Cinizmus a köbön: a Médiatanács megdicsérte a címlapon hajléktalanokat fenyegető Ripostot, mert a lap éppen a kirekesztésük ellen szólalt fel

Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével? Nekik minden szabad? – ez a vastagon szedett szöveg volt olvasható tavaly novemberben a Ripost címlapján, amellyel a korábban Habony Árpád érdekeltségébe tartozó, majd a Fidesz médiaalapítványához, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz került bulvárlap nyíltan beleállt a kormány hajléktalanellenes propagandájába.

A bulvárlap cikke azután íródott, hogy az Alaptörvény módosításával tavaly októbertől szabálysértéssé vált a közterületen való „életvitelszerű tartózkodás”. Az írás szerint a forgalmas közterületekről kiüldözött hajléktalanok többsége a közparkokban bújt meg. A cikk szerint „a környékbeliek viszont panaszkodnak, ugyanis a játszóterek sarkaiba is beköltöznek, és a nyilvános vécéket is hajléktalanok használják”.

A cikk kapcsán a Nemzeti Hírközlési és Média Hatóság (NMHH) Médiatanácsa eljárást indított, miután az Utcajogász Egyesület bejelentést tett. A szervezet ügyvédje szerint a cikk nem tartotta be a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény következő paragrafusait, így például azt, hogy

• tilos a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek médiatartalomban történő öncélú és sérelmes bemutatása,
• továbbá a médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség elleni gyűlölet keltésére.

A Médiatanács azonban úgy döntött, hogy a Ripost nem sértette meg a médiatörvényt. A testület közleménye szerint a Ripost cikke a közterületen élőket érintő jogszabály-módosítás hatásaival foglalkozott, de a hajléktalanok összességét nem ábrázolta sematikusan és egyoldalúan, hanem azokat az embereket emelte ki, akik nem rendeltetésszerűen használják a közterületeket, és 

éppen a kirekesztésükkel ellentétes üzenetet fogalmazott meg.

Utóbbi talán a legnehezebben értelmezhető, tulajdonképpen a legcinikusabb mondata a közleménynek. A címlapos cikk ugyanis egyértelműen nem a hajléktalanok egy részéről állítja, hogy visszaél a többségi társadalom türelmével, hanem általában a hajléktalanokról. Tehát egységesen állítja róluk, nem csak néhányukról, hogy például a köztereken végzik a szükségüket, miközben a nyilvános vécéket is használják, emiatt azokat a név nélkül panaszkodó lakosok nem tudják használni.