Barátok közt

„Lelkiismereti okokra” hivatkozva felmondott a Simicska-médiabirodalom szinte teljes vezérkara, köztük a vállalkozó közeli barátai és bizalmasai. Simicska árulónak nevezte egykori harcostársait, és azt állítja, a teljes jobbos média fölötti hatalomra ácsingózó Orbán irányít a háttérből. Mire játszik a miniszterelnök? Hogy jön a képbe a csökkentett és szétterített reklámadó? Az orbáni világban milyen szerep vár a pénzzel, tervekkel gazdagon kitömött közmédiára?

2015. február 12., 10:48

„Orbán egy geci”, „kirúgok minden orbánistát”, „amíg én vagyok, minden van, folytatom a háborút és mindenkit kibaszok” – a teljesség igénye nélkül csak néhány mondat a korábban elérhetetlen, sosem nyilatkozó Simicska Lajos szájából.

Múlt pénteken valóra vált az elképzelhetetlen: Simicska nyíltan Orbán ellensége lett, kendőzetlenül háborút indított egykori barátja ellen.

Azzal kezdődött, hogy délelőtt, egészen váratlanul, Simicska médiabirodalmának szinte teljes vezérkara felmondott. A közlemény szerint: „A mai nappal a Magyar Nemzet, az MNO, a Hír Televízió és a Lánchíd Rádió alábbi vezetői lelkiismereti okokból benyújtották a fel-, illetve lemondásukat: Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Televízió elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az MNO főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Televízió vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese, Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.”

Valódi döntéshozók, a jobboldali sajtó meghatározó alakjai, élükön azzal a Liszkay Gáborral, aki Simicska több évtizedes harcostársa, aki főnöke oldalán sziszifuszi munkával építette fel a birodalmat, amelyet most egyik percről a másikra otthagyott. E tény önmagában figyelemre méltó, ahogy az is, ami felborította az eddig mindkét fél által elfogadottnak látszó fegyverszünetet.

Pár hete már dolgozunk a jobbos médiában zajló változásokat elemző cikkünkön, s még közvetlenül Liszkayék dezertálása előtt is arról beszéltek forrásaink, hogy csitulóban a feszültség Simicska és Orbán között. Úgy lehetett tudni, megállapodtak: két jobboldali médiabirodalom lesz, az egyik a pluszforráshoz, új csatornákhoz jutó közmédia, a másik pedig Simicska mostani territóriuma.

Mindjárt erről is, de nézzük előbb az elmúlt hét eseményeit.

Hétfőn, Angela Merkel látogatása során világossá vált, hogy az RTL Klubra kivetni szánt ötvenszázalékos reklámadóba beletört Orbán bicskája, heteken át tartó háttértárgyalások után kénytelen meghajolni a német kormányzati körökkel jó viszonyt ápoló RTL-tulajdonos Bertelsmann-csoport előtt.

A kormánypárt szerdai frakcióülése után Lázár János úgy fogalmazott: „Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást kíván indítani a magyar kormány ellen, amennyiben a reklámadóval kapcsolatban nem változtat.”

Hát gyorsan változtatott, ám „adóbevételi igényét” nem csökkentette. Rogán Antal frakcióvezető be is jelentette: immár nem sávos, hanem minden médiumra vonatkozó, egységes, ötszázalékos reklámadó kivetését fontolgatják.

Ami az RTL Klubnak jó, mindenki másnak rossz, Simicska addigi költségét megötszörözi.

Ez volt az utolsó, jókora csepp a pohárban.

Pedig állítólag tényleg békülőben voltak. Forrásaink szerint ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szerdán még maga a miniszterelnök adott interjút a Hír TV-nek. Pedig választhatta volna a közmédiát is, de ő Simicskának akart gesztust tenni. Hiába.

A csütörtöki Népszavában interjút adott Simicska Lajos, s azt mondta: „Totálissá válhat a médiaháború, ha a kormány valóban bevezeti az RTL-lel való békülés jegyében az ötszázalékos reklámadót.”

Rögtön utána pedig állítólag kiadta az ukázt az utóbb felmondott vezérkarnak: élesen kritizálni kell a kormányt és mindenekelőtt Orbánt. Erről később egyik interjújában azt mondta, csak annyit kért, „ami egy tulajdonostól elvárható, hogy a lap és a televízió is maradjon független. Nem szólok bele sem a Magyar Nemzet, sem a Hír TV tartalmába.”

Bayer Zsolt a Hír24-nek viszont azt nyilatkozta: „Simicska Lajos tegnap összehívta az embereket, és bejelentette nekik, amennyire én tudom, ha jól tudom, és gondolom, hogy jól tudom, mert megbízható emberektől hallottam, hogy száznyolcvan fokos fordulat van az ő médiabirodalmában az eddigiekhez képest, és többek között mostantól Orbán Viktor személyét, a gyerekeit, a feleségét és az egész családját kell személyesen támadni.”

Úgy tudni, ez kiverte a biztosítékot az amúgy elkötelezetten orbánista nemzetes, Hír TV-s, Lánchíd rádiós vezérkarban. Különösen, hogy a megelőző hónapok háborúskodása sem tetszett nekik, folyamatosak voltak miatta a súrlódások. Most pedig kiderült, lőttek a várva várt fegyverszünetnek. Lemondtak, mert nem voltak hajlandók vállalni a „politikai arculatváltást”, nem fordultak szembe a miniszterelnökkel. Hogy tényleg „lelkiismereti okból” vagy inkább fölmérve az erőviszonyokat, csak ők tudják.

Simicska népszavás nyilatkozatát Orbán hátbatámadásnak tekintette. Egyrészt nehezen képzelhető el, hogy Liszkayék a felmondás előtt ne kérték volna ki Orbán véleményét. Másrészt ez Bayer Zsolt péntek reggeli hírlapos publijából is kiolvasható: „Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne Fidesz. Már ’94 óta nem lenne. De amit most művelsz, az gyalázatos.”

Menjünk vissza kicsit az időben.

Orbán Viktor és Simicska Lajos között utóbbi gazdasági túlterjeszkedése miatt megromlott a több évtizedes baráti viszony. A miniszterelnöknél a média terén végül két esemény tette be a kaput. Az egyik, hogy az RTL Klub és Simicska állítólag üzletet kötött bizonyos hirdetési források felosztásáról, méghozzá Orbán háta mögött. A másik, hogy nyáron, a reklámadóra adott válaszlépésként Simicska Hír TV-je nem közvetítette a Fidesz szokásos tusnádfürdői fesztiválját. Míg az előbbi esemény pénzügyi, az utóbbi tartalmi tanulsággal járt a miniszterelnöknek: Simicska ráteheti a kezét addig közösnek vélt forrásokra, és keresztbe tehet egy-egy kormányüzenet célba juttatásának.

Orbán ugyan már korábban kinyilvánította, új alapokra helyezi a jobboldali médiát, Simicska pedig azt, ebben nem támogatja, de az amúgy is feszült viszony ekkor váltott háborús hangulatra. Őszig mindkét fél lőtt, ami a tárból telt. Az önkormányzati választás visszafogott médiatámogatása és Simicska veszprémi „független” jelöltként való indulásának lebegtetése az egyik oldalon, az állami hirdetések látványos lefaragása, a Miniszterelnökséghez kerülő állami hirdetéseket kezelő Nemzeti Kommunikációs Hivatal létrehozása a másikon voltak a leggyilkosabb patronok.

Forrásaink szerint Orbán hosszú távú médiapolitikájának valódi célja egy kétpólusú, egymás ellen is használható hadtestekből álló jobboldali médiacentrum kialakítása. Ehhez a stratégia: támadás nagy dérrel-dúrral, majd a végső szakítás előtt találkozás a tárgyalóasztalnál. Először olyat kért a kormányfő, amiről tudta, Simicska úgysem teljesíti. Azt akarta, a volt kollégiumi szobatárs váljon meg médiabirodalmától, valamint vonuljon ki a politikából. Cserébe Simicska megtarthatta volna gazdasági érdekeltségeit.

Az üzletember erre nem volt hajlandó.

A színfalak mögött embereik tárgyaltak tovább. És úgy volt: kiegyeznek. Simicskának nyilvánvalóan nem lett volna érdeke teljesen amortizálni, szidni Orbánt és kormányát, hiszen saját jobboldali nézőit és hallgatóit veszítené el. És Orbánnak se tenne jót, ha teljesen ellehetetleníti a hozzá üzletileg is kötődő Simicskát. A terv úgy szólt: az „egyensúlyi helyzetben” Simicska köre továbbra is kapna állami hirdetést és támogatást, csak jóval kevesebbet az eddiginél.

E folyamat látványos eseménye volt a sajtóban is megszellőztetett, a jobboldali média vezetőivel tartott miniszterelnöki találkozó. Bár forrásaink szerint az idei összejövetelen nem volt épp szívélyes a hangulat, nemcsak az állami hirdetések sorsáról volt szó, hanem kül- és belpolitikai helyzetértékelést is tartott a miniszterelnök. Más informátorunk szerint viszont Orbán négyszemközti beszélgetéseken utalt rá, hogy az eddigi, Simicska által kialakított pénzügyi és hirdetési folyamatok alapvetően megváltoznak.

Az érintett jobboldali médiumok vezetői hónapok óta készülnek az új helyzetre, idei költségvetésüket is ennek megfelelően alakították. Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője a találkozó után azt nyilatkozta: „Elégséges végigtekinteni a kormányközelinek mondott sajtó oldalain, és megtapasztalható, hogy azokon ősz óta állami hirdetés csak nagyon szórványosan jelent meg.”

Ugyanakkor – a meg nem támadás jegyében – az MTVA beszállítói között Simicska és csatolt cégei is bent maradtak, nem bontottak velük szerződést. Egyelőre.

A tervek szerint tehát a közmédia „a másik” jobboldali médiacentrum lesz, illetve lett volna. Ezt a nyolcvanmilliárdos költségvetés és a már említett, átstrukturált állami hirdetési pénz finanszírozza.

Mindehhez a közigazgatási hátteret is biztosították. A parlament közös konglomerátumba vonta össze a négy közmédiás céget: a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót, az MTI-t és a Duna Televíziót. Miközben úgy tűnik, az eddigi médiapolitikai elvekkel ellentétben erre a nagy közszolgálati médiára nem vonatkozna a negyvenszázalékos limit: jelenleg ugyanis a tévés, rádiós, nyomtatott, illetve online piacon együttesen negyven százalék feletti közönségarányt elérő médiaszolgáltató nem indíthat új szolgáltatást. A törvényjavaslat indoklása szerint „a közszolgálati médiaszolgáltató közszolgáltatást nyújt, ezért indokolt, hogy a médiapiaci koncentrációs szabályok rá ne legyenek alkalmazandók”. Ráadásul a nagy digitális műsorterjesztők és a műholdas terjesztők kötelesek a közmédia új csatornáit is az ingyenes alapcsomag részévé tenni.

Rendesen megágyaztak tehát a közmédiának. Az M1 rövidesen csak híradót, háttér- és magazinműsorokat sugároz. Napi öt, stúdióból közvetített élő műsorblokk, politikai, gazdasági, kulturális szakmai beszélgetések, élő kapcsolások.

A Duna TV nemzeti főadóként „a hazai nézők mellett az egész Kárpát-medencei magyarságnak lesz képes teljes, közszolgálati, kulturális és szórakoztató tartalmat sugározni” – írta közleményében az MTVA. Az M4 lesz a sportcsatorna, a M2 esti sávjában pedig a 16–35 év közötti korosztálynak szóló szórakoztató csatorna, a Petőfi TV működik majd.

Elkötelezett jobboldali és Orbánhoz kötődő médiavezetőkre pedig lesz szükség bőven.

Így megnyílhat az út, hogy szépen felépítve a közmédia ne csak a Simicska-érdekeltségek, hanem a nagy kereskedelmi televíziók vetélytársa is lehessen. A bennfentesek azt mondják, hosszú távon gondolkodnak. Cél, hogy az elkövetkezendő három év alatt, vagyis a 2018-as választásig nézetté váljanak a közcsatornák.

Mára pedig kuriózummá vált a most felmondott Szikszai Péter, a Hír TV egykori vezérigazgató-helyettes Népszavának pár hete adott nyilatkozata arról, hogy az állami hírtévé elindítása mögötti szándék az, hogy konkurenciaharcra kényszerítse a Hír TV-t. „Korábban is történtek kísérletek a Hír TV tönkretételére, de a szocik jobban mérték fel az erőviszonyokat, és nem vállalkoztak a lehetetlenre, mert rájöttek, hogy a támadások csak erősítenek bennünket. Most is ez történik. A reklámadó, az állami hirdetések elvonása és a konkurenciaharcra kényszerítés ellenére tesszük azt, ami egy jobboldali tévé dolga. Még akkor is, ha most épp egy jobboldali kormány nem szeret bennünket.” Valamint: „Ha van választék, a nézők dönthetnek, melyik tévé tudósításai érdeklik őket jobban, a belemenős, eseményközeli, hiteles beszámolók vagy a termelési riportok.”

Ugyanakkor ennyi pénzből, erős marketinggel, külföldi szakemberekkel, nagy nemzetközi show-műsorok licenszeivel és kereskedelmi tévés tapasztalatokkal rendelkező ismert műsorvezetők megvásárlásával a közmédia pár év alatt akár meg is erősödhet.

Úgy meg pláne, ha a most dobbantott médiavezérek megjelennek a közmédia vezérkarában. Azt hallani ugyanis: Orbán anyagilag és politikailag is „visszautasíthatatlan” ajánlatot tett nekik. Így legalább három legyet ütött egy csapásra. A közmédiában megoldotta a káderhiányt, elkötelezett híveket szerzett magának, és mattot adott Simicskának.

Tegyük hozzá gyorsan, forrásaink óvtak attól, hogy leírjuk Simicskát. Felfoghatatlanul sok pénze és érdekeltsége van, emberei még mindig ott ülnek az állami nagyvállalatok vezetésében, hajtja a bosszú, és rengeteget tud Orbánról. Ráadásul gyorsan és hatékonyan válságmenedzselt. Alig pár órával a felmondások után bejelentette: százmillióért – úgy tudni, jóval áron alul – megvásárolta Liszkay tulajdonrészét, kinevezte a Magyar Nemzet főszerkesztőjének D. Horváth Gábort, ügyvezető igazgatónak Tóth Mariannt, a Lánchíd Rádió főszerkesztőjének Schlecht Csabát, önmagát pedig megtette a Hír TV elnökének.

S hogy mit tervez? „A mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar.”

A kormány döntése értelmében várhatóan májustól bizonyos krónikus betegségek gyógyszereit – így például a cukorbetegek készítményeit – már nemcsak szakorvos, hanem a háziorvos is felírhatja.