Bocs, kétszer tévedtünk: megítélte, most visszakéri a milliókat a bíróság

Az ügy azért érdekes, mert szakemberek szerint a strasbourgi bíróság száz hozzá érkező kérelemből, mindössze hétben vizsgálódik, a többit elutasítja. Az asszony viszont megkapta a befogadó válaszlevelet Strasbourgból.

A most harmincas asszony kálváriája 2000-ben kezdődött, amikor „jelentős mennyiségű kábítószerrel való visszaélés” miatt indított ellene a rendőrség eljárást. Ennek során három évig ült előzetes letartóztatásban. Majd még három évig húzódott a pere, amely lakhelyelhagyási tilalommal társult, míg végül 2006 májusában a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében ártatlannak találta az asszonyt, felmentve őt a vád alól.

Az asszony nem sokkal felmentése után kártérítési kérelmet nyújtott be az állam ellen az előzetesben töltött háromévnyi keresetének kiesése, fizikai és mentális állapotának megromlása miatt. Ez a per szintén három évig húzódott. A periratok szerint az államot képviselő akkori Igazságügyi- és Rendészeti Minisztérium mindenhez igazolást kért, és megkérdőjelezte, hogy a nő egészségi állapotát megviselte az évekig tartó fogva tartás. Az iratok szerint szerint a minisztérium azt próbálta igazolni, hogy a nő börtönön kívül, civil körülmények közt is megbetegedett volna.

„Életvezetése a beilleszkedés korai zavarát, neveltetési körülményei következményeit, élősködésre való hajlamát mutatva, kissé hullámzó”, (…) „test szerte barnás árnyalatú kültakaró” – többek között ez olvasható az asszonyról egy, a Fővárosi Bíróság által elrendelt orvos-szakértői véleményben.

Más szakértői vélemények szerint az elmúlt majd egy évtized alatt a nő többek közt meddővé vált, kihullottak a fogai, halláskárosodást szenvedett, depressziós lett. Eközben meghalt apja és testvére, akiknek a temetésére bilincsben és pórázon vezették elő „jutalomból” és saját rabkeresetéből. Mindezekről egyébként fotók is tanúskodnak. Ráadásul az asszony gyermekét tudta nélkül állami gondozásból titkosan örökbe adták. A hosszúra nyúlt kártérítési per során egyébként volt olyan is, hogy majd háromnegyed év telt el két tárgyalási nap között.

Az elsőfokú ítéletet meghozó bíró csak a fogromlást vette figyelembe a kártérítés megállapításakor, így a H. Rita által követelt 25 millió forinttal szemben csak 7,8 millió forintot ítélt meg. Ezt az összeget emelte a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon jogerősen csaknem 20 millióra, amiből most az állam a Legfelsőbb Bíróságnál (LB) indított felülvizsgálati kérelme után több mint nyolcmilliót visszakövetel. „Az ítélkezési gyakorlat egységességének kiszámíthatósága érdekében elvárható, hogy az ugyanabban az időszakban bekövetkezett hasonló jogsérelmek után megítélt nem vagyoni kártérítések összege egymástól kirívóan ne térjenek el” — olvasható a Legfelsőbb bíróság ítéletében, amely a tárcának adott igazat. Azt azonban nem tudni, hogy milyen esetekkel hasonlította össze a testület az asszony ügyét.

A nőt az első és másodfokon képviselő ügyvéd korábban azt mondta: elgondolkodtató, hogy míg például egy, az elhíresült őszi zavargások idején mindössze kilenc napig előzetesben lévő főiskolás esetében az akkori minisztérium peren kívül 750 ezer forint kártérítést ajánlott a sértettnek. Ez lebontva napi 77 ezer forintot jelent. H. Rita majd tíz éves szenvedése utáni kártérítése ennek töredékét teszi ki, a tárca szerint azonban ennek jó része is visszajár.

A másodfokú per során az akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium sajtóosztályán keresztül annak az álláspontjának adott hangot: „a nem vagyoni kárnak objektív mércéje nincs, így a kár mértéke sem határozható meg napi tétel alkalmazásával, annak összegét az egyedi ügyekben feltárt bizonyítékok alapján, mérlegeléssel a bíróság határozza meg. (…) A Bíróságot (így a Magyar Állam alperest is) az adott ügyekben keletkezett szakértői vélemények orientálják, ennek mentén dőlhet el pl. az egészségkárosodás kérdése és annak mértéke, amely az összegszerűségre kihat.”

„Attól félek, megint földönfutóvá leszek, mert kaptam egy olyan levelet, hogy harminc napon belül fizessem vissza a pénzt, de ezt nem tudom” – mondta el a 168 óra Online-nak H. Rita. Az asszony elmesélte: a másodfokú, jogerős ítélet után kifizetett pénzből egy házat vettek vidéken, amire már a földhivatalban széljegyzetet tettek. A nő nem érti, hogy a tavalyi jogerős ítélet után, ha kifizették a pénzt, akkor miért gondolta meg magát az állam, és miért kért egy évre rá felülvizsgálati kérelmet. Ha pedig nem akart fizetni, akkor miért fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, és miért nem tartotta vissza addig a pénzt, amit most visszakövetel.

Eközben a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) levélben kérte a minisztériumot, hogy méltányosságból mondjon le a jogerősen megítélt pénzről vagy legalább adjon részletfizetési lehetőséget. A minisztérium válaszában azt írta: „formai” okok miatt nem foglalkoznak a kéréssel.

Eközben fordult az asszony a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, így az ügyre ez a testület tesz majd pontot. Azt azonban, hogy addig mi történik az asszonnyal, és valóban elárverezik-e a házát, nem lehet tudni.