Békeharc

– Először az MSZP iránti bizalmatlanságot kell megszüntetni – magyarázza Harangozó Tamás, a párt Tolna megyei elnöke.

Bólogat Lukács Zoltán Komárom megyei szoci vezető.

Borús a kedv, ahogy az ég is a Liszt Ferenc téri kávézó felett. Az esőverte fővárosi teraszon hármasban keressük, mi zajlik a színfalak mögött, miért roskadt össze és vált személyi harcok terepévé az MSZP.

Rövidesen elkezdődik a megyei elnökök és az országos elnökség egyeztetése. Él a szoci remény: a tárgyalás véget vethet a fiatalok és az öregek harcának.

Az ifjú gárda bizalmi szavazást sürgetett az elnökség ellen, de rövid petárdapufogtatás után rájöttek: csak saját pártjuknak ártanak a koncepció nélküli pozícióharccal. Paktumot körmölt a szekértáborok népe: e szerint az ifjú gárda pártkatonáival is kibővül az MSZP-t irányító Országos Választási Bizottság. A jelenlegi vezető tisztségviselők pedig – fiatalok és öregek egyaránt – „istenuccse” megfogadják: nem indulnak irányító posztokért a decemberi tisztújításon. A tervezetre most a vidéki vezetők áldását várják.

Csendben, a háttérben, mintha mocorogna a tagság. Kis csoportokban ötletelnek: vajon merre lehet a balra?

– Elvileg jó módszer a bizalmi szavazás is. A hangsúly azonban azon van, hogy végre zárjuk le a vitát – magyarázza Harangozó Tamás, szerinte a tisztújítás is helyes út, de úgy, hogy közben a programon is törik a fejüket.

A ma harmincéves jogász nem haladt a „narancsos divattal”: a Fidesz-kormány regnálása idején lépett be a pártba. Több dolgozata mellett politológusi diplomamunkája is a szocialistákkal foglalkozott. A Gyurcsány-érában politikai tanácsadó volt az ifjúsági tárcánál és az igazságügyi minisztériumban.

– Ha mindenki őszintén szembenézne azzal, hogy eddig mit tett, akkor fel sem merült volna a bizalmi szavazás kérdése – veszi át a szót a negyvenéves Lukács Zoltán.

Balos karakter

A Komárom megyei elnök 1993 óta tagja a pártnak. Vendéglátó-ipari szakközépiskola után Szegeden kommunikációs diplomát szerzett. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen hallgat jogot. Három éve koptatja országgyűlési képviselőként a parlamenti patkót.

– Inkább arról kellene vitáznunk a kongresszuson, hogy mi az, ami hitelessé teszi a politikánkat – magyarázza Lukács. Õ akár a sajtónyilvános vitát is elképzelhetőnek tartja. – Lássák az emberek, hogy nemcsak harcolunk, hanem gondolkozunk is. Baloldali programra van szükség. Végre valakinek azt is fel kellene vetnie, hogy azok a multinacionális cégek, amelyek munkahelyteremtésre kaptak állami milliárdokat, miért rúgják ki sorban az alkalmazottaikat. Senki nem kérdezte meg: vajon helyénvaló-e az, hogy a nálunk letelepedett leányvállalatok külhoni anyacégeik segítségével mentesülnek az adófizetés alól? Csak egymás közötti számlázás kell hozzá – állítja.

Multiellenes legyen az MSZP? Kockázatos lenne.

– Szó sincs erről – ingatja a fejét –, de a társadalom egy baloldali párttól a tőke kritikáját is elvárja. Meg kell követelni a multiktól és a bankoktól, hogy legalább annyi terhet vállaljanak, mint a dolgozók. Ha válság van, ha nincs. A 2010-es költségvetésben már érezhetővé kell tenni a baloldali karaktert. El tudjuk-e érni például, hogy százezer forintos adózott minimálbér legyen, vagy továbbra is úgy tesz az egész társadalom, mint aki nem látja, mi zajlik ezen a téren? Egy biztos: ahonnan eddig elvontunk, onnan már nem lehet többet.

Békében elválni

Harangozó Tamás szerint a választások óta eltelt időben több jó kezdeményezés is született a közbiztonság vagy a foglalkoztatás ügyében.

Csakhogy ezeket nem menedzselték megfelelően.

– Tolna megyében munkahelyeket teremtettünk a szociális szövetkezetekkel. Gyümölcsösben dolgoznak a munkanélküliek. Munkabért kapnak érte. Ha ezt a kezdeményezést egy szociális bolthálózattal is összekötnénk, és országos programmá szélesítenénk, akkor az a multikkal is versenyképes lenne, és sok-sok ezer új munkahelyet hozna létre.

Ám a balos tartalmi kérdések helyett a szegfűs kardcsörtetésé most a főszerep. Fiatalok döngetik az öregek várkapuját. Legalábbis a székesfővárosban.

– Ennyire nem éles a szembenállás. Számomra nem a generációk között húzódik a határvonal. A teljesítmény és a hitelesség a mérce – véli Lukács Zoltán.

De mintha elveszett volna mindkettő. Tíz százalék alá süllyedt a párt népszerűsége. Hogyan jutottak idáig?

Harangozó Tamás szerint az MSZP elszakadt a társadalomtól.

– A párt azért volt erős, mert kapcsolatban állt a választókkal, civilszervezetekkel, de még értelmiségi klubokat is működtetett. Korábban arról is megkérdeztük a polgárokat, mit szólnak egy-egy törvényjavaslathoz. Mára leépültek ezek a civil kapcsolatok. Bármennyire közhelyes is: vissza kell térnünk az emberek közé! – magyarázza.

Lukács Zoltán a párt egységesítését okolja. Azt mondja, nem Gyurcsányról, hanem folyamatokról beszél:

– Az MSZP egymástól távol álló baloldali gondolatok szövetségeként jött létre. Integráltuk a különféle irányzatokat, teret kaptak a politizálásban. Eddig jól működött minden. De aztán elindult a párt egyneműsítésének folyamata. Akik úgy érezték, nem férnek bele az új stílusba, hátraléptek, és most hiányzik a teljesítményük. Szimpatizánsaink többsége nem elment tőlünk, hanem kivár.

Lukács szerint azért, mert az MSZP elfordult saját értékeitől.

– Önmagunkhoz képest jobbra tolódtunk – magyarázza.

Mintha az MSZP-ből kilépett Krausz Tamást hallanánk. A balos történész a Népszabadságban arról írt, hogy a szocialista pártban megalakulása óta két irányzat volt jelen: az egyik a szervezeti és politikai döntéseket meghatározó, „a tőkeérdekeket képviselő jobboldali”, a másik pedig a munkavállalói érdekekből indul ki, és kritikus az új kapitalizmussal szemben. Krausz szerint az MSZP baloldali szárnya csak a tagságban volt erős, de kisebbségben maradt a párt vezetőségében. A történész úgy látja, a két irányzatnak most tárgyalásos úton, békében el kellene válnia egymástól, és koalícióban venni fel a harcot a jobboldallal.

Pártszakadásé, majd laza szövetségé lenne a jövő? De mi a biztosíték arra, hogy működni fog a balos együttműködés? A liberálisokkal sem ment. És nagy bukás, kemény pofon lett a vége az uniós választásokon is.

– A helyi kiemelkedő teljesítményeknek köszönhető, hogy jobb eredményt értünk el a megyékben, mint amire az országos politikánk feljogosított volna bennünket – állítja Lukács Zoltán.
Szerinte van vaj a szoci vezetők fején.

– Végre el kell dönteniük az MSZP vezetőinek, és itt a megyei elnökökre is gondolok, hogy kormányzati vagy párttisztséget vállalnak-e. Mert ahogy tagjai lettek a kabinetnek, keveset törődtek a párttal – figyelmezteti főnökeit.

Tollak és Jánosok

Órájára néz a két megyei elnök. Sietnek a tanácskozásra. Megfogadják, nem szavaznak az öregek és a fiatalok paktumáról. Az elnökség vívja meg saját harcát. Nem ez a fontos, hanem a tartalom.

Néhány óra múlva kiderül: a többség látszólag egyetért az öregek és a fiatalok egyezségével. De nem szavaztak róla. A megállapodást a július 4-i kongresszus hitelesíti majd.

Feltéve, ha a küldötteknek előírásszerűen fog majd a tolluk, és nem lesz elegük abból, hogy már megint gombnyomogató Jánosoknak nézik őket.

Új idő kezdődött az MSZP-ben: már nem háború, még nem béke.