Dilettánsok törvényei
Baka András pert nyert Strasbourgban a magyar állam ellen. Amikor ugyanis 2011 végén menesztették a Legfelsőbb Bíróság éléről, megsértették a tisztességes eljáráshoz, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogait. A kormány „megszüntette” a Legfelsőbb Bíróságot és létrehozta a Kúriát, csakhogy az Emberi Jogok Európai Bírósága nem vezethető meg: a szervezet, a bírák jogviszonya érintetlen maradt, kizárólag Bakának és helyettesének kellett mennie. A kártalanítási eljárás – a hazai egyezkedést követően – még hátravan. Hack Péter büntetőeljárás-jogászt, egyetemi docenst erről is kérdezte NEJ GYÖRGY.
- Az egyházügyi törvény, a vörös csillag tilalma, majd a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés után újabb strasbourgi bukta: a nemzetközi jogban nem kívánatos a politikai bosszú. Érdekli egyáltalán a kormányt a presztízsveszteség?
– Erről legfeljebb sejtéseim lehetnek. De az ítélet az erodálódás újabb állomása. A magyar jogállam a kilencvenes években és a kétezres évek elején Európában a jól teljesítő országok közé tartozott. Most egy olyan vonalon, amelynek egyik vége az európai normák, másik – mondjuk – Belarusz, folyamatosan haladunk utóbbi állam irányába. Múlt héten nem véletlenül éppen a jogi karon mondta Jürgen Habermas: Magyarország távolodik Európától – ez emberi jogok terén is.
– Nagyjából annyira izgathatja a hatalom birtokosait Habermas, mint a friss jogi fiaskó. Tévedek?
– Lehet, hogy nem. Az európai politikai és gazdasági intézmények jóra törekvő felek együttműködésével jöttek létre, hogy jóhiszemű nemzetek olyan politikát folytassanak, amely tiszteletben tartja a polgárok szabadságjogait. Ezek az államok nem készültek fel a kelet-európai mentalitásra: kiveszem az együttműködésből mindazt, ami nekem hasznos, és semmit nem teljesítek, ami kötelességem. Ez a felfogás idegen Európától.
– Lehet, hogy idegen, de nem új. Négy éve tart. Berlusconival még régebb óta.
– Nagy kérdés, mit tud kezdeni velük Európa. Ha nem tudja hatékonnyá tenni emberi jogi intézményrendszerét, sem pedig elérni, hogy a közösen létrehozott normákat minden állam megtartsa, akkor Európa fokozatosan lecsúszhat. A másik lehetőség a kétsebességes Európa: lesznek, akik készek együttműködni, mások kimaradnak, leszakadnak. Ha Magyarországon tovább tart a „Folytatjuk”, húsz év múlva nagy eséllyel az Eurázsiai Unió tagja leszünk.
– Jó vicc. Van mögötte ráció?
– Hatalmi és anyagi érdek van mögötte. A kormányzati rendszer – személyfüggő. Nem a politikához, pláne nem az ideológiához való lojalitás dönti el, kik kerülnek döntéshozatali pozíciókba, hanem kimondottan a személyes lojalitás. Ez a rendszer Orbán Viktorra épült: minden más személyi konstellációban működésképtelen.
– Miből gondolják, hogy Európa közepén lehet úgy élni, mint ott?
– Abból, hogy ez az ő komfortzónájuk. Ebben a hatalmi szerkezetben tudnak igazán otthonosan mozogni és gondolkodni. Nem hisznek a versenyben, a piacgazdaságban, a hatalmi ágak megosztásában, a fékek és ellensúlyok rendszerében, a plurális demokráciában. Az uniós választási kampányban „Magyarország érdeke” volt a központi elem. Szerintük Magyarország érdeke az, amit a kormány állít. A fejlett demokráciák nem így működnek. Az Egyesült Államokban, Németországban a legerősebb politikai erők közösen határozzák meg és közösen képviselik az állam érdekeinek kereteit.
– Baka András csakugyan nem fért bele e keretekbe. Bírálni merészelte a semmisségi törvényt, a bírák nyugdíjazását és a büntetőügyek önkényes áthelyezését. Sőt azt mondta, hogy óvni kellene az alkotmányos intézmények függetlenségét. Érthető, hogy útban volt.
– Hiába mondta ki az alkotmány, hogy hat évre választották, mandátumának a felét sem töltötte ki. Az elmozdíthatatlanság minden civilizált országban a bírói függetlenség alapkövetelménye – nálunk azzal indokolták a menesztését, hogy nincs ötéves bírói gyakorlata.
– Baka András ügyvédje azt mondta, fogalmilag kizárt a Legfelsőbb Bíróság megszűnése – erre hivatkozva szűnt meg az elnök tisztsége –, mert az igazságszolgáltatásról szóló törvényben jogutódként nevezték meg! Hatalmas baki. Ez hogyan lehetséges?
– Az elmúlt évek jogalkotása tele ilyen dilettantizmusokkal.
– Trükk trükk hátán: szabjunk olyan feltételeket, amelyeknek a főbíró nem felelhet meg, tegyük az átmeneti rendelkezések közé, hogy az Alkotmánybíróság ne vizsgálhassa. Több Fidesz-politikus kijelentette, a Kúria létrehozása nem érinti Baka pozícióját. Nem kapták meg időben a hírt, hogy de?
– Azok után kellett mennie, hogy három lényeges kérdésben ellentmondott a kormánynak. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem annak alapján dönt, ki mit mond, hanem hogy ki mit tesz.
– Strasbourgban tehát ügyelnek az időrendiségre. Így bizonyítottnak látták a politikai bosszút: az állam megsértette a főbíró jogorvoslathoz és véleményszabadsághoz való jogát.
– Mellesleg a vitatott ügyekben később igaza lett. Az ügyáthelyezést például az unió sérelmezte, vissza kellett vonni, a bírák nyugdíjazását az unió bírósága normasértőnek találta, a státusokat vissza kellett állítani. Az adófizetőknek ez sok százmillióba került. Hiába mondta minden szakértő, hiába érvelt szakmai fórumokon Baka András – nem baloldali futballguruk mellett a VIP-lelátón –, ellentmondott, s ez megpecsételte a sorsát.
– És mások? A Nemzeti Együtthallgatás Rendszerében mindenkinek kuss?
– Logikailag éppen ezt vezették le a bírák. Ha ma a Legfelsőbb Bíróság elnökét éri, akkor holnap bárkit érhet retorzió, aki elmondja a véleményét. Sérült a jogorvoslathoz való jog is, ami különben közszolgálatban dolgozók ezreivel megtörtént, amikor lehetővé tették köztisztviselők indokolás nélküli elbocsátását.
– Későn érő hiszékenyek azt kérdezhetik: miért nincs joga egy kormánynak új bírói szervezetet létrehozni? Hogyan kellett volna szabályosan?
– Rendszerszintű kérdésekben Strasbourg nem foglal állást. Nem foglalkozik azzal sem, hogy jó-e egy törvény, vagy sem. Azt vizsgálja, a panaszos emberi jogait tiszteletben tartották-e vagy megsértették. A bíróságok függetlenségéről sem nyilváníthatott véleményt, mert Baka Andrást nem bírói döntés fosztotta meg pozíciójától. A szervezeti átalakítást úgy kellett volna végrehajtani, hogy azzal az állam ne sértsen jogot.
– De Baka azt nyilatkozta, „igazat adtak neki az egész magyar igazságszolgáltatás függetlenségét érintő ügyben”.
– Ebben igaza van. Ezután bárki, aki Magyarországon pert veszít, Strasbourghoz fordulhat, és azt mondhatja, hogy a bírósági rendszer – több strasbourgi ítéletből is látható – megkérdőjelezhetően működik. Az emberi jogi egyezmény 6. cikkelye azt is kimondja: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét független és pártatlan bíróság ésszerű időn belül tárgyalja. Például biztos vagyok benne, hogy – az Országos Bírósági Hivatal elnökének akarata alapján – a Kecskeméten tovább folytatódó Hagyó-ügy Strasbourgban landol, ahol megállapítják, nem érvényesült a független és pártatlan eljárás.
– Ezek szerint az áthelyezések, illetve a Baka-ügyben kifejtettek miatt sem független a bíráskodás?
– Pontosan. Ezek után bárki hivatkozhat arra, hogy ügyében olyan bíró jár el, aki politikai kinevezetté vált, ami levezethető abból: a korábbi vezetőket politikai motívumok miatt távolították el. Ennek beláthatatlanok a következményei.
– Meddig lehet hülyének nézni bennünket? Meddig tartható fenn a látszat, hogy a jog a polgároké, miközben a hatalomé? Meddig lehet mást mondani, mint amit a szavak jelentenek?
– Sokkal tovább, mint gondolnánk. A hatalomnak van magyarázata: az emberek kimondottan szeretik, ha ilyen szellemben kormányozzák őket. A választási eredmények mutatják: a termékre van kereslet. Akinek nem tetszik, elmegy. Semmi nem tiltja, hogy egy ország kiürüljön. Vagy lecsússzon.