Benzines fűkaszával esett neki a méhlegelőnek a Fidelitas

Bár ki volt téve, hogy nem gaz, azért lenyírták a benzines fűkaszával a méhlegelőt a fidelitasosok. – Budapest baloldali vezetői a közterület gondozására is alkalmatlanok – fejtette kis a Fidelitas a közösségi oldalán. A parlagon hagyott területeket elnevezték méhlegelőnek, amiket az emberek felháborodása ellenére nem számolnak fel – állította az ifjúsági szervezet.

„Úgy döntöttünk, hogy a magasra nőtt gaz-erdőt közösségileg lekaszáljuk! Élhetőbb, tisztább, dugóktól és gaztól mentes Fővárost érdemelnek a budapestiek!”

Korábban írtunk arról, hogy a budapesti városvezetés úgynevezett méhlegelőket telepített a fővárosi kezelésű zöldterületekre. A magasabbra engedett lágyszárúak – sokak szerint gazos elhanyagoltságot jelentő – látványa nem a városkertészek lustaságát, hanem azt jelzi, hogy a magyar főváros másfél-két évtizedes spéttel csatlakozott ahhoz a nyugat-európai irányzathoz, amelynek célja az urbanizált terek ökológiai átalakítása – írta a Qubit, ahol interjú jelent meg Bardóczi Sándorral, Budapest főtájépítészével. A szakembert a városi rétek néven ismertté vált ökológiai kísérlet mellett a fővárosi természetvédelemről, a zöldítés klimatizáló funkciójáról és a fővárosi kaszálók legeltetéséről is kérdezte a lap.

A portál azt írta: mára tudományos kutatások sora bizonyítja, hogy a város a globálisan dollármilliárdokban mérhető ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó beporzó rovarok, méh- és lepkefajok egyetlen menedékévé válik. – Miközben az ipari termelést végző agrárszektorban komplex szerekkel irtják őket, az urbánus közparkok ökológiai kiegyenlítő felületekké lépnek elő – fogalmazott Bardóczi Sándor. 

Egy másik gyakori – és egészen érthetetlen – kritika, hogy milyen lesz azoknak a méheknek a méze, amelyek a városban virágzó növényeken táplálkoznak a benzingőzben, a porban. Nos, ezek a városi méhlegelők nem az általában „méh”-ként ismert házi méhekről szólnak, hanem elsődlegesen a magányos, békés, vad méhfajokról (nem véletlen, hogy a táblán sem házi, hanem poszméh látható). Amelyeknek természetben betöltött szerepük ugyanolyan fontos, ám nem termelnek nekünk mézet, és kevésbé ismertek, népszerűek. Tehát nem azért lettek Budapesten méhlegelők, hogy a főváros aztán méztermelésbe kezdjen, hogy a Főkert vezetői jókat pergessenek egy céges buli keretében, ahol a pálinkát is megízesíthetik a saját mézükkel. Nem gondolnám... Ezek a méhlegelők eredeti céljaik szerint a vadon élő méheket – például poszméheket, dongókat – és egyéb beporzó rovarokat támogatják. Olyan fajokat, amelyek elengedhetetlenek a földi élethez – írta a bejegyzésében a Facebookon Gribek Dániel agrárújságíró, aki szerint 

„Minden harmadik falat ételt ezeknek az ízeltlábúaknak köszönhetünk."

A globális élelmiszertermelés 76 százaléka, míg az Európában élő növényfajok 84 százaléka függ a házi- és vadméhfajok beporzásától. Talán így már érthető, mennyire fontos, hogy MINDENHOL, így a városokban is óvjuk ezeket az apró kis állatokat, amelyeket többnyire észre sem veszünk. Ugyanúgy, ahogy a vadvirágokat a gazban – írta a szakújságíró.

(Kiemelt kép: Fidelitas Facebook-oldala)