Csak egy klasszikussal tudjuk jellemezni Szijjártó Péter magyarázatát: hablaty, hamuka

„Bizalmatlanok vagyunk a hetes ponttal kapcsolatban, méghozzá azért, mert van egy másik, az ötvenhármas, amely annak némiképpen ellentmond. Az pedig úgy szól, hogy minden egyes tagállamot arra bátorít a csomag, hogy ambíciózus nemzeti programokat hozzanak létre annak érdekében, hogy globális migrációs csomag elemeit végrehajtsák. És ennek nyomán aztán azt gondolom, hogy világos, hogy ez a dokumentum, ha elfogadásra kerül, akkor egy hivatkozási alap lesz nemzeti és nemzetközi jogalkalmazás tekintetében. Ezért is tartom helyesnek a kormány döntését abból a szempontból is, hogy a magunk részéről ezzel világossá tesszük: ezt a dokumentumot semmilyen módon érvényesnek magunkra”.

Ezt válaszolta Szijjártó Péter a 168 Órának arra a kérdésünkre: tisztában van-e azzal, hogy az ENSZ globális migrációs csomagjának már a 7. cikke kimondja: a dokumentum semmiféle jogi kötőerővel nem bír a tagállamokra nézve. A külgazdasági és külügyminiszter előzőleg azt állította a csomagról: az ellentétes a józan ésszel, ellentétes Magyarország érdekeivel, a dokumentum szélsőséges, elfogadhatatlan. Ezzel indokolta, hogy

Magyarország kilép az ENSZ múlt héten véglegesedett migrációs csomagjának elfogadási folyamatából.

Szijjártó már a múlt héten is azt állította, „az ENSZ globális migrációs csomagja kötelező lesz a tagállamokra", s ezért kell Magyarországnak kilépnie az elfogadás folyamatából, „világossá téve, hogy semmilyen módon nem tartja önmagára nézve irányadónak a csomag egyetlen intézkedését, iránymutatását sem”.

Csakhogy lapunk már akkor felhívta a figyelmet: ez hazugság, a világszervezet nem kötelező érvényű irányelveket fogadna el. A csomag továbbra is, a februárban a magyar sajtóban  elsőként a 168 Óra által bemutatott tervezetnek megfelelő irányokat tartalmazza, igaz, a szövegezés valóban megváltozott. A jelenlegi verzió (angol nyelven itt érhető el) preambuluma már nem a négyes, hanem a hetes pontjában tartalmazza: 

„A globális megállapodás  jogilag nem kötelező érvényű együttműködési keret, amely a tagállamok által egyeztetett és elfogadott, a menekültek és migránsok kezelésmódjáról szóló New York-i deklaráció kötelezettségvállalásaira épít. Fenntartva az államok szuverenitását és megtartva a nemzetközi jogi kötelezettségeket elősegíti az összes érintett szereplő közötti együttműködést a migráció kapcsán, elismerve, hogy egyetlen állam sem képes egyedül kezelni a migrációt.”

Ezzel szemben állítja a Szijjártó, hogy jogilag kötelezettségeket jelentene az egyébként semmiféle törvényalkotási, vagy más hatósági előírást, ukázt nem tartalmazó csomag. Talán ennek is köszönhető a külügyminisztertől aligha megszokott, némileg hebehurgya válasz, miszerint nem bíznak abban, amit alá kellene írniuk, s ami világosan szerepel a szövegben, hiszen van abban egy másik, kevéssé konkrét mondat. Utóbbiban tehát „bíznak”.

De lássuk, mi is áll a Szijjártó által említett 53. pontban (a dokumentum 34. oldalán angol nyelven):

„Felhívjuk a tagállamokat arra, hogy a lehető leghamarabb dolgozzanak ki ambiciózus nemzeti válaszokat a globális migrációs csomag végrehajtására, valamint végezzenek rendszeres és átfogó értékelést országos szinten ezzel kapcsolatban, például dolgozzanak ki és alkalmazzanak önkéntes nemzeti végrehajtási terveket. Az ilyen nemzeti programok támaszkodjanak az összes érdekelt féllel történt egyeztetésekre, valamint a nemzeti parlamentek és a helyi hatóságok állásfoglalásaira, és biztosítsák ezáltal a tagállamok részvételét a nemzetközi migrációs felülvizsgálati fórumon és a többi érintett fórumon”.

Szijjártó Péter sajnos nem a megszokott, kaján vigyorral adta elő ezt a magyarázatot

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Szijjártó Péter szerint tehát emiatt a mondat miatt megkérdőjelezhető, hogy jogi kötőerővel bír-e majd a migrációs csomag, noha ez a tétel sem említ semmiféle kötelezettséget, kizárólag ösztönzést. Ugye mindenki érti? A kormány feltételezi, hogy majd arra fognak hivatkozni valakik, valamikor, valamiért, hogy az ENSZ migrációs csomagja kötelező, noha abban magában az áll, hogy nem az.

Valójában a dokumentumban semmiféle módon nincs utalás arra, hogy bármit, amit egy nemzeti kormány nem akar végrehajtani, valamilyen módon az ENSZ kikényszerítené. Az ellenben világosan szerepel benne, hogy bármelyik ENSZ-tagország bármilyen kommentárt hozzáfűzhet a tárgyalások során, hiszen legkorábban 2018. december 10-11-én egyezhetnek meg róla, ráadásul nem akárkik, hanem az országok vezetői.

Valójában a csomag azért akar legális és rendezett jogi, fizikai feltételek mentén zajló migrációt, hogy csökkentse az ellenőrizetlen, ellenőrizhetetlen bevándorlást, azaz a határsértéseket. Tény viszont – noha nehezen megkérdőjelezhető elvárás –, hogy a nyilatkozat aláírói vállalnák – de legalábbis deklarálnák –, hogy azokat a menekülteket és bevándorlókat, akik képesek legális formában „megérkezni", személyi azonosságukat igazolni, olyan jogi segítséggel, valamint a menekülőknek szükséges szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel segítik, amelyek nyomán képesek a jobb életre.

A dokumentum a „biztonságos, rendezett és szabályos migráció" kezelésében való összefogásról és együttműködésről szól, tehát nem illegális bevándorlók szabályozatlan, tömeges betelepítéséről vagy a határvédelem megszüntetéséről, amivel a kormánypropaganda riogat. A legálisan érkező, a menekültügyi rendszerben vagy más, nem bűnügyi eljárások keretében a tagországokban tartózkodó embereknek azonban valóban biztosítanák az emberi jogait. Nehezen érthető, hogy mindez miért zavarja ennyire az Orbán-kormányt, hiszen az emberi jogok tiszteletben tartása nem egyenlő többletjogok biztosításával, ahogyan az sem egy irreális alapelv, amelyet a javaslatcsomag szorgalmaz, hogy fogalmazódjon meg célként:

nem csak a tagállamok határait védhetik hatékonyabban, de életeket is menthetnek azzal, ha közösen, nagy összefogásban lépnek fel és adnak nemzetközi választ az embercsempészet ellen.

Továbbá „integrált, biztonságos és összehangolt módon végzett határvédelmet” szorgalmaznak, ami ugye nem jelenti, hogy az országok ne hozhatnának döntést a határokon, vagy hogy sérülne a szuverenitásuk, hasonlóképp a dokumentum nem fogalmazza meg a célok között a menekültstátusz megszerzésének egyszerűsítését, vagy épp a bűncselekményt elkövető migránsok büntethetetlenségét sem, amit a kormánymédia állított az ENSZ ellen folytatott, több hónapos kampányban.

Sőt, a javaslat éppen arra ösztönzi a tagállamokat, hogy erősítsék meg eljárásaikat, amelyek a menekültstátusz, illetve más jogi besorolások meghatározására vonatkoznak. Igaz, az valóban cél, hogy a tagállamok „a migrációs fogva tartást csak a legvégső esetben alkalmazzák, és törekedjenek alternatívák kialakítására”. Azok számára pedig, akik legális hatósági eljárásban igazolják személyi azonosságuk, így megkezdődhet a menekültügyi eljárásuk, a dokumentum „fokozott konzuli védelmet, segítséget és együttműködést" javasol, továbbá hozzáférést az alapvető szociális szolgáltatásokhoz, végezetül – és nyilván ezzel van a legtöbb baja a magyar kormánynak – arra kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek a menekültek és legális bevándorlók teljes befogadását érintő felfogás normaként való elültetésére, valamint a társadalmi kohézióra.

A dokumentum alapvetése, hogy minden országnak joga van saját bevándorlási politikához és a határok szigorú ellenőrzéséhez, szövegben konkrét utasítás nincs, csak irányelvek a migrációhoz, munkához fűződő jogról és a beilleszkedésről.

Mindez ismét világossá teheti, hogy az Orbán-kormány totálisan félrevezeti a magyarországi közvéleményt azzal, hogy azt állítja most már többedszer, hogy ez a csomag ellentétes a józan ésszel, ellentétes Magyarország érdekeivel, a dokumentum szélsőséges, elfogadhatatlan. Felvillanthat ugyanakkor mindez más orbáni érdekeket, hiszen a magyar és amerikai kormányon kívül a világ összes országa támogatja az ENSZ migrációs terveit, amelyet július 13-án véglegesítettek a szervezet közgyűlésén. Ez még nem a dokumentum elfogadását, hanem a megállapodás létrejöttét jelenti, hiszen szavazás, tagállami döntés csak decemberben várható a csomagról.

(És a klasszikus, akitől a cím származik: Németh Szilárd)