Egyedül nem megy

– Ilyen orbáni évértékelőre számított?

– Nehéz helyzetben van Orbán Viktor. Egy politikus akkor beszél 2030-ról, ha a következő hat évre semmi jót nem tud mondani. De hol lesz ő akkor? Ki vállal felelősséget az ígéretekért? Arra sincs válaszuk, hogy 2025-ben ki fogja kifizetni azt a nyugdíjat, amit a magánnyugdíjpénztárakból elvettek. Rutinos politikus ilyenkor arról szónokol: lassan haladunk, de majdcsak odaérünk. Én viszont azt mondom: nem baj, ha most lassan haladunk, mert biztosan rossz irányba megyünk.

– Az Együtt 2014 gazdasági programjában mutatnak másik utat. Javaslataikkal, ígérik, kétszázalékos GDP-növekedés, lassan csökkenő munkanélküliség, apadó államadósság érhető el. Ezzel nehéz nagyot dobni, ha az ellenfél rezsi-, sőt – újabban az alapvető élelmiszereknél – áfacsökkentéssel kampányol.

– Biztosan lesz 13. havi nyugdíj is. De azt hiszem, a társadalom a saját bőrén tanulta meg, hogy a megalapozatlan, rövid távú intézkedésekért mekkora árat kell fizetni. Ahogy azt is, hogy a kormánypropagandát érdemes fenntartásokkal fogadni. Rogán Antal például azért hazudik a 48 százalékos szja-kulcsról, mert a minimálbér csökkentéséről már nem tud. Hiszen a programunkból feketén-fehéren látszik, hogy a mi gazdaságpolitikánknak köszönhetően a minimálbérből élők havi 8-10 ezer forinttal jobban járnak majd. Programunk társadalmi vitája során minden részlet a helyére kerül, és a vállalkozók, a családok egyaránt látni fogják: a jó kormányzás adópolitikája lent támogat, fent békén hagy, a vállalkozó szellemet pedig elismeri. Valódi változást hoz a mindennapokba, amire a magyarok már 2010-ben is szavaztak. Remélték, jobb lesz. Ám ebből semmi nem vált valóra. Most megint változást akarnak, de bizonytalanok abban, ezt ki fogja valóban végrehajtani.

– De azt biztosan meg fogják kérdezni: Bajnai Gordon fenntartja-e a Fidesz hozta rezsicsökkentést?

– Ami most történik, nem fenntartható. Az árát sokszorosan fizeti meg mindenki. Miközben tíz százalékkal csökkentették a magánemberek rezsijét, ugyanennyivel növelték a vállalkozásokét. Természetesen az ember örül a néhány ezer forintos megtakarításnak. Ám miután elbaktat vele a sarki boltba, látja, hogy a kenyér húsz-harminc százalékkal drágul, mert a pék rezsije, a fuvarozó benzinköltsége emelkedett. A kormány évek óta arra játszik, hogy az adót, amire szüksége van, másokkal szedeti be, ő pedig úgy tesz, mintha csak adna.

– Azt írta körbe, hogy kormányváltás után emelni fogják a rezsit.

– Azt mondtam, hogy amit a Fidesz csinál, politikai szélhámosság. Mi a rezsit fenntartható módon fogjuk csökkenteni. Szinte minden nyersanyagot külföldről hozunk be, ezért fontos, hogy a forint stabilabb és erősebb legyen a mostaninál. Emellett olyan energiahatékonysági program kell – a panelban, a gangos házban, a hatvanas években épült családi kockaházakban is –, amellyel jelentősen csökkentjük az energiafelhasználást. Egy jó kormány erre készít programot, a miénk elkészült. Az energiaszolgáltató cégeket pedig az államnak kőkeményen szabályoznia kell. A kormányok a kilencvenes évek óta nem tudták megvédeni polgáraikat a monopóliumok profitjától – korrupció vagy felkészületlenség miatt. De erre nem az a válasz, hogy visszavásároljuk ezeket a szolgáltatókat, hiszen így azokat a veszteségeket, amelyeket a Fidesz most rájuk kényszerít, az adófizetőkre zúdítjuk.

– Amit öt percben elmondott, nehéz egy plakátra kitenni.

– Megoldjuk.

– Lesz pénz és plakáthely is?

– A plakáthelyek nagy részét közvetve vagy közvetlenül Simicska Lajos és cégei birtokolják. De így vagy úgy eljutunk a szavazókhoz.

– Ha már Simicska: nincs olyan hazai ágazat, médiától mezőgazdaságon át építőiparig, ahol ne épült volna ki a fideszes oligarchahálózat. Ezzel mit kezdene?

– Tíz éve még a Vegyépszer volt a nemzeti vállalat. Aztán jött a csőd, mert megszakadt a barátsága a Fidesz hátországával. Ma persze sokkal direktebben mondja meg a Fidesz, hogy ki a kommunista, és ki a nemzeti nagytőkés. E rendszer az utolsó fillérig közpénzből, politikai befolyásból építkezett az elmúlt évtizedekben. Ha a csatornákat elvágjuk, összedől, mert piaci körülmények között nem életképes. A 2014 utáni korszakváltás egyik első lépése az kell hogy legyen: a politikából száműzzük a korrupciót. Ezért javasoljuk, hogy egy magánvállalkozásnak az állammal kötött szerződése csak akkor léphessen hatályba, ha előtte felkerül az internetre.

– Amikor először hallottam ezt, akkor is arra gondoltam: illúzió.

– Jogszabály kérdése.

– Ön is tudja, rutinos politikusnak fél perc kitalálni, hogy nemzetbiztonsági vagy egyéb okból nem lehet nyilvános a papír.

– Éppen erről beszélek: garanciákat kell adnunk a csalódott, elbizonytalanodott választóknak. Ezért foglaljuk írásba a javaslatainkat, s mondjuk meg, milyen jogszabályokat fogunk bevezetni közvetlenül azután, hogy mandátumot kapunk rá.

– Biztosan emlékszik a Class FM–Neo FM történetére. Miniszterelnök volt, szót emelt a biznisz ellen, mégsem tudta megakadályozni.

– Az ilyen világnak akarunk véget vetni. Annak, hogy hasonló ügyekben a választók háta mögött vagy még cinikusabban, a szemük előtt meg lehessen egyezni.

– Éppen azokkal akar együttműködni, akiket kormányfőként sem tudott meggyőzni arról, hogy ilyen mutyiba ne szálljanak be. És ugye most nem a Fideszről beszélünk.

– A korszakváltás elveit leírtuk. Azt mondtuk, azokkal fogunk választási és később kormánykoalíciót kötni, akik vállalják azokat a garanciális elemeket, amelyeket – a korrupció mellett az ügynökügy, a határon túliak, a médiaszabadság kérdésében – megfogalmaztunk. Erre az MSZP vezetője írásban adott ígéretet, úgyhogy szerintem rendben lesz.

– Kampányban mindenki mindent megígér és aláír.

– Ügynökügyben és más kérdésben is írásos jogszabálytervezetet tettünk le a választóknak. Ez az, amit számon lehet kérni rajtunk. Csakis olyan koalíciót kötünk, amely ezt végrehajtja.

– Fő a bizalom. Önt sokat kritizálták azzal, hogy piacpárti, technokrata, túlságosan pragmatikus. A gazdaságpolitikai programjukból nem derül ki, merre húz. Politikai szempontokról mindössze annyit mondott: a jó gazdaságpolitika felül liberális, középen konzervatív, alul szociáldemokrata.

– Nem a bal- vagy jobboldali, hanem a működő megoldásokban hiszek. A szakszerűséget szeretném végre-valahára egyensúlyba hozni a politikával. Amikor válságot kezeltünk, mindig azt mondtam: az első, hogy valódi válaszokat adjunk egy-egy kérdésre. Ezek közül aztán lehet választani a szolidaritást vagy inkább az egyéni érvényesülést elősegítőt – mi mindig az előbbieket támogattuk. Például szolidaritási alapot hoztunk létre, több mint százhúszezer családnak segítettünk a gázszámla kifizetésében. A távfűtés, az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentettük. Akkor is azt akartuk, amit most: „együtt sírunk, együtt nevetünk”-országot létrehozni. Olyat, amelyben az érdekek nem szétverik a haladást, hanem egy irányba terelik. A mai erőszakos, buta állam helyett intelligens államra van szükség, amely különbséget tud tenni az egyes társadalmi csoportok problémái, igényei között. A leggazdagabbaknak nem kell sokat segítenünk, nem is várják el. Azt akarják, hogy ésszerű szolidaritási adó befizetése mellett hagyjuk őket békén. Feléjük az állam lehet liberális. A középosztályt szélesíteni, stabilizálni, a lecsúszástól védeni kell, itt konzervatív szemlélet szükséges. Legalul pedig biztosítsuk a túlélést, és adjunk esélyt a felzárkózásra, vagy legalább arra, hogy ne öröklődjön a szegénység. Ehhez persze rengeteg munka kell.

– Meg partnerek. Évértékelő beszédében azt mondta: „Az MSZP-nek nincs elég szavazója a kormányváltáshoz. Nincs elég hitele a korszakváltáshoz, és nincs elég szakértelme a kormányzáshoz.” Azóta magyarázta: nem kritikának, helyzetelemzésnek szánta. Mégis, saját reménybeli koalíciós partnerét és végső soron az összefogást gyengítette.

– Ellenkezőleg. Közös felelősségünkre hívtam fel a figyelmet. Magyarországnak az az érdeke, hogy 2014-ben kormányváltás, korszakváltás és jó kormányzás következzen. Ebben
mindenkinek megvan a felelőssége, és érzékelem, hogy vita van az MSZP vezetésén belül. Vannak, akik egyedül próbálnának nyerni, legfeljebb ha nem sikerül, még négy évig maradnának ellenzékben. Ez veszélyes stratégia. Ha egyedül nem lehet győzni – márpedig ez látszik –, akkor széles összefogást kell létrehozni.

– Az MSZP-ben láthatják úgy: ők haladnának lépésről lépésre, és ha nem lenne egy volt miniszterelnök, aki kritizálja őket, miközben koalíciót is kötne velük, akkor fél év múlva talán több szavazójuk lenne.

– Nem hiszem, hogy a személyem bárkit is távol tartana az MSZP-től. Október 23-án arról is beszéltem, nem igaz, hogy egyik kutya, másik eb. Elmondtam, 2009-ben az MSZP félre tudta tenni a szervezeti érdekeit az ország stabilizálásáért. A válságkezelés programját az ő részvételükkel és támogatásukkal csináltuk végig. Komoly politikai áldozatot hoztak az országért, és ezért tisztelem őket. Most sem a szocialista pártot kritizáltam, hanem attól a magatartástól óvtam, amely azzal fenyeget, hogy 2014-ben megint Orbán Viktornak hívják majd a miniszterelnököt.

– A közvélemény ettől még azt látja, háború van. És az MSZP-ben sem szerzett barátokat az évértékelőjével.

– Mit hallott? Meséljen.

– Idézek: „Mit képzel Bajnai?” „A legrosszabb SZDSZ-es rutinok.” „Majd a farok csóválja a kutyát.”

– Mondataim a felelősségről szóltak, az övékről és az enyémről is. Azok a visszajelzések, amelyeket én kaptam a szocialista pártból, éppenséggel azt mutatták, hogy az MSZP-ben sokan pontosan értik ezt.

– A Millával viszont mintha nem értették volna egymást. Ismeretes, a civilszervezet tudathasadásként élte meg az Együtt 2014 párttá alakulását. Most be is jelentették, ,,testületileg” nem vonulnak be az Együttbe. Nagy veszteség?

– Ez annyira jellemző a mai közbeszédre... Nemhogy szakadás nincs a Millával, hanem éppenséggel az eddigi együttműködés megerősítéséről, illetve a párttá alakulás technikai részleteinek a tisztázásáról szólt az a bizonyos közlemény, amelyet valaki valahol félreidézett, aztán persze már megállíthatatlan volt a félreértés-lavina. A Milla „testületileg” nem léphet be a pártba, hiszen pártot csak magánszemélyek alapíthatnak. Így is lesz: köztük sok-sok millás magánszemély. A Milla, a Szolidaritás meg a Haza és Haladás is megtartja a maga civilszervezetét, ebben állapodtunk meg. A Milla döntései megvalósítják a közös elképzeléseket, nem pedig megváltoztatják. A tervek szerint haladunk: március 15-ig párttá válunk, és ott lesz a sorainkban mindenki, aki október 23. óta velünk dolgozik azért, hogy 2014-ben változás legyen Magyarországon.

– Politikusok azt mondják, elég ősszel összeállnia az ellenzéknek. A közönség viszont nem érti, miért gyalulják addig egymást, még inkább elbizonytalanítva a pártnélkülieket.

– Nekünk nem egymással kell versenyezni, hanem Orbán Viktort kell leváltani.

– Előválasztási meccs zajlik. Látszik abból is, ki mikor akar megállapodni. Az MSZP elhúzná, önök még erősödnének, de az ősz elején azért már tárgyalnának.

– Ha komolyan gondoljuk az együttműködést, időben meg kell állapodni. Bő hat hónappal a választások előtt már kellenek közös egyéni jelöltek ahhoz, hogy legyen idő kampányolni, a választók megismerhessék az együttműködés részleteit.

– Hány százalékkal ülne le elégedetten Mesterházy Attilával tárgyalni?

– Nemcsak az a kérdés, hogy nekünk hány százalékunk van, hanem az, hogy együtt mennyink van.

– Nem mindegy, hogy ott van 40, önöknél 5, vagy ott 30, itt 15.

– Az, hogy a koalícióban milyen arányban vesznek részt a szereplők, és érvényesülnek programelemek, függ ettől a megállapodástól. De mivel hosszú távra kell gondolkodnunk, nem az a cél, hogy kicentizzük, és megelőzzük egymást. Én Orbán Viktort szeretném legyőzni, a szocialista párt vezetőjével pedig kölcsönösen jó megállapodást kötni.

– Nem mond számot?

– Mindenkinek el kell elvégeznie a maga politikai házi feladatát. A bizonytalanok közül legalább egymillió szavazót kell meggyőznünk. Azért, hogy másokkal összefogva megszabadítsuk az országot az Orbán–Simicska-uralomtól, és utána jól kormányozhassunk.