Csepeli György: Nagyon rossz állapotban vannak a magyarok érzelmileg
A szociálpszichológus önmagáról azt vallja, hogy kevéssé normakövető épp, úgy ahogy a magyarok zöme. Szerinte a társadalmunk már nagyon rég félresiklott, amin nem is nagyon lehet változtatni. Az egyetemi modellváltásról pedig azt mondta, hogy "ha visszanéz, csak lángokat lát."
Külföldön a magyarok azért tudnak jól boldogulni, mert mindig megtaláljuk a kiskapukat, amiket az ott élőknek javarészt esze ágában sincs kihasználni. „Magyar az az ember, aki utánad megy be a forgóajtón, de előtted jön ki” – mondta Csepeli György szociálpszichológus, aki szerint ebben rejlik a magyarok sikere külföldön és bukása itthon.
A 168.hu-n hallható Fiala János Keljfeljancsi című műsorában kifejtette: mindenhol van kultúra és minden kultúrának van normakészlete. „Ezen belül vannak verziók, az a társadalom aminek nincsnek szabályai hosszú távon nem tud megmaradni, a neandervölgyiek is azért tűntek el, mert okosabbak voltak a homo sapiensnél de a normakövetés képessége hiányzott belőlük.” Szerinte
a magyaroknak is ez lehet a sikere és egyaránt a veszte.
Mint mondta önmagát sem tartja túlságosan normakövetőnek, „magyar vagyok, miért lennék más” – tette fel a költői kérdést.
A pandémia kapcsán a normakövetésről azt mondta, hogy mindenkinek hatalmas trauma volt, sőt ez még ma is tart. „Ennek még nincs vége, lényegében háborús körülmények keletkezett, olyan volt mint egy atomcsapás után, az üres utcák, a bezárt boltok.”
Az első hullám szabálykövetését úgy jellemezte, hogy nem feltétlenül a normáknak akartunk megfelelni, hanem mindenkit egy sokkhatás ért, amitől együttműködővé vált. „Az egy látszólagos fegyelmezettség volt. Az életösztön, az individuális ösztön volt, nem az együttműködés.” – magyarázta. Kifejtette, abban az időszakban mindenki önmagát védte, nem feltétlenül a másikat. Az a hiedelem azonban, hogy mindenki hatalmas veszélyben van, később megdőlt a „hiedelem elmúlt” és máris lazítottak az emberek a saját szabályaikon. A kormány pedig nem túl következetes intézkedésekkel tetézte ezt. „Fogcsikorgatva váltották ki a normakövetést, nem volt következetesség a hatalom részéről” – mondta.
A szociálpszichológus szerint érzelmileg nagyon rossz állapotban van az ország. Ez a helyzet szerinte csak fokozta az emberekben a szorongást. Hozzátette, várja az öngyilkossági statisztikákat, mert azt véli, hogy
nagyon megugrott az elmúlt időben ez a szám.
Csepeli önmagát egyébként deviánsnak tartja, és nem is szeret konfliktusba kerülni olyanokkal, akik szintén nem követik a normákat. „Ha hárman vagyunk a szaunában és bejön egy negyedik, nem szólok rá, inkább kimegyek. (…) Ha valaki nem tartja a normát, magamra ismerek, de igyekszem nem konfliktust vállalni, mert irtózom mindenfajta konfliktusról.”
A magyar társadalom kapcsán kihangsúlyozta, most jött elő az a probléma, ami már régóta a magyarok egyik fő hátránya: az identitáshiány, hogy nincs kihez, mihez csatlakozni, megtalálni a magunk közegét. „Identitáshiány van a magyar társadalomban ez konfliktusforrás lett. Nem mindegy milyen vakcina, akar-e vakcinát stb. Az identitás az, ami fixálja az embert a csoporthoz.” Ez eddig nem volt meg és most hirtelen mindenki tartozik valahova, még akaratán kívül is.
Gondolkodó tudósként az egyetemi modellváltás kapcán azt mondta, érzi a mellőzöttséget. Az akadémiai rend mellőzöttségét katasztrófaként írja le. Mint mondta, ha visszatekint, azt látja, hogy „lángokban áll az egész” és ebből fakad az is, hogy sokan mellőzöttnek érzik magukat a gondolkodók közül. Mint mondta, mindezt „magyar módra éli meg” és tud alkukat kötni. „Elboldogulok, jóban kell lenni a megfelelő emberekkel.” Mindezt azért érzi fontosnak, hogy ne rúgják ki jelenlegi pozíciójáról.
Szerinte a nyilvánosság hiányában sok probléma gyökerezik. „Akinek a gondjaira van bízva egy nyáj, annak a nyájra kell gondolni, nem saját magára” – mondta. Hozzátette szerinte a magyar társadalom „félresiklott társadalom, ez már a honfoglalás idején eldőlt.”
(Kiemelt képünk illusztráció: 168.hu | Dimény András)
