Civilek és politikusok
Figyelemmel és meghatódottsággal szemléltem az ATV által közvetített tüntetéseket, és izgatottan várom az elkövetkezendőket. Sajnos a tévé előtt ülve én már csak a Toldiból idézhettem: „Hej! ha én is, én is köztetek lehetnék...”
S mert a kutyaugatás(om) nem hallatszik az égbe, csak üzenni szeretnék (önök által) a gyarapodó „seregek” tisztjeinek.
A „civil” szervezők ne legyenek annyira finnyásak a politikát és a politikusokat illetően, mert a szervezés és szónoklás mi más, ha nem politizálás? Aki szervez és szónokol, lépésről lépésre politikussá válik (hacsak egy-két „hancúrozás” után el nem tűnik a semmiben). És kire gondolnak, amikor „hiteles” politikusokról beszélnek? Saját magukra? Ha adott esetben a tapasztalt politikusokat mellőznék, ki tudna kormányozni? A tömegből találomra kiemelt ismeretlenek (mint Rákosi „munkásigazgatói”)? Hátulgombolós óvodások (mint a mostaniak)? Gondoljátok meg, civilek, hogy mit beszéltek!
Sok szó esett a koncepció hiányáról, más vonalon meg az oktatás szétveréséről. Üzenem: a mozgalmak egyik legfontosabb célja az iskolázottság, a tudás gyarapítása legyen.
A társadalmi méretű információhiány egyik oka az, hogy nem tudjuk, miért és hogyan kellene azt a bizonyos „karikát” kivenni az orrunkból – és amíg a karikánál fogva vezetnek bennünket, az igazi civil önszerveződés csak álom marad. Az oktatást – minden szinten – nemzetstratégiai kérdéssé kell tenni! (Persze aki az éhhalált vagy a fagyhalált szeretné elkerülni, először nem az Encyclopedia Britannicát fogja magának követelni...)
Baumgartner János,
e-mail
