Bosszútörvény

– Tegyük le a telefont, mielőtt magának vagy nekem bajom származna belőle – mondja egy alkotmánybíró.
A Fidesz ajánlotta őt a taláros testületbe. Keresztnevemen szólít, barátkozós a hangja. Azt mondja, nem nyilatkozhat, még háttérinformációt sem adhat. Ő ugyan ezzel nem ért egyet, de hát a szabály az szabály. Egyébként is csak a testület vezetője beszélhet az újságíróknak – igaz, ő nem akar –, vagy a főtitkár. Közbevetem, utóbbit hiába próbáltam szóra bírni.

– De itt az alkotmányosságról van szó – erősködöm tovább.
– A remény hal meg utoljára – mondja kétértelműen.
Hagyom, hogy letegye a telefont.

Az alaptörvény negyedik módosításáról faggattam volna, amelybe mindazt belefoglalta a kormány, amit az Alkotmánybíróság korábban megsemmisített: többek közt, hogy csak nő és férfi házassága a család, hogy röghöz köthetik a felsőoktatásban hallgatókat, hogy az egyházak elismeréséről a parlament dönt, és tilos kereskedelmi tévében kampányolni, az Alkotmánybíróság pedig nem hivatkozhat régebbi döntéseire. Ez utóbbi javaslatot egyébként a módosítás módosításában rejtették el. Az indítványt az alkotmányügyi bizottság és Papcsák Ferenc, a testület fideszes alelnöke jegyzi. Kapott rá felhatalmazást: korábban a Fidesz elnöksége határozott úgy, hogy nem engedi az AB-t „csalni”.

– Puskázni nem lehet úgy, hogy előveszünk egy régi állásfoglalást, Ctrl C, Ctrl V, és azt mondjuk, kész van – fogalmazott a testület ülése után cinikusan Kósa Lajos.
Fájhatott, hogy a bírák visszadobtak több kétharmaddal átpréselt törvényt.

Paczolay Péter, az AB elnöke az MTI-nek így beszélt a kormányzati visszavágásról: „Az igazi kérdés az, hogy a politika miként reagál a neki nem tetsző döntésekre: a testület hatáskörének szűkítésével, alkotmánymódosításokkal vagy a döntések tiszteletben tartásával. [...] Nyugat-Európában a politika, még ha nem is mindig örvendetes számára az alkotmánybíróság döntése, tudomásul veszi, végrehajtja azt, nem próbálja különböző trükkökkel ellehetetleníteni az intézményt.”

„Csak abban bízhatunk, hogy az egyszer elgondolt gondolat elpusztíthatatlan. Hogy alkotmányos kultúránk folyamatossága még sokáig kitart” – írta tiltakozó levelében Sólyom László volt államfő, egykori alkotmánybírósági elnök.

Kétségbeesett mondatok.

Felhívom a „második” alkotmánybírát. Évekkel ezelőtt készítettem vele interjút. Zaklatott idők voltak. Komolyan, kedélyesen beszélgettünk, aztán kikapcsoltam a magnót. Lakásom ajtajában állva a kulccsal babráltam, amikor csörgött a mobilom.

– Nem járulok hozzá.
– De mihez? Még le sem írtam az interjút.
– Kérem, hagyjuk.
Most felveszi a telefont, és azonnal a nyilatkozatstopra hivatkozik. Próbálkozom: háttérben kérem a véleményét.

– Ha elmondanám, rögtön felismernének. Arról beszélhetnék csak, ami a nyilvános állásfoglalásaimban áll. Az a véleményem. Amúgy sem érek rá, már várnak – mentegetőzik.
Hagyom, hogy kinyomja a mobilt.

A harmadik alkotmánybíró elkeseredett az alaptörvény negyedik módosítása miatt. Őt a baloldallal rokonszenvező bírák közé sorolják. Arra kér, ne írjam le a nevét, de ömlik belőle a szó. Szerinte ahhoz, hogy európai értelemben vett Alkotmánybíróság működjön Magyarországon, négy feltételnek kellene teljesülnie.

Ám idehaza egyik sem adott.

– Először is a testület hatáskörének mindenre kiterjedőnek kell lennie. De nálunk az adó- és vámszabályok kikerültek a vizsgálható körből. Másodszor, az Alkotmánybíróságnak olyan jogokat kell adni, hogy minden jogszabályt megsemmisíthessen. Idehaza azonban a költségvetési kérdésekbe a testület nem szólhat bele. Harmadszor, Európában nincs olyan bíróság, amely nem veheti figyelembe korábbi ítéleteit. A mi testületünk ilyen lesz. Persze nem amerikai típusú precedensjogra van szükség. A negyedik feltétel: legyen a testületnek tekintélye. Nálunk az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntései után a kormány alaptörvénybe emeli a kivágott részt. Ez pedig rombolja a testület tekintélyét – mondja egy szuszra.

Hogy milyen a hangulat a bíróságon?

– Több kolléga mákonyos álomnak, bosszútól vezérelt megoldásnak tartja a kormány lépését – állítja.
Egyébként a közvéleményben kétosztatúnak tartott Alkotmánybíróságon belül kollegiális viszonyban dolgoznak a bírák. Többen állítják, nincs jobb- és baloldali „frakciózás”, nem politikai szempontok alapján, hanem szakmai tisztességük szerint végzik a dolgukat. Így tettek, amikor a visszaható törvénykezést ítélték el. Ám nem mindig ilyen nagy az egység. Nemrégiben a testület megsemmisítette az alaptörvényhez benyújtott kormányzati kiegészítéseket. Az ok: a kabinet túllépett felhatalmazásán, hiszen olyan passzusokat is beillesztett az átmenetiek közé, amelyek hosszú távra szóltak. A döntéshez öt bíró különvéleményt csatolt.

– Néhány társunk határozatából olykor hiányoznak az igazán precíz jogi érvek – diplomatikus az egyik oldal.
– Többféleképpen lehet értelmezni egy kérdést: elefántcsonttoronyból, és figyelembe véve a hétköznapi életet – tromfol a másik.
Nem járnak át egymáshoz, nincs bratyizás, a sólyomi időkből megörökölt magázódás még fennmaradt, de a jó ismerősök olykor az ülésen is tegezik egymást. Még az is előfordult, hogy valaki viccet mesélt a tanácskozáson. Most biztos nem fognak tréfálkozni.

– Mi jöhet még ezután? A pártközpontból kapunk utasítást? – kérdezi keserűen a „harmadik” alkotmánybíró.
– Mit tudnak ellene tenni?

– Nekem van három szürke nejlonzsákom. Ha elfogadják a törvényt, akkor csomagolok. És nem leszek egyedül.
A „negyedik” alkotmánybírát is telefonon érem utol. Őt a jobboldallal rokonszenvező bírák közé sorolják. Hárít, aztán mégis rááll egy beszélgetésre. Negyedóra múlva találkozunk. Konspirálunk: névtelenül, névtelen helyen. Nem nyilatkozik, csak diskurálunk.
Véleménye mérsékeltebb, de neki se tetszik az alaptörvény új módosítása, mert azt inkább „betartásnak” gondolja.

– Az alkotmányos értékek sok száz év alatt kristályosodtak ki. Ad absurdum, ezentúl Szent Ágostont sem vehetem elő? Nem hivatkozhatok a régebbi döntésekre, akár az emberi méltósággal kapcsolatos határozatokra? Pedig azokhoz képest nem változhat a véleményünk. Érdekes helyzet áll elő, minden régebben eldöntött kérdést újra kell értelmeznünk – magyarázza.

Szerinte az a passzus, hogy a döntéseket harminc napon belül kell meghozni, megbéníthatja a működésüket. Ahogy az sem tesz jót a munkának, hogy ezentúl nyilvános meghallgatásokat is kötelező tartaniuk. Elvileg erre eddig is volt lehetőség, ám most attól fél, hogy az aktivisták révén a politika is beszivárog az AB budai épületébe.

De vitatkozik is kollégájával: szerinte az nem baj, ha az Alkotmánybíróság jogköre nem terjed ki mindenre. Úgy véli, ők nem kötelezhetik lehetetlen vállalásokra az államot.

– És a testület tekintélye nem csorbul attól, hogy a kormány felülvizsgálja az alaptörvényt – mondja.

Végül az alkotmány módosítása úgy megy át a kétharmadon, mint kés a vajon. Hiába tiltakozik az ellenzék a parlamentben, demonstrálnak a civilek az utcán, hiába telefonál, ír levelet Orbánnak Barroso, az Európai Bizottság elnöke. A szavazás előtt a Párbeszéd Magyarországért politikusai papirosokat tartanak a képviselők elé: „A néptől félj, ne Viktortól! Szavazz nemmel!” A szavazás után gúnyos, kormánypárti nevetés kíséri ki őket a teremből.

– Mától megint vége lesz a magyar demokráciának – hecceli az ellenzéket a fideszes Deutsch Tamás a Facebookon.
– Most mit lép? – kérdezem ismét a keserű, „második” alkotmánybírától.
Még nem volt példa arra, hogy valaki tiltakozásképpen kiszálljon.

– Az első alkotmánybírósági határozatig várok – válaszol.
Csak egy hét van addig.

Ellenzéki politikusok is több, távozását fontolgató alkotmánybíráról tudnak. Próbálják őket visszatartani, mert ha a bírák kilépnek a testületből, akkor a kétharmad Fidesz-hű jogászokat betonoz a helyükre. Több mint egy évtizedre.

Áder János Berlinből üzen, majd ha hazajön, elmondja a véleményét. Elődje, Sólyom László, valamint az ellenzék, a civil demonstrálók az államfőtől várják, hogy megvétózza az elfogadott módosítást.

Sólyom így fogalmaz: „Mielőtt a kapu bezárulna, és gyakorlatilag visszavonhatatlanul rögzülne az eredeti alaptörvénynek ellentmondó állapot, egy lehetőség maradt, a köztársasági elnök vétója. A köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és a hivatását: az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést segítségét.”

Öt napja lesz rá.