Bocsásson meg, ha túlpörögtem a mi ügyünket

- Nem hívom rosszkor így péntek este?

– Minden rossz hír miatt ilyenkor szoktak keresni, pénteken, szombaton, esetleg karácsonykor. 2002-ben a Duna TV-től december 29-én, két ünnep között, a névnapomon hívtak a hírrel: az ügyészség hivatali visszaélés és hivatalos személy elleni erőszak miatt vádat emelt ellenem. Kabaré volt mind a kettő. Gondolom, önnek is csupa rossz híre van.

– Ez már nem fogja meglepni: mentelmi jogának felfüggesztése miatt keresném.

– Ha megengedi egy pillanatra, előtte valami más.

– Persze.

– Én annak idején, négy éve, nagyon haragudtam önre.

– Be is perelt rágalmazásért és becsületsértésért.

– Mert írt egy cikket, amely úgy kezdődött: ha Meggyes kimenne az utcára, azonnal megvernék és leköpnék. Ami nem volt igaz.

– Nem én állítottam, egy nyilatkozó véleményét idéztem.

– Persze hogy nem ön állította. Ez olyan, mint amikor teret adunk a rasszizmusnak. Ha azt mondjuk, cigány, az már önmagában felspannolja az embereket. Ha ön azt írja: leköptek, az keresletet ébreszt. Ha önről az jelenne meg, hogy ha meglátnák, ezt vagy azt tennék önnel, mert ön erre valamiért érdemes, az felébreszti ezt a gondolatot. Az, aki annak idején a köpésről beszélt, gyűlöletet keltett, pedig csak saját indulatait fejezte ki. Azért haragudtam önre, hogy ilyesminek egy komoly újságban teret ad.

– A cikkben minden fél véleményét bemutattam, pozitívat és negatívat egyaránt, önt is megkérdeztem.

– Ez igaz. De még egyszer: ha önről egy rosszakarója, mondjuk, mert hiába udvarolt, és emiatt egyszer leégett, vagy bármilyen más frusztráció érte, és ezért valami durvát mond önről, akkor higgye el, egy erről szóló jól megírt cikk után ön hiába védekezik. Nem lehet: akit támadnak, az elveszett.

– Ön is elvesztette a pert.

– Nem tudom pontosan, miért, nyilván rosszul csináltam. Szinte az összes ilyen pert elvesztettem. Nem sokra tartom a magyar igazságszolgáltatást. De hadd tegyem rögtön hozzá: én voltam túlérzékeny és amatőr.

– Ítélethirdetéskor kirúgta maga alól a széket, kiviharzott a tárgyalóteremből, és becsapta maga után az ajtót.

– Haragudtam az egész világra. Túl vagyok rajta, nem vagyok már mérges senkire, rég elfelejtettem. Hozzászoktam ahhoz, hogy rólam bármit le lehet írni. Engem kezdettől fogva, 2002-től folyamatosan és élesen támadtak. Akkor nagyon legyőztem a szocialistákat, és ezért iszonyúan fújtak rám. Azt mondták, bilincsben fognak elvinni. Nem korrupció miatt, hanem már akkor így próbáltak meg ebbe a pozícióba kommunikálni. Folyamatosan kaptam a támadásokat, többször megfenyegettek, megpróbáltak ellehetetleníteni. Politikai karaktergyilkosságom már akkor elkezdődött, később pedig csak fokozódott.

– Az elmúlt években ügyeitől hangos volt a sajtó. Nem a polgármesteri erényeit taglalták, hanem azt, hogy felgyújtották az autóját, a házát, megpróbálták megölni.

– Áldozat vagyok. Ezek mind kreált ügyek, az ellenem folyó hadjárat 2007 nyarától vált igazán komollyá. Akkor indult ellenem a vérprofi karaktergyilkos kampány. Tudom, kik csinálták, akik ráadásul még büszkék is rá. Azt is terjesztették, magam gyújtottam fel a saját házamat az UD ZRt.-vel közösen, és hasonló badarságok tömkelege került a nyilvánosság elé.

– A politika kemény műfaj, aki belekeveredik, számíthat ilyesmire is.

– Én ezt nem tudtam. Azt hittem, a politika olyan, mint az üzlet vagy a sport, és ugyanúgy vannak benne jó és rossz emberek. Láttam összeesküvés-elméletekről szóló amerikai filmeket: miként figyel meg mindenkit a CIA és más titkos szervezetek. Én mindig csak nevettem ezen, azt gondoltam, a világ ennél sokkal egyszerűbb. Aztán eljutottam odáig, hogy úgy van, ahogy ön mondja. De ez sok időbe telt, már évek óta voltam polgármester, amikor még mindig csak fikciónak tartottam, hogy ilyesmi lehetséges. Naiv voltam. Tűrtem, de rendkívül feszült és tüskés voltam, indokolatlanul idegesen reagáltam minden újságcikkre. Még a kérdésekre is. Akkor is, ha segítő szándékú lett volna. Nem értettem, miért nem a munkámról és az elért eredményekről kérdeztek, miért csak a rosszat hozták szóba. Ez részemről volt naivitás – szóval még egyszer, bocsásson meg, ha túlpörögtem a mi ügyünket is.

– Fátylat rá. Most viszont – legalább tíz, igaz, jó pár provokációnak tűnő kísérlet után – felfüggesztették a mentelmi jogát. Mi változott az elmúlt évekhez képest?

– Nyilván egyszerű a magyarázat. Amit én nem ismerek.

– Többek szerint megadták önre a kilövési engedélyt.

– Mondom, az okokat nem ismerem, csak tippjeim vannak.

– Elárulja?

– Természetesen nem.

– Elképzelhető, hogy mivel a Fidesz büntetőperei nem váltották be a hozzá fűzött reményeket az MSZP-s börtönválogatottról, önt odadobták ellenpéldának, hogy lám, az ügyészég igenis fideszeseket is megvádol. A parlament pedig kiadja őket, ha kell. Hisz a Fidesz – az ön esetében – ezzel nem vállal különösebb kockázatot.

– Ezt a feltételezést hadd ne kommentáljam.

– Persze az ügyészség érve, miszerint csalt az önkormányzati életbiztosítással, szintén erős érv.

– Az nem bűncselekmény, ez szilárd meggyőződésem. Jogászaim is biztosítottak arról, hogy a szerződéssel minden rendben. Az életbiztosítás évekig működött, az ügyben bizottsági döntés született. Fejenként 25 ezer forintba kerültünk Esztergomnak, ami nem érte el a fizetésem öt százalékát. Ezért nyilván nem fogok bűncselekményt elkövetni! Az egész csak a politikai játék része.

– És most beáldozzák?

– Elképzelhető.

– Nem indul a választáson?

– Az új helyi Fidesz véleménye nyomán a régi csapatból senki nem indulhat. Aki velem volt, azt most próbálják eltávolítani. A 2007 nyara óta ellenem folyó támadások mögött álló személyek futottak be.

– Kikről beszél?

– Ugye nem gondolja, hogy elárulom? Volt, aki átvette a területemet. Ez olyan territóriumharc, mint az állatvilágban.