Csapda

- Lázár János szerint Sólyom László sértett ember, az ő kritikája nem hiteles, egy húszéves egyetemistáé igen. Az egyetemisták márpedig vonulnak, egyetemet foglalnak. Lehet foganatja?

– Amikor kiraktam a Lázár-interjút a Facebook-oldalamra, egy kommentelő azt írta: „a korszak legrettenetesebb politikai dokumentuma”. Egyetértek.

– Ön úgy jellemezte: „képmutató és ostoba, viszont legalább agresszív is”.

– Hű lenyomata annak az attitűdnek, amely a Fidesz-politika végrehajtóit jellemzi. Ez nem mond ellent annak, hogy Orbán Viktor most mintha megint tenne egy konszolidációs kísérletet. Ez alatt a Fidesz hatalmának konszolidálását értem. Nem visszavonulni akarnak, hanem végleg letáborozni ott, ahol vannak. Ehhez van szükségük az államadósság biztonságos finanszírozására és az uniós fejlesztési forrásokra. Az E.ON felvásárlásával és az orosz kapcsolattal kedvezőbb földgáz-vásárlási tarifa, ennek nyomán a további rezsicsökkentés lehetősége nyílik meg. Ehhez kapcsolódik az alaptörvény újabb átalakítása, vele a hatalmi struktúra stabilizálása. Valami összeállni látszik, ami kitarthat a választásokig.

– És nem fogja megingatni se éhségmenet, se egyetemfoglalás?

– A kormányt decemberben megingatták a diáktüntetések, januárban viszont Balog Zoltán megállapodást írt alá a hallgatókkal és a pedagógusokkal. Most megint itt a tiltakozás, s nincs kétségem, hogy a kormány ismét hatalomtechnikai eszközöket próbál majd bevetni. A Fidesz számíthat szervilis támogatókra vagy olyanokra, akik kijárni remélnek valamit egy különalkuval, netán még mindig el-elhisznek egy-egy kormányzati ígéretet. Ezzel együtt a konszolidáció agyaglábakon áll. Hiába beszélnek rezsicsökkentésről vagy pedagógus életpálya-modellről, a költségvetésben nincs tartalék. Az uniós forrásokra lehet ugyan hivatkozni, de nem véletlenül hirdette meg Orbán immáron harmadszor, hogy felgyorsítják az európai támogatások lehívását. A konszolidációs mechanizmus egyelőre csak elméletben működik, a megvalósítás komoly feladat lesz.

– Egyszerűen kilóra megveszik a szavazókat?

– Kicsit azért cizellálom. A Fidesz táborának zsugorodása tavaly megállt. 2011-ben elvesztették a szavazóik felét, de 2012-ben nem volt ilyen változás. Vagyis a Fidesz nem fog olyan veszteséget elszenvedni, mint amilyet az MSZP 2006-tól 2009-ig kénytelen volt. Orbán reális célja a szavazótábor egyben tartása lehet. A rezsicsökkentéssel leginkább az ellenzék játékterét tudja szűkíteni: ha nincs túl nagy elégedetlenség, akkor nem olyan magától értetődő, hogy protest hangulatban elzavarják a kormányt. Ebben a választási rendszerben kétmillió szavazóval, talán kevesebbel is lehet nyerni, ez lehet a kormányfő szándéka. Gyulán állítólag azt mondta: szebbeknek és jobbaknak kell lenni. Vagyis nem szépnek és jónak. Már az is politikai teljesítmény lenne, ha a kisebbik rossz szerepét jól tudná hozni. Hiszen sikertelen gazdaságpolitikát, rendkívüli veszélyeket hordozó társadalompolitikát folytat, és ennek csak minimális részét tudja kompenzálni a rezsicsökkentéssel.

– Viszont feladja a leckét az ellenzéknek: a rezsicsökkentést veszélyes kritizálni.

– A kormánynak 2010 óta jól bejáratott kommunikációja van. Azt mondja: megadóztatom a bankokat. Erre ellenzéki politikus nehezen mondhat nemet, mert el kellene magyarázni, hogy akkor a bankok nem fognak hitelezni, nem lesznek újabb munkahelyek. Vagy mondhatja azt, rendben, adóztassuk meg őket, de ne így. Ám ez megint jó a Fidesznek, hiszen felelhet azzal, lám-lám, az ellenzék is egyetért velünk. Nehéz ebből a csapdából kijönni. Ez mindaddig így lesz – és nemcsak gazdasági ügyekben –, amíg az ellenzék a Fidesz történetéhez asszisztál.

– Nincs saját története?

– Mondjuk azt, hogy formálódik.

– Nemrég Mesterházy Attila egy tévés interjúban stócnyi anyagot tett az asztalra, sorolta a kész szakpolitikai anyagokat. Mi hiányzik?

– Kétségtelen: egy saját vízió összerakásában az MSZP jár a legmesszebb. De Orbán Viktor a 2002-es vereség óta építi a maga történetét, amit azért persze ma sokkal kevesebben hisznek el, mint három éve. Ráadásul látható a kivárás a Fidesszel szembeni szavazókban: vajon mi fog kisülni az ellenzéki egymásnak feszülésből?

– Izmozás. Bajnai évértékelőjében bemosott egyet Mesterházyéknak: „Az MSZP-nek nincs elég szavazója a kormányváltáshoz. Nincs elég hitele a korszakváltáshoz és nincs elég szakértelme a kormányzáshoz.” Hogyan lehet egyszerre kampányolni a Fidesz és az MSZP ellen, amely utóbbi egyébként reménybeli koalíciós partner, tetézve azzal, hogy az Együtt közönségében ott tapsolnak azok a miniszterek, akik az MSZP által támogatott kormányban ültek?

– Bajnai MSZP-nek szóló mondatai szerintem visszaütnek. Azt sugallják: az ellenzék megint csak saját magáról beszél. Természetes a rivalizálás, de ennek a színvonalát is emelni lehetne. Versengjenek abban, hogy mit szeretnének tenni.

– Bajnai programja állítólag heteken belül kész.

– Nagy a késés. 2006 és 2010 között láttuk, mi a következménye a félig elmondott és az egyáltalán nem létező programoknak. Bajnai Gordon most csatlakozási kampányt indít. Ésszerű, de még ésszerűbb lenne, ha már négy hónapja tartana. Az Együtt 2014 azért ül ott csak fél fenékkel az ellenzéki egyeztetéseken, mert még nincs kész a saját párt, s ehhez időt kell nyernie. Ám ez negatívan hat az ellenzéki tárgyalásokra: a választók azt látják, hogy egy nagy párt tárgyal vagy húsz szervezettel, holott mindenki tudja, a fő partner Bajnai lesz.

– Talán ő éppen ezért nem ment oda: nem akart egyeztetgetni Schmuck Andorral és Gyurcsánnyal, belesétálni a szocialista csapdába.

– Most még húzhatják az időt, de egyszer oda kell ülni és tudomásul venni, hogy akkor épp ki hány százalékon áll.

– Szocialisták szerint a 15 lehet a vízválasztó. Afölött Bajnaiék mindenről tárgyalhatnak, azalatt nem nagyon osztanak nekik lapot.

– Nyilván nincs kőbe vésett limit, de közelítésnek jó. Egy tíz százalék alatti párt nehezen vindikálhatja magának a miniszterelnök-jelölti pozíciót. De lehet ezt a problémát a végére halasztani: megegyezhetnek először a 106 egyéni jelöltről és csak legvégül a miniszterelnök-jelöltről.

– A parlamenti ellenzéknek mekkora érvágás az LMP frakció megszűnése?

– Nyilván rossz hír, hogy a demokratikus ellenzéki képviselet egy frakciónyit gyengült. Tegyük hozzá, az LMP baja elsősorban a Fidesz. Nem lehet középre állni, ha olyan párt kormányoz, amely lebontja a demokratikus intézményrendszert. Legkésőbb az alaptörvény elfogadásakor, 2011 tavaszán világosan kiderült, mi és milyen a Fidesz. Akkortól megszűnt a középre állás értelme. És ez nem pozícionálási, hanem tartalmi kérdés.

– Az MSZP máris lépett, jelezte, ezentúl ők képviselnék a parlamentben a civil ügyeket. Itt is nagy a lemaradás.

– Ez csak kölcsönös nyitottsággal megy. Értem a civilek ódzkodását a pártpolitikától, minden okuk megvan rá, de a helyzet úgy áll, hogy a választáson pártok indulnak. Meg kell keresni azokat a csatornákat, amelyeken közeledni tudnak egymás felé pártok és civilek, megtalálni a bizalomépítés fórumait. Ezért is baj, ha az ellenzék saját magával van elfoglalva. Csak üdvözölni lehet minden olyan lépést, amikor megpróbálnak ebből kilépni.

– Például ilyen az éhségmenet?

– Például. És kifejezetten fontos, hogy egy ilyen ügyben politika és civilség összekapcsolódik. Szerintem nem a civil és a politikai elválasztása teszi majd demokratikusabbá az országot, hanem az autonóm civilség politikai érzéke, kontrollszerepe, együttműködése a pártpolitikával. Fontos, hogy valódi ügyei legyenek az ellenzéknek. Ez a pozícionálásban is segít: a tartalomból lesz pozíció és nem fordítva.