Életéért küzd a MAMI – Tönkretette a kormány az alapítványi szakképzőiskolákat
Szakértők sora küszködik azzal, hogy közérthetően elmagyarázza, miért számít tragikus intézkedéssorozatnak a folyamatos pénzkivonás az oktatásból. A jövő túl messze van, azok, akik jelenleg még általános iskolások, csak öt-tíz év múlva kerülnek ki a munkaerőpiacra, akkor méretnek meg, akkor derül ki, képesek-e az elvárásoknak megfelelni, lesz-e belőlük megbecsült, adófizető polgár. Hasonlóan nehéz megfogalmazni, miért káros, hogy a kormány felszámolja a sokszínű iskolarendszert, drasztikusan központosít és kiirt minden autonómiát. Ezért maradt gyakorlatilag visszhangtalan, hogy nemrég egy rendelettel tönkretették az alapítványi szakképzést. Bár korábban is voltak már jelei annak, hogy a kormány nem kér az alapítványi intézmények munkájából, ezzel a döntéssel az utolsó szeget is beütötték a koporsójukba.
A szakképzés sorsát a miniszterelnök valójában már a 2010-es hatalomra jutása után megpecsételte: Orbán Viktor egy azóta is titkos szerződéssel gyakorlatilag átadta az ágazatot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Parragh Lászlónak. Azzal is súlyosbították a helyzetet, hogy a vállalkozásoktól minden egyes munkavállaló után beszedett szakképzési hozzájárulást beseperték a költségvetésbe, holott 2010 előtt ezt a pénzt a cégek közvetlenül is befizethették azoknak az iskoláknak, amelyekkel kapcsolatban voltak. Ebből ma már semmi sem csorog vissza az oktatásba. Így az iskolák hat éve szinte semmit nem tudnak a műhelyeik karbantartására, új eszközök beszerzésére költeni. Ennek következtében több tízmilliárdnyi olyan korábbi fejlesztés rohad le, amelyet részben a szakképzési hozzájárulásból, részben uniós forrásból valósítottak meg az iskolák.
Fotó: Kovalovszky Dániel
Az alapítványi szakképzőket ráadásul nem csak a pénzkivonás sújtotta: 2012-től csak akkor kaphattak az államtól forrást a pedagógusaik bérére, ha az illetékes kormányhivatal szakképzési megállapodást kötött velük. Ez az intézkedés megtizedelte az alapítványi szakiskolák számát. Miután a kormányhivatalok jóváhagyták, mely területeken képezhetnek az iskolák, jött a következő kormányzati lépés, az úgynevezett szakmaszerkezeti döntés. Ezt a nemzetgazdasági tárca által megbízott titkos összetételű társaság hozza meg minden évben: régiókra lebontva meghatározzák, mely szakmák oktatását milyen típusú iskolában támogatják a költségvetésből, és melyeket nem. A 2017-re vonatkozó új szakmaszerkezeti döntés értelmében egyetlen fillért sem utal majd az állam az alapítványi iskoláknak. Ezt a diszkriminációt az egyházi fenntartóknak nem kell elszenvedniük: ők jócskán kapnak államilag finanszírozott keretszámot a képzéseikre.
Érthetetlen, miért kell eltűnniük az alapítványi szakképzőknek, miközben olyan területeken állnak helyt, ahol az állam képtelen volt. Vagy azért, mert olyan, nehéz sorsú vagy valamilyen speciális problémával küzdő gyerekeknek kínált oktatást, akikről az állam lemondott, vagy azért, mert nem volt képes rugalmasan alkalmazkodni a gyorsan változó ipari, munkapiaci körülményekhez.
A motorkerékpár-szerelő szakmát oktató MAMI Magyar Motorkerékpár Szakközépiskola és Szakiskolát például 1999-ben alapította két gyerekkori barát, akik együtt végeztek egy autószerelő szakközépiskolában a kilencvenes évek elején. Lévay Károly és Máthé István 17 sikeres év után most döbbenten tapasztalja, hogy a jövő évi szakmaszerkezeti döntés értelmében egyetlen államilag támogatott helyet sem kaptak. Ismerve a MAMI csapatának habitusát, ezt az akadályt is meg fogják ugrani, ám még keresik a kiutat. Kérdés, hogy miért nem foglalkozhatnak végre azzal, amihez igazán értenek, azaz az okatással.
Az első csapás az ő esetükben is a szakképzési hozzájárulás kivonása volt.
Máthé István: Tizemhét év fejlesztőmunkája ez az iskola Fotó: Kovalovszky Dániel
– Évente sok milliót fizettek a motoroscégek közvetlenül nekünk. Ezt a pénzt nem tudom pótolni. A minisztérium azzal érvel, hogy a duális képzés miatt az iskolának már nem szükséges eszközöket beszereznie, fejlesztenie, hiszen a gyakorlati képzés úgyis a szervizeknél folyik. Csakhogy ez óriási tévedés – mondja Máthé István.
– Elhitették az emberekkel, hogy német mintára duális szakképzést vezetnek be. De a németeknél a gazdálkodó szervezeteknél nem képzés, hanem szakmai gyakorlat folyik. A kettő nem ugyanaz – teszi hozzá Lévay Károly.
A szakképzési hozzájárulás minden munkavállaló bruttó bérének 1,5 százaléka, vagyis az állam évente mintegy 55 milliárd forintot vont ki a rendszerből. Az alapítványi iskoláknak ez a veszteség azért is különösen fájó, mert a keretszámok nullára írásával jövőre már a pedagógusbérekhez sem kapnak az államtól támogatást.
Máthé István szerint a gyakorlati helyet biztosító vállalkozások is csak azokkal a tanulókkal tudnak dolgozni, akik már az alapokat megtanulták az iskolai tanműhelyekben.
– Egy motor körülbelül négymillió forint – folytatja. – A javítási kézikönyv leír valamit, de ha azt a diák nem tudja értelmezni, akkor kárt okoz a gyakorlati helyet biztosító vállalkozónak. Ezért kulcsfontosságú, mit, hogyan és milyen felszereltségű iskolában tanulnak a diákok. Termelésbe bekapcsolódó munkát nem lehet elvárni kiképzetlen tanulóktól.
A MAMI-ban minden oktatónak és munkatársnak szenvedélye a motorozás. A „motorostudatról” – ahogy Máthé István mondja – az is árulkodik, hogy minden volt vagy jelenlegi kollégájuk motorversenyző.
– Azokkal a motorokkal versenyzünk, amelyekkel a tanulók dolgoznak. Megbízunk diákjaink felkészültségében és munkájában, s azokkal a gépekkel száguldunk 200 fölött a versenypályán, amit ők készítenek föl számunkra. Az így közösen megszerzett tapasztalatokat azonnal visszaforgatjuk a közös szakmai munkába – meséli Lévay Károly. A MAMI Kupa saját találmányuk: egy hat versenyből álló sorozat, amely része a Magyar Motorsport Szövetség országos bajnokságának is. Minden évben 100-120 versenyzővel vonul fel az iskola, a csapatot tanárok, volt és jelenlegi diákok alkotják.
Lévay Károly és Máthé István szerint a motorkerékpár-szerelő oktatásban az állami iskolák legalább húsz évvel elmaradnak az ipar igényeitől.
– A magániskoláknak a gazdasági szereplőkkel sokkal intenzívebb kapcsolatuk van. Működésük alapja, hogy innovatívak, iparközpontúak legyenek. Az egész magánszakképzésnek ez a lényege. Ezt az innovációt nyírják most ki – mondja Lévay Károly. Hangsúlyozza, hogy a duális szakképzést nem a Fidesz találta ki 2010-ben, hanem már sokkal korábban oktattak ebben a formában az innovatív szakképzők. A MAMI-ban például már 2005 óta.
Fotó: Kovalovszky Dániel
– Tanulóink elméleti és gyakorlati képzése a MAMI-ban történik a legújabb technológiával, szakmai gyakorlatot pedig a szervizekben szereznek, hogy az iparággal folyamatos kapcsolatunk legyen. A magyar duális képzésnek semmi köze a német modellhez, a magyar verzió arra jó, hogy a kormány pénzt tudjon kivonni az oktatásból – összegzi Máthé István.
A MAMI-ban nemcsak a jövő technikáját oktatják, hanem a hagyományőrzést is fontosnak tartják. A műhelyben vannak régi motorok, például egy öreg Velorex. De ott áll Talmácsi Gábor Moto2-es versenyző edzőmotorja is; a világbajnok évek óta kapcsolatban van a MAMI-val. Talmácsi az itt oktató műszaki tanárok közül is fölkért többeket, bizonyos versenyeken, teszteken ők látják el a versenyszerelői és versenymérnöki teendőket.
– Ami a versenypályáról lejön, az itt van a műhelyben. A tanulók beállítják, programozzák – magyarázza Máthé, Talmácsi edzőmotorja után egy KTM-re mutatva; ez az egyetlen olyan motor, amely magyar színekben végigment a Párizs–Dakar-ralin. Egy falon javítási kézikönyvek lógnak. – Nincs olyan motormárka, amelynek a javítási dokumentációja ne lenne itt. Ez nagyon fontos az oktatáshoz – teszi hozzá.
Az iskola másban is különleges. A Suzuki a teljes kelet-európai régióban a MAMI-ban képezteti ki a szervizeseket.
– Nálunk kapják meg a gyári képzést. Eleinte angolul oktattunk, de mivel ezekben az országokban is hasonló nyelvi problémákkal küzdenek, mint nálunk, ezért anyanyelvükön oktatjuk őket. Nálunk végzett, határon túli fiatalokat hívunk vissza szaktolmácsnak – meséli Máthé István.
A MAMI büszkélkedhet Magyarország egyetlen motorkerékpár-elektronikai oktatóműhelyével. Az iskola tanárai és a gyártók közösen fejlesztették ki az oktatópaneleket, ezeken tanulják a diákok az elektronika alapjait.
– Itt a csillárról is gépek lógnak – mutat körbe Máthé István a vízisportmotor-szerelő műhelyben, ahol a helytakarékosság miatt valóban a plafonra erősítették fel a hajótesteket. A MAMI-ban 2013 óta ezt a szakmát is oktatják. – Európában nincs még egy ilyen oktatóműhely. Nyolc évig tartott, míg a magyar államigazgatáson átnyomtuk, hogy szükség van erre a szakmára – mondja, hozzátéve, hogy bár rokonszakma a motorkerékpár-szerelővel, azért a vízi sportmotor sok mindenben különbözik. A hidrodinamikai ismeretek elsajátítása például külön tudomány ebben a szakmában. A Yamaha szakemberei tervezték meg és gyártották azt a vízzel teli oktatóeszközt, amelyet járatókádnak hívnak. Ebbe helyezik be az 50 lóerős hajómotort, amelyet a Hondától kaptak. A japánok minden évben eljönnek a vizsgára, és megnézik, milyen szinten oktatják a diákokat erre a szakmára. Ha elégedettek, akkor az iskola megkapja a legújabb modellt a cégtől.
– Ez a lényege a magánszakképzésnek: az azonnali piaci visszajelzés – világítja meg Máthé István, hozzáfűzve, hogy ha az iskola nem hozza azt a szakmai színvonalat, amit a Honda elvár, akkor elviszi az oktatómotort.
Amikor a MAMI diákjai szakmai vizsgát tesznek, a motorszervizek képviselői is megjelennek. A tanulók 70-80 százaléka aláírt munkaszerződéssel lép ki az iskola kapuján. A MAMI szakmai partner a győri egyetem motorkerékpár- és versenymérnökképzésében. Közös kutatás-fejlesztési projekteket valósítanak meg, ez a program a híd, amely a szakképzésből a felsőoktatás felé vezetheti a tanulókat. Már ha a MAMI életben marad.
– Tizenhét év fejlesztőmunkája ez az iskola – mondja Máthé István –, és most ez az érték, illetve az iskola körül kialakult tízezres szakmai közösség kerülne a süllyesztőbe, ha a kormányon múlna.
Benzin híján brummogjak?
Ha valaki azt hinné, a pénztelenség csak a magán-szakképzőiskolákat sújtja, téved. Amióta a szakképzési hozzájárulást már nem lehet közvetlenül az iskoláknak fizetni, az állami iskolák is sokat veszítettek. Az államosítással a szakképzőiskoláktól is elvették az önállóságukat 2013 januárjában, ami egybeesett az oktatásból való drasztikus pénzkivonással.– Évek óta szeretnénk megvásárolni egy régi autót oktatóeszköznek, hogy a két legfőbb témakört, a váltó és a motor működését szemléltetni tudjuk. Ezért az autóért korábban a tankerületi központtal hadakoztunk, most a szakképzési centrumon keresztül próbáljuk megvenni. Talán sikerül – meséli egy neve elhallgatását kérő állami szakképzőiskola tanára. Azt mondja, 2010 előtt egy használt autó megvásárlása oktatási célokra ebben az iskolában körülbelül három hétbe tellett. Minden beszerzési kérésre gyanakvással válaszol a központ: a kormány által létrehozott bürokratikus hivatali hierarchiában abból indulnak ki az ügyintézők, hogy az iskola biztosan azért igényel valamit, mert lopni akar.
– Kellene száz liter benzint vennünk. Kérdezi a centrum illetékese, minek ennyi benzin. Hát arra kell, hogy a különböző műhelyekben az oktatómotorokba benzint vegyünk. Nem állhatok oda a motor mellé brummogni a gyerekeknek.
Az érintett állami intézmény évtizedek óta az egyik legnépszerűbb, autószerelőket képző iskola, ahol korábban az ilyen jellegű eszközbeszerzéseket a cégek által közvetlenül nekik utalt szakképzési hozzájárulásból fedezték. Ennek az iskolának a költségvetésében ez a bevételi forrás 10-15 millió forintot jelentett évente, hiszen a szakmában jól cseng az intézmény neve. Ez a pénz 2010 óta hiányzik. Azóta nincs sem karbantartás, sem állagmegóvás, pláne nem futja új eszközök, szerszámok beszerzésére. Forrásunk azt mondja, amikor az iskola felszereltségét, a tanműhelyek állapotát nézi, szembetűnő a kiesett 60-80 millió forint hiánya.
Az intézményvezető egyetért a MAMI vezetőivel abban is, hogy a legtöbb szakmában nem lehet csupán a gyakorlati képzés során elsajátítani a szakmai ismereteket. Szükség van az iskolára is. A közismereti tárgyak oktatásának visszafogását szintén káros lépésnek tartja:
– Akik most nálunk tanulnak, négy év múlva lesznek autószerelők. De ezeknek a srácoknak negyven év múlva, azaz 2060-ban is meg kell tudniuk állni a munkaerőpiacon. Ha csak azt tanulnák meg a tanulók, amit itt és most kell egy autón szerelni, akkor tíz év múlva elveszett emberek lesznek. Hogy válnak hasznos, adófizető polgáraivá az országnak? Amit a kormány elvár tőlünk, az a betanított munkás képzésének a szintje.
