Barátok közt – Garancsi István bomba üzlete a kormány segítségével
Öt alkalmazott, több mint 110 ezer online pénztárgépbe elhelyezett SIM-chip, kétmilliárd forint bevétel és 420 millió forint osztalék a zsebbe. Garancsi István Mobil Adat Kft.-je produkálta ezeket az adatokat. Persze nem igazi versenyben, és beruháznia vagy komolyabb munkát sem kell érte végezni: az Orbán-kormány mára nyíltan vállalt jellemvonása a járadékvadászat, amikor politikai támogatással, a semmiből nőnek ki mesés vagyonok.
Havonta 1500–2500 forintot fizet egy kereskedő azért, hogy egy szolgáltató összekapcsolja online pénztárgépét az adóhivatallal. Az adatátviteli szolgáltatás ára hatósági, vagyis nem a piac, hanem az állam szabályozza. A díjat a kereskedők túl drágának, az adattovábbítással foglalkozó cégek viszont állítólag annyira alacsonynak tartják, hogy az már szinte veszteséget jelent számukra. Legalábbis Tállai András adóügyekért felelős államtitkár szerint. Persze ha azt nézzük, hogy a piacvezető szolgáltató, a Mobil Adat Kft. 90 százalékos tulajdonosa Orbán Viktor miniszterelnök barátja, Garancsi István a tavalyi évre adózás után, csak osztalékként 378 millió forintot vihetett haza, akkor inkább bomba üzletnek tűnik az efféle szolgáltatás.
Először a Népszabadság írta meg, hogy Garancsi cége kiemelkedő eredménnyel zárta a 2015-ös évet: a Mobil Adat Kft. kétmilliárd forint árbevételt ért el azzal, hogy az online pénztárgép használatára kötelezett kereskedők többsége tőle vette azt a SIM-chipet és a hozzá kapcsolódó havi távközlési szolgáltatást, amely lehetővé teszi az adatforgalmat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint az adózó között. A vállalkozás fejlődni is tudott, hiszen 2014-ben 1,5 milliárd forintos árbevétel mellett még „csak” 220 millió forint osztalékot tudott fizetni, ám 2015-ben már 420 milliót. Garancsi virtuális távközlési cégének nincs hálózata, azt a Vodefone-tól bérli, s a pénztárgépekbe beszerelt SIM-chipkártyák is a Vodafone-tól vannak.
Tóth Bertalan szocialista országgyűlési képviselő, látva a Mobil Adat Kft. számait, megkérdezte Varga Mihály nemzetgazdasági minisztertől: „Mikor csökkenti radikálisan az online pénztárgépek állami adóhatósággal adatkapcsolatot biztosító adatátviteli szolgáltatások árát?” Tállai András válaszából kiderült, a minisztérium bizony csökkentené az árakat, de az ügy nem ilyen egyszerű. Merthogy az erről tartott egyeztetéseken a szolgáltatók „a hatósági ár emelése mellett foglaltak állást”.
Tállai hozzátette, „a szolgáltatást nyújtók egy része szerint a hatósági ár jelenlegi mértéke olyan alacsony, hogy veszteséget okoz számukra” a piacon lenni, és azt sem tartják kizártnak, hogy árcsökkentés esetén kiszállnak a bizniszből. Az államtitkár szerint ez azért lenne baj, mert ha valamelyik cég úgy vonul ki, hogy a szolgáltatás biztosítását nem adja át más társaságnak, akkor az érintett pénztárgépek nem tudnának adatot közölni az adóhatóságnak, illetve a kereskedőknek új kasszákat kellene vásárolniuk. Legalábbis ő így tudja.
Kérdés, melyek lehetnek az államtitkár által emlegetett elégedetlen szolgáltatók: a Magyar Telekom, amely lapunk kérdésére nem mondott piaci adatokat, de egyértelműen nem az online-pénztárgép-szolgáltatási csomagjaiból él, a Telenor, amely néhány nagy kereskedelmi lánc számítógépes online kasszáihoz adja a hálózatot, vagy esetleg a Mobil Adat Kft., amely közvetítőként, 23 százalékos haszonkulccsal dolgozik a piacon, a Vodafone hálózatán?
A szolgáltatásokra leginkább a Mobil Adat Kft. kiesése lehetne hatással, tekintettel arra, hogy piacvezető. Megkérdeztük tehát a Vodafone-t, hogy ha a Mobil Adat Kft. csődbe menne – ami a cég eredményeit tekintve nem létező opció – és kikerülne a folyamatból, akkor vajon műszakilag alkalmas lenne-e arra, hogy folytassa az adatszolgáltatást a NAV és a kereskedők között. Illetve elképzelhetőnek tartja-e üzletileg, hogy cserben hagyja, azaz nem szolgáltat a Mobil Adat Kft. volt ügyfeleinek? A Vodafone nem kívánta kommentálni az ügyet, de az talán a kérdésből is látszik, hogy Garancsi István cége technikailag nélkülözhető volna. Megkérdeztük a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot is, hogy eleget téve a jogszabályi kötelezettségeinek részt vett-e azokon az egyeztetéseken, melyeken az NGM eldöntötte, hogy nem emeli meg az online kasszákhoz kapcsolódó adatátvitel hatósági árát, kikérték-e a véleményét, s ha igen, akkor mit javasolt. Az NMHH válaszában azt írta, hogy eddig egyetlen alkalommal sem kértek és ezért nem adott véleményt a hatósági ár felülvizsgálatával, összegével kapcsolatban.
Tóth Bertalan közérdekű adatigénylés keretében kikérte a Nemzetgazdasági Minisztériumtól azokat a dokumentumokat – például a szolgáltatók költségeit –, amelyek alapján eldöntötték a tárcánál, hogy nem csökkentik a hatósági árat. Vélhetően nem csupán beszélgetések zajlottak a szolgáltatókkal, hanem valós pénzügyi adatokat is kapott a minisztérium. A Nemzetgazdasági Minisztérium válaszában ezt írta: „a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a szolgáltatók javaslatainak nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti a Nemzetgazdasági Minisztérium feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, ezért az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (6) bekezdése alapján az erre vonatkozó adatigénylése nem teljesíthető.”
Tóth Bertalan úgy döntött, bíróságra megy az adatokért, pert indít a minisztérium ellen.
Valószínűsíthetően nincsenek megalapozott piaci információk, baráti alapon lehet igazán nagy üzletekhez jutni. Garancsi Istvánról például azt mondják, amihez nyúl, arannyá válik. És valahogyan a szabályozói környezet is úgy alakul, hogy számára kedvező. Így van ez a Mobil Adat Kft. esetében, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánított építkezéssel a Kopaszi-gáton, de a gázüzletágba is a legjobbkor szállt be. Az Átlátszó tárta fel azt az offshore céghálót, amelyen keresztül Garancsi István érdekelt a MET Holdingban, így azon keresztül a MET Magyarország Zrt.-ben, abban a cégben, amelynek egyetlen miniszteri rendelet 50 milliárd forintos üzletet hozott.
Még 2011-ben a kormány úgy döntött, hogy az orosznál olcsóbb nyugati gázt juttat az országba, mégpedig úgy, hogy a tárolókból egyéb okok miatt kivett néhány százmillió köbméter gáz pótlására lehetővé teszi a HAG nevű, Ausztriát Magyarországgal összekötő gázvezeték ingyen használatát. Az akkori fejlesztési miniszter, Németh Lászlóné évi 2,9 milliárd köbméter gázt engedett behozni a pótlás érdekében, sőt a lehetőséget 2015-ig évről évre meghosszabbították. Gázt korábban aukció nélkül a Magyar Villamos Művek gázkereskedője, az MVMP és a német tulajdonban lévő E.ON hozhatott be az országba – utóbbi gázüzletágát azóta megvette a magyar állam. A MET úgy került a képbe, hogy a MET-holding egyik külföldi leányvállalata megvette az olcsó nyugati gázt, azt az osztrák határon eladta az MVMP-nek, amely ingyen áthozta, majd még aznap minimális felárral visszaértékesítette a MET-csoport magyarországi cégének. Csak azon, hogy az így behozott olcsó nyugati gázt itthon piaci áron adta el a MET, már az első évben, 2012-ben a tulajdonosok 55 milliárd forint osztalékot vehettek ki a cégből.
– Az előző példák jól tükrözik a magyar valóságot, amelyben virágzik a haveri kapitalizmus, s a járadékvadászat a gazdaság részévé vált – mondta lapuknak Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. A lényege, hogy egyes vállalkozók, cégek nem piaci versenyhelyzetben, a teljesítményük szerint, kockázattal, innovációval és munkával érvényesülnek, hanem azáltal, hogy jóban vannak a politikai elittel. A vállalkozók és a politikusok között informális hálózat épül ki, s ezeket a köröket részesíti előnyben a szabályozói környezet. Habony Árpád, Rogán Antal, Andy Vajna, Lázár János, Garancsi István, Mészáros Lőrinc – hosszasan lehetne sorolni, hogy kikből áll az új nemzeti burzsoázia, amely megteremtésének szándéka minden mást felülír. Martin József Péter szerint a nyugati világban nincs példa arra, hogy egy államilag vezérelt jövedelem-újraelosztásra épülő gazdaság hosszabb távon sikeres volna. A szabadpiacon azok a cégek érvényesülnek, amelyek versenypiaci körülmények között tudnak hatékonyan működni.
Jelenleg 217 ezer online pénztárgép üzemel, a számuk az év végére legalább 25 ezerrel nőhet, mivel ősztől a használatukra kötelezik a gépjárműjavítókat, a karbantartási, a gépjárműalkatrész-kiskereskedelmi, a motorkerékpáralkatrész-kereskedelmi és -javítási, plasztikai sebészeti tevékenységet végzőket, a diszkókat, a ruhatisztítókat, a wellness-szolgáltatást nyújtókat és az utazási irodákat, jövő januártól pedig a pénzváltókat és a taxisokat is bevonják a körbe.
Ahogyan Lánczi András, a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány volt vezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora mondta egy interjúban: Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Garancsi István cégét tehát egyáltalán nem kell attól féltenie Tállai Andrásnak, hogy nem éri meg tovább a piacon maradnia, hiszen a kilátások egyre jobbak.
Az pedig külön gyönyörű, hogy az adóelkerülés érdekében bevezetett online pénztárgépeken tud egy magánvállalkozás irreálisan magas profitot termelni.