Csak radikálisok

Még élénk a kép.

Frissen tisztíttatott Bocskai, hajszálcsíkos öltöny, a marokban méregdrága telefon. Kijelzőjén árpádsávba burkolózik a turul. Az asztalok körül diszkrét csevej, hogy jók az adatok Békésben, és persze az MTV nem ad most elemző műsort, nehogy ide is kapcsolnia kelljen.

Pár órával később önfeledt hátba veregetések, gyülekező éljenzők.

A középkorú, vörös nő korábban tojással sorozta a melegfelvonulást, tüntetett Gyurcsány és Bajnai ellen. Mellette festett, fekete harmincas, magassarkúban. Demonstrálni is így jár. Az Orbán-féle kordonbontás hírére is nyomban a Kossuth téren termett. Örök kísérője egy harci kutya, ünnepnapokon felkokárdázva. A fekete régi ismerősként köszönti a vöröst. Ahogy az öltönyösök is a párt politikusait. Ünnepelnek, hazatalálnak. Élőben adja a tévé a Jobbik sajtótájékoztatóját. Egy középpártét. Akár egy modern, demokratikus erőét. Ezt akarták elhitetni. Mi meg majdnem bevettük.

Demokratikus erőknek muszáj megjelennie

A következő héten a párt vezetői bejárják a közszolgálati médiumokat. Vona Gábor arról beszél, hogy szerinte nem szélsőséges dolog kereskedelmi tévék székházait lerombolni, és reméli, a nemzet egy szerencsés történelmi pillanatban újra egységes lesz. A műsorvezető illedelmesen köszöni a beszélgetést. Egy demokratikus erőnek, tudják ezt a jobbikosok, muszáj megjelennie a médiumokban.

És van neki sajátja is. Afféle barikád, amely mögé behúzódhat minden magukfajta. Amelybe a párt tagjai is szívesen írogatnak.

Akad másik is, igaz magyaroknak. Kurucoknak. Azoknak, akik szeretik a szókimondást: „Megint büdös cigányok alázzák a magyart.” „Forradalom vagy rabszolgaság, megvan Gyurcsány mobilszáma.” „A Mein Kampf és más tiltott könyvek – rendelje meg hírportálunkon.” Hogy az igaz magyarok nem vállalják névvel írásaikat? Potomság. Esze Tamásként, Egei Antalként és Héjjas Ivánként működtetik az oldalt. Szerintük vicces. A demokrácia, ők úgy találják, még nem működik tökéletesen. Néha megpróbálják lekapcsolni szerverüket, azonosítani őket. Persze sikertelenül. Ilyenkor a kurucok szólásszabadságért kiáltanak. Csak a sajátjukért. Mert másét nem tűrik. Zsindexezik a hírportált, 168tóraként emlékeznek meg lapunkról. Szólásszabadság csak egy van. Az övék.

Ne akadékoskodjon a firkász!

Náluk az is belefér, hogy külföldi újságírókkal interjúkérő ívet töltetnek ki. Amelyen a médium és az újságíró adatain túl meg kell adni az interjú témáját, a feltenni szándékozott kérdéseket (legfeljebb hatot, nehogy túlzásba vigyék a faggatózást) és a Jobbikkal kapcsolatos véleményt. (Bevándorlóellenes? Abortuszellenes? Több felelet is lehetséges.) Minderre persze a párt szerint csak azért van szükség, mert a kampányhajrában sorra jelent meg a nyugati lapokban, hogy a Jobbik gyilkolja a cigányokat. Azt mondják, a cikkek köszönő viszonyban sem voltak a Morvai és Vona által mondottakkal.

Ők csak a programjukról beszéltek. Mert arról akartak. Ne akadékoskodjon a firkász! Magára valamit adó pártnak van programja. „Cigánybűnözés” elleni. Hogy ez nem szalonképes? Kirekesztő és rasszista? Kit érdekel? A miskolci rendőrkapitány is beismerte, a városban „decemberben, januárban történt valamennyi rablási bűncselekmény elkövetője cigány származású volt”. Miért baj, ha listáznak embereket? Szabó Máté ombudsman is úgy vélte: „A magyar társadalom többségének az az érdeke, hogy ha fenyegeti valamilyen specifikus bűnözői csoport, akkor arra hívják fel a figyelmét.”

S bizony a cigányság „egy kollektivista társadalmi, szinte törzsi csoport, szemben a magyar társadalom nagymértékű individualizáltságával”. Lett ugyan kisebb purparlé, tiltakozás, de végül minden maradt a régiben. Ha nekik szabad, Vonáéknak ne lenne az?

Meg a zsidózás

Vagyis cigánybűnözés van, s ezt ők, a jobbikosok vették észre, mert ismerik a nép gondját, járják a vidéket, amíg a nemzetrontók irodájukban ülve adják el a hazát a multiknak. Fontos tematika az elit- és globalizációellenesség is. Meg a zsidózás.

Végletesen egyszerű üzenetek, hogy megértse a társadalom azon – a felmérések alapján – majd hetven százaléka, amely szerint „a romák csak kihasználják a segélyeket”, vagy az a negyven százalék, amely úgy véli, „túl nagy a zsidók befolyása a magyar nyilvánosságban”. A felnőtt lakosság azon kétharmada is bólogathat, amely szerint „a rendszerváltozás egyet jelent az ország kiárusításával és az idegen hatalmaknak történő kiszolgáltatottsággal”. Adott a célcsoport.

Turulos baseballsapka

Beszélni kell tudni a fiatalok nyelvén is. Ők szeretik, ha valamire büszkék lehetnek. Ha van egy csapat, egy közösség, amely erőt ad. Akikkel együtt lehetne sörözni a Kárpátia- koncerten, és énekelni: „Hiába ütnek, rúgnak, / Kemény fából faragtak. / Az ég ítél felettem, / Magyarnak születtem!” Lehet járni barantaedzésre, és divatozni a legújabb harciló-koponyás pólóban, hun harci ingben (eredeti bőrbetéttel) vagy turulos baseballsapkában.

Nem érdemes lebecsülni a polgiccs összetartó erejét. Elég egy Nagy-Magyarország-matrica a Lada szélvédőjén, egy másik a terepjáró rendszámán, és megvan a felebarát. Az egység. Amiből hiány volt eleddig a szélsőjobbon. De egy feltörekvő párt nemcsak médiában, tematizálásban és közösségszervezésben – szövetségkötésben is jó. Képes integrálni. Hídfoglaló Budaházy Györgyöt és követőit, hatvannégy vármegyés Toroczkait, Betyársereget is, amely január óta létezik, „klánok laza szövetsége”, s tagjai eredményesek a küzdősportokban. Így elérik „Kossuth tér, visszatér” népét, a közbiztonság miatt aggódó vidékieket, köztük volt szocialista szavazókat és a Fidesz radikálisait, akik évek óta várják, hogy Orbán elzavarja a kormányt.

Sok az átfedés

Nem zavarta. Viszont polgári körében Vona Gábor testközelből tanulmányozhatta a hatalomszervezés művészetét. Megesett, a Fidesz-vezér elismeréssel szólt a fiatalok lelkesültségéről, elkötelezettségéről. Nem zavarta, ha hívei árpádsávos zászlóval üdvözölték, nem okozott gondot fideszes potentátokat küldeni a közegészségügyileg és szellemileg is erősen amortizált Kossuth téri sátortáborba. Utóbb, a Jobbik erősödését látva Orbán egyszerűen a szocialisták és/vagy a titkosszolgálatok kreálmányának nevezte a pártot. Az uniós választásig. Ám a majd félmilliós, könnyen bővíthető szavazótábor vonzó célpont. Elvégre sok az átfedés. Rend, elszámoltatás, hazaárulózás.

A választásértékelő kongresszuson Pokorni Zoltán üzent a Jobbik-szavazóknak: „Jöjjenek közénk, az ő gondjaikat sem a Jobbik fogja megoldani, hanem a Fidesz.” Érvelt is abban a Demokratában, amely újabban a Jobbik-féle csendőrség bevezetése mellett kampányol. A Civil Összefogás Fórum Jobbik által támogatott „Utolsó Figyelmeztetés” elnevezésű demonstrációján Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője búcsúzott azzal, hogy szebb jövőt kíván.

Autodidakta módon

A Jobboldali Ifjúsági Közösség tíz éve még csak huszonéves fiatalok világmegváltó műhelye volt. Politizáltak egyetemeken és főiskolákon, tapsolták a meghívott Lovas Istvánt, Chrudinák Alajost, Csurkát. Többen beléptek a MIÉP-be, a közösség pedig segítette Csurkáékat, a Fideszt és az MDF-et a 2002-es országgyűlési kampányban. Ingyen, lelkesedésből, hogy „a nemzet győzzön”. Meg a tapasztalatért. 2002 májusától tudatosan készültek a párttá válásra. Gyakoroltak. Elnökségi ülést vezetni, közleményt írni, sajtótájékoztatót és lakossági fórumot tartani. Tanácsadóik nem voltak, autodidakta módon képezték magukat.

A párt 2003 októberében bontott zászlót, s indult professzionális médiakampányaik sora. Először a jobbikos adventi keresztállítás, aztán a Tilos Rádió elleni kampány, majd a Szodoma-díj megalapítása (amellyel „a közerkölcsöt sértő magatartást tanúsító vagy támogató közszereplők” tevékenységét kívánták jutalmazni).

A tanulási fázis újabb lépcsőfoka a MIÉP-pel kötött 2005-ös szövetség volt. Az alakulat végül 2,2 százalékot szerzett, s ezáltal negyvenmillió forint állami támogatást. Az ország után a párt is választott, Vona Gábor alelnökből pártvezér lett. Nem tétlenkedett. 2007 márciusában bejelentette, a fiataloknak új szervezetet hoznak létre. Azt mondták, új szocializációs közeget. Menetelőset, árpádsávosat. Akadt, aki legyintett. Más csendben figyelt, elemzett. Megint más meg hiszterizált. Ők meg kacsintottak: köszönik a médiakampányt, nem futotta volna rá.

Joguk van hozzá

Csak a gárdára telt, amely „a cigánybűnözés megállításáért” úgynevezett közbiztonság-javító sétákat tart vidéken. S amelyet a bíróság most másodfokon is feloszlatott. De persze ők fellebbeznek, sétálnak, toboroznak, olykor lőgyakorlatot tartanak. Miért ne? Magánemberként megtehetik. Joguk van hozzá.

Készülnek a csendőrködésre. Mit számít, hogy hajdanán a kakastollasok részt vettek a zsidók elhurcolásában? Ahogy persze az árpádsávos zászló is csupán dicső történelmünkre emlékeztet. Amiképp Horthy Miklós, nemzetünk atyja örök hivatkozási pont. Egyre többeknek az.

Kezdésnek ennyi. Merthogy a fiatalok ismerik az európai szélsőjobb „hogyan szervezzünk pártot” sillabuszát. Első tétel: kezdők kódoltan zsidózzanak, ne nyomjanak nyíltan fasiszta szövegeket, legfeljebb sejtelmesen állítsák: „A holokauszt megtörténtével kapcsolatban a pártnak nincs központi álláspontja.” Pedig igény volna rá.

Fejenként háromezer-hétszáz

Ám politizálni drága mulatság. Mint amilyen örömünnepet tartani a Novotel Kongresszusi Központban. A hotellánc egy másik, budapesti tagjánál a terembérlés fél napra százezer forint, a jobbikos (kávé, üdítő, süti, szendvics) ellátás fejenként háromezer-hétszáz forint. Voltak vagy kétszázan.

Egyes számítások szerint a Jobbik EP-kampánya háromszázmillióra rúghatott. Ami sok, még ha önkéntesek hada várta is a szórólapos bevetést. A pártvezetés azt mondja, eddig évi 2-3 millió ment működésre, az uniós kampány pedig 35-36 millióba került.

Ennek döntő részét a MIÉP–Jobbik-együttműködés révén kapott támogatás őket illető 26 milliója tette ki. (Mi másból is finanszírozta volna magát egy demokratikus párt? Tán csak nem olajdollárokból, amint az Élet és Irodalomban olvasható volt? Hisz ennek a pártnak a vezetője hatalomra kerülve visszatérne a Szent Korona-tanhoz. Betiltaná az SZDSZ-t és az MSZP-t.)

Emellett a Jobbikot – vezetői szerint – tíz- és százezer forint közötti összegekkel támogatják kis- és középvállalkozók, ötszáz és ötezer forint közötti summával magánszemélyek. A vállalkozók hazafias alapon segítenek, az ígéret annyi: a Jobbik folytatja eddigi politikáját. Elég az.

A pártvezetés azt is állítja: a gárdához köthető, főképp biztonsági őrködéssel foglalkozó kft.-ből pénz nem áramlik a Jobbikba. Egyedül a tagok egzisztenciális problémáinak megoldásában segít. Akik közül például Szegedi Csanád alelnök és Szabó Gábor pártigazgató a Szkíta Hadúr Kft. által forgalmazott turulmárkás ruhákból él. Emlékszünk, fontos a póló. Ráadásul a Szkítia Könyvesboltban ajánlószelvényt is leadhatott az irodalomért betérő ifjú.

A kör bezárult, a párt működik. Mikor ocsúdunk végre?