mailt miért küldték, ki adta ki a sajtónak, és mi volt ezzel a célja, már mindenki mást gondol.

A gyurcsányisták szerint a levél része annak a javaslatdömpingnek, amelyet a DKP gyártott a novemberi kongresszusnak. Állítják, ők biztosan nem szivárogtatták ki, mert belső használatra szánták. Úgy vélik, ebben minden bizonnyal Mesterházyék a ludasak, hiszen a párt elnöksége már a nyár elején elhatározta, hogy szakítani fog a számukra „túlmozgásos” Gyurcsány Ferenccel és híveivel. A levél jól jött az MSZP-elnökségnek a szakítás kierőszakolásához.

Nyílt hadüzenet

Mesterházy Attila köre viszont úgy látja, hogy az e-mail nem más, mint nyílt hadüzenet. Azt mondják, Gyurcsányék a nyáron eldöntötték: mivel belülről nem tudják elfoglalni a pártot, inkább szakítanak vele. A DKP vezetői úgy gondolhatták – a Mesterházy-hívek szerint –, hogy sokkal ésszerűbb, ha nagy csinnadrattával válnak el. A botránnyal gyengíteni akarják az MSZP-t, hogy aztán új pártot gründolva rástartolhassanak a fejüket kapkodó szocialista szavazókra. Az MSZP elnöksége szerint Gyurcsányéknak jött jól a levél a szakítás kierőszakolásához.

Vannak, akik ennél azért realistábbak:
– Feri egyszerűen csak elszámította magát. Mindig egy lépéssel előttünk akar járni, hát most kettőt lépett – mondja az MSZP egyik öregje.
A DKP politikusai a fejüket csóválják:
– Miért kell egyetlen egyszerű javaslatból ekkora botrányt kavarni?
Az MSZP „fontos embereivel” folytatott háttérbeszélgetéseinken több alkalommal elhangzott: ha Molnár Csaba nem türelmetlen, ha Gyurcsány nem bombázza látványosan újabb és újabb ötletekkel a pártelnökséget, egészen más irányba mozdult volna a párt.

A botrány előtt ugyanis kezdtek összejárni az MSZP régi motorosai, és arról beszélgettek, hogy a jelenlegi vezetés számukra nem eléggé agilis, nincsenek önálló kezdeményezései, útmutatásai, a parlamentben is csak riposztokra, utólagos reagálásra képes. Azon gondolkodtak, hogyan lehetne alapszabály-módosítás nélkül Mesterházy mellé egy szűkebb, a párt irányításába beavatkozó grémiumot felsorakoztatni. Ezzel súlytalanítva a párt elnökét. Nem palotaforradalomra készültek, csak fel akarták turbósítani a pártot.

Mesterházy hívei azt állítják, hogy a pártelnök eddig kényszerűségből foglalkozott a kevésbé látványos pártszervezéssel. A színfalak mögött kapcsolatépítésbe kezdett, tárgyal az új civil egyesületekkel, a szakszervezetekkel, és emberei olyan javaslatokat dolgoztak ki, amelyek megújíthatják a szocialista szervezetet. Például egyszerűsíteni akarják az etikai vizsgálatokat, megakadályozni az álbelépéseket, összeférhetetlenségi szabályokat alkottak, megreformálnák a képviselőjelölt-állítás folyamatát, és lehetővé tennék, hogy a választmányban akár civil egyesületi vagy szakszervezeti vezetők is tagok legyenek. Ezzel kinyitnák a szocialista szervezetet a külsősök előtt. Vagyis a hívek szerint Mesterházy éjt nappallá téve dolgozott, de ezt a kulisszák mögött tette.

Mára érdektelenné vált, hogy kinek van igaza: Gyurcsányék akciója nyomán összezárt az MSZP. A régi gárda, szinte a teljes frakció és a választmány is felsorakozott Mesterházy mögött.

– Nem számít, mit gondolunk arról, miként lehetne gyorsítani a pártot. Csak az biztos: árt, amit a Feriék tesznek – lett egységes a kórus.
– Minden energiánkat leköti a DKP, ahelyett hogy Orbán intézkedéseire koncentrálhatnánk. A közvélemény-kutatási adatok alapján mindig akkor csökkent a népszerűségünk, amikor saját magunk ellen harcoltunk – mondja a párt egyik vezetője.
Rímel rá egy másik:
– Ha ismét dönteni kell arról, hogy a törvényhozóink alkalmasak-e a feladatukra, akkor egzisztenciális háborúkat indítunk el. A kiesettek revánsot akarnak, így hónapokig „úszunk majd a vérben”. Mire befejezzük, épp elkezdődik a jövőre esedékes tisztújítás. Így legalább tíz hónapig magunkkal foglalkozunk, Orbán meg röhög a markába!

Vitás korszak volt

Tromfolnak a gyurcsányisták:
– Mikor foglalkozzunk magunkkal, a párt megújításával, ha nem ellenzékben? Meg kell újítani a pártot, nyitottá kell tenni, hogy eredményesek legyünk. Egyébként csak a pártszavazás idején öt százalékot emelkedett a népszerűségünk. Pedig az vitás korszak volt.
Mesterházy megmutatta az ajtót:
– Ha annyira rossz ebben a pártban lenni, akkor el lehet menni.
Lapunk Gyurcsány Ferenccel készült interjúja verte ki a biztosítékot. A volt kormányfő ugyanis a 168 Órának azt mondta: „Változatlan körülmények között nincs sokáig maradásom a pártban. Ilyen MSZP-nek nem akarok még egyszer a képviselője lenni.”

Ám az elnökség nem akarja kizárni Gyurcsányt és híveit:
– Nem csinálunk mártírt belőlük, de mindent elkövetünk, hogy önként kilépjenek – jegyzik meg a szocialista potentátok.
A taktikáról hivatalosan hallgatnak. Néhányan azért súgnak, széles a lehetséges eszközök skálája: visszahívhatják a DKP-képviselőket az országgyűlési bizottságokból, a platform alapszabályát – amelyben eddig is találtak kivetnivalót – esetleg nem szentesíti a választmány. Utánanézhetnek annak is, valóban nonprofit alapítványon keresztül gyűjti-e az adományokat a platform, és ez megfelel-e a pártfinanszírozási szabályoknak. Esetleg pártelnökségi sugalmazásra vidéki tagok dönthetnek arról, hogy visszahívják-e párttisztségéből a gyurcsányista vezetőjüket.

Közben a DKP nem adta fel a harcot. Tagjai arról döntöttek, vidéken igyekeznek „megdolgozni” a küldötteket, hogy a novemberi kongresszuson fogadják el a javaslataikat.

– Egyenként vitára hívjuk a helyi vezetőket. Nem lehet majd kertelni – súgják.
A felek szerint a novemberi kongresszus lesz a házasság utolsó felvonása:
– Ha javaslataink nem kerülnek a kongresszus elé, két út áll előttünk: felhagyunk a politizálással, vagy új pártot alapítunk – magyarázza a DKP egyik vezetője.

Egy gombostűt sem

Úgy gondolják, egy esetleges új szervezet az MSZP tagságának legalább a felét magával vinné.

Nem ért ezzel egyet az elnökség több tagja sem:
– Kisebbségben vannak a pártban, de többet szakítanának, mint amenynyi embert Szili Kati vitt el tőlünk. Nem lesz könnyű, több milliárd forintból lehet csak egy pártot felépíteni.
Adomaként több beszélgetésben felvetik, hogy Gyurcsány egyik embere szóba hozta Mesterházyéknál a vagyonmegosztást. A választmány azonnal reagál: az MSZP vagyona egy és oszthatatlan.

– Egy gombostűt sem vihetnek el innen – morog az elnökség.
Gyurcsány a Facebookon reagál: „Olyan ócska dolog azt feltételezni, hogy minket két pártiroda, négy számítógép és három fénymásoló hoz izgalomba. Nincs szükségünk az MSZP vagyonára. Arra van a legkevésbé szükségünk.”

Hogy ez a viszály használ-e a baloldalnak? Ütik egymást, aztán diplomatikusak a szocialista politikusok:
– Méltányosan kell viselkednünk – figyelmeztetnek a régi motorosok.
– Nem szabad mély sebeket okoznunk – óvnak a gyurcsányisták.
Tudják, hogy csak egységes ellenzék győzheti le Orbánt. Meglehet, válnak, de mindketten szövetségre készülnek: civilekkel, szakszervezetekkel, demokratákkal. Sőt, még egymással is.