Dalokról, szülőföldről, hitről Al Banóval
Bár előttem már fotók és lemezeik tucatnyival ostromolták Al Banót a margitszigeti Grand Hotelben rendezett sajtótájékoztatón, az igazi meglepetés számára az volt, amikor a Tuttoitalia szerkesztője négyszemközti találkozójukon előrukkolt az ő első kislemezével, az Io di Nottéval. Rögtön dedikálta is, de előtte még gondosan megsimogatta a 43 éves korongot. Így kezdődött beszélgetésünk, amelyben stílszerűen először a kezdetekről kérdeztem az olasz dal örökifjú mesterét.
Az Ön pályakezdésekor Rómában éltem és láttam Önt a Settevoci című tehetségkutató tv-műsorban. Milyen volt akkoriban az olasz zenei élet?
– Az volt az első tv-szereplésem! Akkoriban nagyon nagy pezsgés volt az olasz zenében, sok ösztönös tehetség tűnt fel, sokan megpróbáltak újítani. Például igen nagy hatást gyakoroltak ránk a fekete soul-énekesek. Az Io di nottén is érezhető James Brown és az It's Man's Man's Man's World című dalának ihletése. Én kezdettől fogva azok közé tartoztam, akik nem akartak beállni semmilyen irányzatba, hanem olyasmit próbáltak alkotni, amit csak ők tudnak.
Ebben Önnek szerencséje is volt, különleges hangadottságával.
– Igen, hála Istennek, ezzel is kitűnhettem.
Ebből a korszakából a kedvencem Theodorakisz dala, az Il ragazzo che sorride. Hogyan találkozott a dallal?
– Különleges pillanat volt, 1968-ban állásfoglalás volt az éppen házi őrizetben lévő Theodorakisz dalait énekelni. Először Gianni Morandinak ajánlották fel, készült is vele próbafelvétel, de aztán a kiadók rájöttek, hogy az én hangom mediterrán hatásúbb, mint az övé. Így lett az enyém. Később találkoztam Theodorakisszal, elvittem neki a lemezt. Hatalmas ember, a szó minden értelmében, termetét és emberségét tekintve egyaránt. Igazi nagy harcos. Olyan találkozás volt, amelyet soha nem felejtek el.
Megértem Önt, mert 20 évvel ezelőtt én is találkoztam Theodorakisszal Budapesten. Az Ön klasszikus zenei kötődése közismert. Tervez-e valami hasonlót a jövőben?
– Már megtettem, amit a klasszikus zenéért tehettem. 1974-ben én voltam az első, aki olyan klasszikus darabokból álló lemezt készített, amelyeknél teljes egészében tiszteletben tartottam az eredeti partitúrákat, és csak a hangszerelés egészült ki olyan hangszerekkel, amelyek a darab születésének időpontjában nem léteztek. Akkoriban sokan vitatták ezt a kísérletet, azóta viszont többen is csináltak hasonló felvételeket.
Ön annak idején Domenico Modugno hatására indult el szülőföldjéről, Pugliából Észak-Olaszországba, hogy énekesként karrier csináljon. Ugyanakkor a mai napig ragaszkodik szűkebb pátriájához. Nemcsak énekesként, hanem borászként is elismert. Mit jelent Önnek ez a föld?
– Amikor elindultam Északra, ígéretet tettem Apámnak, hogy ha visszatérek, én is borászkodni fogok, és a pincémet róla nevezem el. Így is lett. Nekem a szőlőtermelés, a borászat nem egy híres ember hobbija, hanem a nemzedékek óta belém ivódott paraszti kultúra része. Már dédszüleim is szőlősgazdák voltak. Amúgy a pugliai bort az olasz bor anyjának tekintik, nem véletlen, hogy északi borászok gyakran fordulnak hozzánk, hogy a mi borainkkal feljavítsák az ő gyengébb boraikat. Mit jelent nekem ez a föld? Egy fészket, egy otthont, a föld illatát, a barátokat, a földijeim beszédét. Valahányszor a messziből leszállok Brindisi repülőterén, máris átitat az otthon levegője. Ha elvinnének oda bekötött szemmel és nem tudnám, hogy hová visznek, akkor is megérezném, hogy otthon vagyok. Ugyanakkor nomád lelkem van, nem tudnék örökké Cellinóban élni, szükségem van arra, hogy folyton utazzak, de nagyon jó hazaérkezni.
Élete során számos szép spirituális élményben volt része. találkozott Padre Pióval, Calcuttai Teréz Anyával, II. János Pál pápával...
– Hétszer énekeltem Őszentségének...
Hogyan segítette Önt a hite nehéz pillanataiban?
– Éppen a nehéz pillanatok azok, amelyek során tanúsíthatod, hogy igazi keresztény hívő vagy. Amikor megszületsz, megkeresztelnek, első áldozó leszel, bérmálkozol, mind részei hitednek, de ezek tőled független helyzetek. Amikor már önjáró leszel mind fizikai, mind pedig lelki-gondolati értelmében, akkor derül ki, hogy mit értettél meg a keresztény tanításokból, tisztában vagy-e azzal, hogy mit hordozol magadban, valóban hívő kereszténnyé váltál-e vagy csak születésed révén vagy az.
Mit jelentenek Önnek humanitárius tevékenységei, amelyeket az ENSZ, illetve a FAO jószolgálati nagyköveteként végez?
– Az ember ahogy tud, segít másokon. Minden szakmának, hivatásnak megvan a lehetősége, hogy azon belül tegyen valamit másokért. Nekem megadatott az éneklés adománya, ezzel igyekszem segíteni. Meggyőződésem, hogy a művészek sokat adhatnak a rászorulóknak, ha önzetlenek. Az énekesek, a színészek, a rendezők, de mondhatnám az újságírókat is, példaképek, mert sokak szeme láttára tevékenykednek, ezért is fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a nélkülözőkre, az elesettekre.
Egy utolsó kérdés: a 60-as években indult olasz énekes nemzedék tagjai közül sokan ma is kitűnő formában vannak, Morandi, Ranieri, Celentano és még sorolhatnám. Önnek van-e valami titka az örök fiatalsághoz?
– Teljesen egészségesen élek, egészséges ételeket eszem, egészséges borokat iszom. Tudom, hogy "az vagy, amit megeszel", de azt is vallom, hogy "az vagy, amit olvasol" és "az vagy, ami lenni akarsz". És eszerint folytatom, amíg a Jóisten is úgy akarja.
És hogy a szavakat tett is kövesse, koccintottunk Al Bano saját, Nostalgia nevű finom, testes, mélyvörös borával. Milyen érdekes egybeesés, hogy a "koccintás" neve olaszul "brindisi".
További olasz cikkeink:
