Borul-e a kerekasztal?

„Könnyebb a sárkánnyal megvívni, mint a szellemekkel, mert bár az előbbinek lehet, hogy hét feje van, de valóságos a teste!” – fakadt ki minap az őt és kormányát ért LMP-s bírálatok miatt Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke. A volt kormányfő a Facebookon közölt nyílt levelét Jávor Benedeknek címezte.

Utolsó csepp a pohárban az LMP kongresszusának döntése volt: e szerint a párt nem vesz részt a formálódó Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) munkájában, mivel nem kívánja rehabilitálni a szocialisták egykori korifeusait. Hogy miért? Két tételmondat volt a baloldal ellen a vád: a 2006-os rendőrattak és a pártfinanszírozás bűnös gyakorlata.

Gyurcsány a Gönczöl-bizottság vizsgálatának megállapításait hozta fel Jávorék érvei ellen, a politikai szervezetek támogatásáról szóló törvényjavaslatukat pedig szerinte a szoci pártpénztárnok és a Fidesz hátraarca semmisítette meg.

A közösségi oldalon tovább folytatódott a csörte: Jávor válaszlevelében jelezte, nem Gyurcsány a bűnbak a harmadik köztársaság minden kudarcáért, de neki is része van benne: „Szerintünk Ön miniszterelnökként néhány nagy súlyú erkölcsi dilemmában rosszul foglalt állást. Ez hozzájárult a magyar demokrácia erkölcsi alapjainak felőrlődéséhez, ezen keresztül a harmadik köztársaság bukásához” – írta Jávor, jelezve, rendületlenül haladt tovább a schifferi úton.
Találgatnak az elemzők és a politikusok: vajon az LMP-sek a jobbos szavazókra vadásznak? Netán az SZDSZ sorsa lebeg a szemük előtt? Vagy reálpolitikusként úgy látják: korai még az összeborulás?

De mi lesz az ellenzéki egységgel? Végleg lőttek a kerekasztalnak?

Eközben rendre gyártják a papirosokat a DEKA előkészítői. Egy január végi ülésen már az ellenzék választási együttműködése is szóba került, legalábbis egy belső használatra szánt vázlat szerint: „Minden (106) választókörzetben csak egy DEKA-képviselő induljon, a pártok szervezzenek előkampányt minden körzetben, helyi közvélemény-kutatással mérjük a jelöltek támogatottságát, a legtámogatottabb személy lesz a közös jelölt, a DEKA közös listáján kompenzáljuk a visszalépő jelölteket, illetve a választáson induló pártokat.”

A dokumentum készítői a március végén rajtoló kerekasztal-tárgyalásokat két szinten képzelik el: egyiken civilek és szakértők, a másikon pedig a civilek, a gazdasági szereplők és a pártok képviselői tanácskoznának egymással.

Most beütött a krach. Az az LMP hátrált ki, amelynek rendezvényén a Szolidaritás – egyeztetés nélkül – bejelentette: feléleszti a rendszerváltozás fórumát.

Kónya Péter azt mondja, találkozott Jávor Benedekkel, és egyeztetésre hívta.

– Sajnálom, hogy nem akarnak részt venni a kerekasztal munkájában, de még nem tudják, milyen elképzeléseink vannak a DEKA működéséről – állítja a Szolidaritás vezetője.
Ő a patthelyzetből egy kiutat lát:
– Azt mondják, a civilekkel akarnak egyeztetni, hát itt majd megtehetik.
Elemzők szerint félő, hogy Jávorék nélkül baloldali fórummá válik a kerekasztal. Az LMP távolmaradása miatt ugyanis a pártok közül csak az MSZP és a DK, esetleg a Schmuck Andor fémjelezte szocdemek vehetnének részt a megbeszéléseken.

– Nem szeretnénk, ha így lenne – reagál Kónya. – Az öt, pártoknak szánt meghívóból az LMP, az MSZP, a DK kapna. Mellettük egy konzervatív és egy liberális pártnak lenne helye a tárgyalásokon. Azt, hogy a parlamenten kívüli pártokat kik képviseljék ezen a két helyen, a bejelentkező politikai szervezetek döntenék el.
Hol vannak a demokrata konzervatívok? Hát a baloldalon: Gyurcsány pártjában. Faramuci helyzet.

– Ha az Ellenzéki Kerekasztal nem tölti be a neki szánt funkciót, akkor a Szolidaritás mozgalom mellett új arcokkal létrehozunk egy politikai pártot – mondja a Szolidaritás vezetője.
– Egy-két év alatt az LMP is rájöhet arra, ha nem fogunk össze, a választási törvény lehetetlenné teszi, hogy leváltsuk a Fideszt – nyilatkozik Molnár Csaba, a DK alelnöke.
Ő még bízik abban, hogy Jávorék idővel meggondolják magukat:
– Sok sikert kívánok nekik abban, hogy meg tudják oldani a problémájukat! – fogalmaz.
Nehéz eldönteni, gúnyosan vagy őszintén mondja-e. Aztán diplomatikusan üzen: nekik a tárgyalások kapcsán nincsenek feltételeik, és azt tartaná korrektnek, ha másoknak, így az LMP-nek se lennének.

A Political Capital számításai szerint nincs szükség arra, hogy közös listát állítsanak az ellenzéki szervezetek, de arra igen, hogy az egyéni körzetekben csak egy közös kormányellenes jelölt induljon. Elvileg elegendő az is, ha a választás előtti utolsó pillanatban megegyeznek egymással a pártok. Ám a PC szerint nem biztos, hogy a kampányfinisben alkudozó politikai erők vonzó képet mutatnak majd magukról a választóknak. Sőt, az sem kizárt, hogy az idő rövidsége miatt nem tudnak megállapodni egymással.

Kapkodják a fejüket a szocialisták, keserűek a „háttérben” nyilatkozó megmondóemberek:
– A Szolidaritás egyik nap pártként, másik nap civilként akar küzdeni. Ez így nem megy – mondja egyikük.
– Hiszünk az Ellenzéki Kerekasztalban, de abban nem annyira, hogy már most mindenhol közös jelöltet kellene keresni. Korai ez még! Először jöjjön az udvarlási szakasz, és csak később az esküvő – sóhajt a másik.
Mesterházy Attila pártelnök udvariasan fogalmaz:
– Részt veszünk a kerekasztal munkájában, bár csökken annak hatékonysága, ha az egyik demokratikus parlamenti erő nincs jelen az ülésein. Nem változott az LMP-vel szembeni politikánk: együtt akarunk működni velük.
A nyilatkozatokból úgy tűnik: az MSZP és a DK ellentétes taktikával közelít az LMP-hez. Gyurcsány nyílt levelet írt Jávornak, emellett igent mondott, amikor az MTV élő vitára invitálta őt és az LMP új frakcióvezetőjét. Nem a volt kormányfőn múlt, hogy végül elmaradt a beszélgetés: Jávor kitért ugyanis az összecsapás elől. A gyurcsányista Gréczy Zsolt blogjában eljátszott azzal a gondolattal, hogy az ellenzék többi tagja milyen feltételeket támaszthatna az LMP-vel való tárgyalások kapcsán: Schifferék tisztázzák Gaudi-Nagyhoz, a Jobbikhoz való viszonyukat, valamint azt, hogy a 2010-es önkormányzati választáson hogyan sikerült pár órával a határidő előtt annyi kopogtatócédulát összegyűjteni, hogy meglett a listaállításhoz szükséges mennyiség.

A szocialisták úgy döntöttek, nyílt színen nem ütik az LMP-t.

Az indoklás sokat elárul az ellenzéken belüli feszültségről:
– Elég volt nekik Gyurcsány halálos ölelése!
Jávorék nem tartják elképzelhetetlennek, hogy végül visszakoznak. Az új frakcióvezető lapunknak korábban így nyilatkozott: „...nincs rá garancia, hogy sikeresek leszünk. Arra sincs, hogy később nem fogjuk másképp látni a helyzetet.”
Mégis kezd szertefoszlani a remény a DEKA körül bábáskodók számára. Lapzártakor az egyik legnagyobb civil szerveződés, a Milla jelzi: ők sem mennek el az Ellenzéki Kerekasztal üléseire.

– Velünk nem tárgyalt senki. Akkor eddig kivel egyeztettek? Gyurcsánnyal? Az MSZP-vel? – találgatnak gúnyosan lapunknak.
Közben a 4K! is bejelenti: ha az LMP nincs ott, ők sem ülnek tárgyalóasztalhoz.
Az ellenzék erői tovább viaskodnak: ki szellemekkel, ki a másikkal. Nincs béke. Messze még a szövetségkötés.

*

Tűzfal

– Schiffer tudatosan lépett, amikor lemondott; sokkolni akarta a pártját – véli Kiszelly Zoltán politológus, aki szerint ezután az LMP kongresszusa az okos lány és Mátyás király történetét játszotta el: hoztak is ajándékot, meg nem is. A régi frakcióvezető távozása a baloldali értelmiség számára volt pozitív üzenet, Jávorék tárgyalási feltételei pedig a jobboldali szavazók felé nyitották ki a pártot.
– Tűzfalat építettek az LMP, az MSZP és a DK közé azzal, hogy felvetették a pártfinanszírozás rendezetlen ügyét és a 2006-os oszlatás brutalitását. A cél: az MSZP-től jobbra, a Fidesztől balra állók szavazatainak besöprése – állítja Kiszelly. – Ha a párt elfogadja az Ellenzéki Kerekasztalra szóló meghívást, a választók egy kalap alá veszik őket a baloldali pártokkal, ami gátolja a bázisuk növekedését.
– Kommunikációs szempontból kockázatos az LMP döntése – véli Juhász Attila, a Political Capital elemzője.
Szerinte ha lesz Ellenzéki Kerekasztal, akkor az azt kísérő médiafigyelemből kimaradhat a párt. A DEKA esetleges előnyeit Jávorék ki is használhatják, hiszen jó kommunikációval kivédhetik a baloldallal való házasság vádját.

– Sokan azt mondják: döntésével az LMP aláírta a halálos ítéletét. Mégis, stratégiai értelemben a párt tagjai, szavazói számára megfelelő döntést hoztak – mondja Juhász Attila. Az elemző még nem zárja ki, hogy az LMP álláspontja puhul a következő választásokig. A kongresszuson szerepelt egy javaslat, amely egyéni képviselői szinten is megtiltotta volna az együttműködést az ellenzéki pártok között. – Ám ebből végül nem lett párthatározat – teszi hozzá.