Blöffkommandó

– Be kellene íratni ezt a szép, szőke képviselőt a szakközépiskola első osztályába – reagál a rogáni bizottságosdira egy munkaadó.
– Nem konyít ez az úttörőcsapat a munka világához – ingatja a fejét a szakszervezetis.

Pedig a fideszes úttörők csupán a gaz tőkét akarják megregulázni. Kaptak ugyanis információt arról: nem mindenhol tartják be a bérmegállapodásban foglaltakat.

Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) decemberben alku született: a minimálbér 6,1 százalékkal 78 ezer forintra, a szakmunkásokra vonatkozó garantált bérminimum pedig 5 százalékkal, 94 ezerre emelkedett. Emellett a tanács átlagosan 4-6 százalékos éves béremelésre tett ajánlást. Utóbbit viszont, Rogánék szerint, nem mindenhol teljesítették, ezért indul a razzia. A vizsgálat először a kormányzati intézményekre, közintézményekre, a közszférára és a hozzá tartozó állami vállalatokra terjed ki, de körülnéznek az önkormányzatok környékén, és sor kerül a magánszférára is. A bizottság kormányzati eszközöket igénybe véve megyei bontásban tájékoztatást fog kérni a kamaráktól, és létrehoznak egy zöldszámot, plusz internetes oldalt, ahol mindenki bejelentheti, hogy rá vonatkozóan milyen mértékű béremelés történt január 1-jét követően. Vagyis: startol a feljelentősdi.

Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének vezetője szerint biztosan lesznek majd, akik elkeseredésükben élnek a lehetőséggel, de a lényegen ez nem változtat.

– Az első felvonásban a kormány teátrális gesztussal akciócsoportot hoz létre, hogy a saját, átgondolatlan lépésétől most kegyesen megmentse a népet. Értem, miért csinálják, csak gusztustalan. Megválasztásuk óta nem mondták ki annyiszor az OÉT nevét, mint az elmúlt két hétben. Noha ezerszer kértük: egyeztessünk, mert az új adórendszerrel mindenki rosszul jár, aki 290 ezer alatt keres, és gyermektelen. Ránk se hederítettek. A párbeszéd hiánya most visszaüt.

A kabinet viszont bekeményítene. S az eszközök? „A kormány és a Fidesz–KDNP-képviselőcsoport nyomást fog gyakorolni a magánszférára is annak érdekében, hogy az ajánlásban foglalt bérfejlesztést végrehajtsák.” Rogán (akit kerestünk bár, de lapzártánkig nem értünk el) először arról beszélt a sajtóban: egyelőre a nyilvánosság kényszerítő erejét szeretnék felhasználni. Utóbb megjegyezte, olyan is előfordulhat, hogy „különféle állami támogatásokat, pályázatokon való indulást és egyebeket köthetünk ehhez az előfeltételhez, de én nem szeretnék idáig eljutni”.

Furcsa is lenne.

– A szabad béralku a piacgazdaság alapja. Lehet zsarolni, visszasírni a központi bérszabályozást. Most visszahozzuk? Aztán majd jön a központi árszabályozás? Elbúcsúzunk Európától? – fakad ki Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára azt is mondja: „Meglepett minket a kormány.” Kellő diplomáciai érzékkel fogalmaz. És magyarázza kitartóan: az ajánlás csupán ajánlás. Mankó. Nincs jogi kötőereje, a jelenlegi szabályozási környezetben nem kényszeríthető ki.

Dávid régi motoros szakmájában. Mostani partnerei kevésbé. Igaz is, érdekes a „bérkommandó” összeállítása. Rogán Antal emberei közül hiányoznak a munka világában jártas szakpolitikusok: például a foglalkoztatáspolitikai államtitkár, aki az OÉT-ülésén is ott volt, vagy az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség képviselője. Hiszen utóbbi szervezet a minimálbér és a szakmunkásbér kifizetését számon kérheti – persze a béremelési ajánlást nem.

És korai is lenne.

– Az ajánlás éves, átlagos, és kizárólag munkahelyi szinten értelmezhető – mondja Dávid Ferenc. – Sok vállalkozó, ellentétben a költségvetési intézményeknél folytatott gyakorlattal, csak a második negyedévben vagy a második félévben emeli a fizetéseket, miután elkészült a mérleg, lezajlottak a közgyűlések, elfogadták az üzleti tervet, s látja, milyen évet zárt, és milyenre készülhet.

A VOSZ főtitkára arra is emlékeztet: az elmúlt 18 évben az üzleti szférában az OÉT ajánlásait kivétel nélkül mindig meghaladta a tényleges bérfejlesztés. Szerinte az idei, éves szinten 4-6 százalékra most is van esély.

– A munkáltatók, ha megtehetik, emelik a fizetéseket. Senki ne higgye, hogy élvezet alulfizetett munkatársakkal dolgozni, 80 vagy 100 ezret keresőket megrövidíteni.

Márpedig Rogánék szerint a munkáltatók egy része ezt teszi. Hiszen a béremelés forrásai – érvelnek ők – rendelkezésre állnak a magánszférában: csökkent a társasági adó, a tőkejövedelmek utáni adózás.

– Persze, de arról senki nem beszél, hogy ami megmaradt, annak nagy részét elvitte a megemelt minimálbér (plusz 6,1 százalék), a kötelező szakmunkásbér-minimum (plusz 5 százalék), amit ki kell fizetni több százezer munkavállalónak – érvel Dávid. – És azt se felejtsük el, hogy kaptunk ágazati különadót, a hitelezési kedv csak lassan nő, viszont az üzemanyagárak folyamatosan – ami mindannyiunkat érint.

A főtitkár szerint a nyereséges cégek pedig dilemmázhatnak: emeljék a béreket, vagy feleljenek meg a másik kormányzati elvárásnak, és teremtsenek munkahelyeket, fejlesszenek.

Persze számos ágazat nem ezzel a problémával küzd. Ilyenek a főként minimálbéreseket, az átlagosnál alacsonyabb keresetűeket foglalkoztató területek: a kereskedelem, a vendéglátás, a könnyű- és feldolgozóipar, az agrárium, az építőipar.

– Az építőiparban a teljes munkaidős bruttó átlagkereset 2010-ben 152 ezer forint volt, a szellemi dolgozóké 240 ezer, a fizikaiaké 119 – sorolja a számokat Pallagi Gyula, a cirkalmas nevű Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége elnöke. – Álságos kormányzati kijelentés volt, hogy senki nem fog rosszul járni az új adórendszerrel. Tudtuk, igazságtalan a változtatás. A bizottság felállításával csak ezt akarják ellensúlyozni, ezért nem tudunk neki örülni. Demagóg, propagandaszagú lépés.

Pallagi szerint besúgókból sem akad majd sok.

– 2006 óta az egész ágazat válságban van, a belső kereslet nagyon alacsony. Ilyen helyzetben három-négyezer forintért ki kockáztatná az állását? Sőt, egy feljelentéssel az illető saját cégét is veszélybe sodorná, hiszen nagy hátrány, ha nem indulhat valaki közbeszerzésen.

Borsik szerint az akciócsoport felállításával a kormány csupán az OÉT újbóli összehívását akarja elkerülni. Ahol szembesíthető volna döntéseinek következményével. Ám tárgyalás híján Borsik nem számít konkrét eredményekre.

– Biztosan lesz majd néhány látványos helyzetfeltárás, amiből általánosítanak, s végül Szijjártó Péter bejelenti: áttörés következett be bérfronton.

Ám kormányzati szempontból talán ez is elégséges.

– A „senki nem fog rosszul járni” ígéretből a kormánynak nehéz lesz arcvesztés nélkül kijönnie – mondja Kiszelly Zoltán politológus. – Ugyanis a lábjegyzetet elfejtették közölni: az nem jár rosszul, akinek gyereke és kellően magas, adózott jövedelme van. Így most, amikor a változásokat mindenki látja, a kormánynak gyorsan kellett lépnie.

A cél: továbbadni a Fekete Pétert. Hogy a választó ne a kormányt meg az új adórendszert szidja, hanem a cégét, amely nem emeli a fizetését.

Erre jó a bérkommandó. Blöff. Láttunk már ilyet. Baloldali kormány is jelentett már be nagy svunggal árkommandót, ellenőrizendő: az árakban is érezteti-e hatását a tervezett 5 százalékos áfacsökkentés. Azaz a cél, hogy „az áfamérséklés ne a kereskedők extraprofitjaként érvényesüljön, hanem az emberek pénztárcáját kímélje”, megvalósul-e. Oszt nem lett semmi. Tervhiányos időkben elszaporodnak a grandiózus víziók. Új tulajdonosi program, Széchenyi terv, tudásközpont, fürdőközpont. Nem bonyolult a szabály: minél hangzatosabb a bejelentés, annál valószínűbb, hogy terv marad.

– A munkáltató és a munkavállaló viszonyában a kormány nem helyezhető el, abba nem szólhat bele – mondja Viszló László ügyvéd, munkajogi szakértő. – Egy bizottság nem kötelezhet munkaadót adatok átadására, s utóbbi nem is jogosult erre. S ha a bizottság mégis hozzájut ilyen információkhoz, s kifejezi nemtetszését, annak semmilyen jogi relevanciája nincs. A munkáltatón egyedül a munkaszerződés és – ha van – a kollektív szerződés betartása kérhető számon.

A szakértő szerint jogszerűen a béremelés nem kényszeríthető ki.

– Ha ezt jogszabályi rendelkezéssel, például a közbeszerzési eljárásokból való kizárással szeretné a jogalkotó megoldani, azt a törvényt az Alkotmánybíróság diszkriminációra hivatkozva biztosan elmeszelné. Hiszen milyen alapon volna kizárható a közbeszerzésekből az, aki amúgy a törvényben meghatározott bért kifizeti, és nincs köztartozása?

Viszló úgy véli, ha más módszerrel, burkolt fenyegetéssel a kormány mégis rákényszeríti a munkaadókat az emelésre, annak a munkavállalók látják a kárát: jöhetnek elbocsátások, nőhet a feketén fizetett jövedelmek aránya, és csökkenhetnek a béren kívüli juttatások.