Civilek közpénzből

Hogy ki is ő, és mi a célja a közéletben, azt Csizmadia úr sem volt hajlandó megvilágítani. Jeges fölénnyel utasít el, még a kérdés elhangzása előtt. „Köszöni a lehetőséget”, s egyúttal utasít, ha magnót vagy ilyesmit használtam volna, még ennyit se idézzek tőle. Mielőtt kibontakozna, meg is szakad a kapcsolat. A memóriahasználattól a civilek elnöke nem tiltott el, bár félek, előbb-utóbb megteszi, mint a Kárpát-medencei összmagyarság megtestesülése. A nép képviselője. A népé, amely nem felejt Bajnainak sem. Akik vidékről érkeznek föl Pestre, mondják, már a helyi járatokon, Somogyban, Vasban, az utakon, a megyei lapokban is megjelent a „fekete Bajnai” Gyurcsányhoz hajolva. Az ötlet nem eredeti. A többség tudja, ki volt Bajnai.

Mellesleg az sem titok, hogy ki Csizmadia László. Erősen elkötelezett kormánypárti „civil” üzletember, a NEA (Nemzeti Együttműködési Alap) kilenctagú pénzosztó tanácsának elnöke, a Békemenet szervezője, Ivaschenko IMF-képviselő vegzálója és Barroso levelezőpartnere. A NEA elnöke, hárommilliárd civil forint felügyelője. Szóval tényező.

De ő se a semmiből jött. Az ifjú Csizmadia self made manként igen mélyről, a Mátyás-pincéből küzdötte fel magát. Ott volt felszolgáló, mielőtt felszínre jutott volna, hogy elmélyedjen a vendéglátás szakmai rejtelmeiben. A Vendéglátó-ipari Főiskolát ’78-ban végezte el, majd jogra járt, tökéletes szakmai vértezetben tölthette be a Gyermekélelmezési Vállalat főosztály-vezetői posztját, onnan a Dél-budai Vendéglátó-ipari Vállalat kereskedelmi igazgatói székébe. Szépen ívelő karrier. A vendéglátóipar erős politikai töltéssel bírhatott, de míg a nagy politikus előd, Boross Péter Dél-Pesten szervezte az ellenállást, Csizmadia odaát, Dél-Budán. Budapest jó kezekben volt ’86-ig, amikor elcsábította a Skála, majd jött a rendszerváltás. A Csizmadia név csak ’91 óta márka az üzleti világban, ’95 óta a textilkereskedelem ásza, a Bétex elnök-vezérigazgatója. Egy régi interjúban (FN) nehezményezi is a török, kínai feketeáru diadalútját, amely az üzletmenet átka.

Csizmadia úr szervezőképessége annyi bútorszövet, lakástextil, függöny, párnahuzat eladása után, 2009–2010 fordulóján kezdett kibontakozni. Mint kiderült, erős civil mentalitás fűti. Ami a politikán túl van, politikailag hozzá tartozik. Közeli ismerősei ájtatosan szolid modorú, de indulataival küzdő férfiúnak látják.
– Egy pukkancs – mondják mosolyogva. – Állandóan ki van akadva.

Elődje, Nagy Ádám, az azóta kimúlt Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) tanácsának elnöke volt az utolsó, akit még a civilszervezetek választottak a tanács élére. A Nemzeti Együttműködési Alap megjelenésével a képviselet módja is változott. Költségvetési mércével fillérekről (hárommilliárdról) lenne szó, de egy önkéntes tűzoltóegyletnek, a veresegyházi asszonykórusnak, a Bibliaolvasó Körnek, a Dinnye Szövetségnek ez jelenti az életet. Azért a száz-kétszázezerért nagyon meg kell küzdeni. A kétharmad szellemében az elnököt (Csizmadia urat) és két társát a minisztérium delegálja, a parlament három (fideszes) képviselőt küld, a három maradék maradhat civil. Nagy Ádám szerint az ülések nem nyilvánosak, s érzékelhető a feszültség.
A testület átesett bizonyos szemléletváltáson. Maga a helyettes államtitkár adott üdítő példát a testület beiktatása előtt, mit kellene (lehetne) erősebben támogatni. „A katolikus érzületen alapuló turisztika szervezését Szűz Mária jegyében.” Mariazelltől Csíksomlyóig vándorolnának fel-alá a népek a Kárpát-medencében, benéznének a csatkai búcsúba, Márianosztrára, Máriabesnyőre, Máriapócsra, általában mindenre, ami Mária. Évi 1500 kilométert lehetne lezarándokolni, ami a turizmust föllendíti, a lélek mellett a testet is edzi.

De az elnök érdeklődésének homlokterében nem a szakrális fel-alá vándorlás áll. Fő profilja a politikai zarándoklat Orbán Viktor lábaihoz, és a gyarmatosítás elleni harc. Csizmadia, aki jelentős szónok és aktív blogger, még a kezdet kezdetén meghatározta az elvi alapokat. Szakítani kell az ósdi elképzeléssel, miszerint a civilség funkciója ellenzéki, a politikától távolságot tartó szerep.

Erre példát is adott. 2009 tavaszán alakult a CÖF (Civil Összefogás Fórum, később a CET, a Civil Egyeztető Tanács), a civil szféra hajtószíja. Egyszerre négy szóvivővel működik, de ahogy az szokás, vannak a szóvivőnél is szóvivőbbek. A CÖF két adu ásza a politológiailag kiművelt, „független” Fricz Tamás és a civil ügyekben erős Csizmadia. Csizmadiáék szervezeti hálója tökéletes. Ahogy az Atlatszo.hu írja, a CÖF nem alapítvány, nem is egyesület, költségvetési kötelmek nem kötik, szervezeti és működési szabályzata nincs, kötöttségektől mentesen működik. Paradicsomi állapot. Mire föl vizsgálná őket mondjuk az adóhivatal? A pénzgyűjtés feladatát az erre szervezett CÖKA (Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány) látja el. Tehát a CÖKA szponzorálná a CÖF-öt és a CET-et. Pénzre ugyanis szüksége lenne egy ilyen bonyolult, átfogó szervezetnek, ekkora tömegtámogatással.

Csizmadia úr gyakran emlegeti, hogy ő 400 tagszervezetet tömörít. Ez a 400 a CÖF honlapja szerint 240, de ha kell, meg is triplázódhat, amennyiben beszámítjuk a tagszervezetek tagszervezeteit is. A szervezési-toborzási rend újszerű. Ahogy kívülről látjuk, mindenki tagnak számít, aki a honlapra feliratkozott vagy fel se iratkozott. Akit megkerestek, akivel az utcán beszéltek, akivel találkoztak, akivel barátkoztak, akit láttak. Ezt azért gyanítjuk, mert az alapos munkát végző Atlatszo.hu megkeresett néhány magas presztízsű tagszervezetet, egyházat, kamarát azzal, hogy mióta CÖF-tagok. Valamennyien cáfolták a tagságot, de ismerik Csizmadia urat.

A Bajnai-ellenes kampányt nem a CÖF jegyzi, közvetlenül a magyar nép, közelebbről a Békemenet.hu. A nyomdának nyilván azzal kellett szerződnie. Az akció ugyanis nem olcsó. Nem könnyű összekalapozni 150-200 milliót. A becslés a kampányszakmában járatos Szigetvári Viktortól származik, aki maga ragaszkodott a név szerinti megszólaláshoz, mivel álláspontjáért személyesen kíván jótállni.

– Az első megjegyzésem – mondja –, hogy a hirdetési helyeket az a cég foglalta le, amelyik néha a kormánynak is dolgozik, de ez lehet a véletlen műve. Hogy a pénzt magánszemélyektől vagy gazdálkodó szervezetektől kapják, arra nincsenek adatok. Bízom benne, hogy az adóhivatal azért dolgozik. A Milla egyik korai rendezvényén egymillióba került a színpad, amit egy magánszemély fizetett ki. Napokon belül körmére nézett a hivatal, honnan volt a pénz. Kíváncsi vagyok, hogy az adakozó CÖF-barát krőzust nézik-e. A postaládakampányt négymillió postaládára tervezték. Ha a gyártást 13-14 forintra tesszük – ami baráti ár –, 5-7 forint a terjesztés, az négymillióval szorozva durván 80 millió. Hatszáz-nyolcszáz óriásplakát harminc-negyvenmillióból jön ki. Egy egész oldalas hirdetés a megyei lapban öt-tízmillió. Akkor még nem beszéltem az internetes médiáról, s már meg is van a becsült 150 millió. Ennyibe kerül nekik Bajnai.

150 milliót gyűjteni körülményes. A CÖF szószólói szerint egyhavi fizetésükről mondtak le sokan a hazáért. Hát persze. De a fizetések is differenciáltak. Sokan a CÖF-protektor Széles Gábor támogatására esküsznek, de nem hiszünk ebben. Széles körültekintő férfiú. A mai ínséges világban a mágnások is meghúzzák a nadrágszíjat. Széles is ember, ő is a piacról él, ő is megnézi, mennyi a Tescóban a krumpli ára. Szóval ne kombináljunk. Fogadjuk el, hogy a plakát- és hirdetéspénz keservesen gyűlik, de a végén úgyis összejön. A jótékony célú szponzor ismeretlen.

Külön csavar a történetben, hogy míg a két tüntetésszervező testület (CÖF, CET) nem is kaphat civil pénzt, a tagszervezet annál inkább. Mivel ő már civil. Támogató 240 van, s köztük igen sok alvó (vagy annak látszó) szervezet. Akik korábban a civil létezés legcsekélyebb jelét sem adták, most feléledtek. Hogy a pumitenyésztők a nemzet oldalán állnak, kész szerencse. Meg vagyunk mentve.

Mellesleg, ha az ebeknél tartunk, láttunk már ilyet. Hova tűnt szegény Magyar Vizsla? A 2006-os kampány óta nem ugat.