Barátok közt
Se lenyelni, se kiköpni nem tudja „radikálisnak” mondott riválisát a kormányra készülő Fidesz. Esztergomi szemléjén Orbánt már jobbikos ízű demonstráció fogadta, igaz, még „Viktor, segíts!” transzparenssel. De a „polgári kérdések” furcsán élesek voltak. A Fidesz valaha a radikális töredékpártok inkubátora volt. S megszületett az „erős Jobbik”. Ma két álláspont létezik: az „embargós belső utasítás” és a hivatalos. A „belső direktívát” Orbán több választókerületi ülésen meghirdette: „Ezerrel a Jobbik ellen.” A másik „kimunkált nézet”: „Nem veszünk tudomást róluk.” Hogyan látják ezt az érintettek? BUJÁK ATTILA írása.
Ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket.
Orbán 2008-ban ezzel a hevenyészett megjegyzéssel tudta le a Magyar Gárda körüli polémiákat. A politikusi emlékezet szelektív. Mert a pofon elmaradt, a hatalmat Horthytól éppen az árpádsávosok vették át.
Ami a gárda genezisét illeti, a mai pártalapító (Vona Gábor) Orbán Szövetség a Nemzetért elnevezésű elit polgári körének meghívott tagja volt. Ahogyan – de ez már közhely – a szavazótáborok között is van átjárás. Csakhogy a járás-kelés manapság élénkebb. 427 ezer szavazó mozdult együtt, amikor kellett, jobbra.
Orbán – egy fideszes szervező szerint – a kampány során érzékelte a veszélyt, amikor az aktivisták sorra jelentették: „Baj van, megyünk a megszokott címeinkre, és sorra azzal fogadnak, szeretünk titeket, de a cetlit a Jobbiknak adtuk.” Annak a Jobbiknak, amelynek a nemrég még „két pofonnal” hazazavarható gárdisták félkatonai szervezete gyűjtögette a cédulát, sikerrel.
Késő volt
Tavasszal az ideológiai iránytű, Kövér László mozdította át a hivatalos álláspontot egy lakossági fórumon. „Akik a Jobbikot szervezik... jóindulatú, nemzeti elkötelezettségű, de türelmetlen emberek. Ebben az értelemben a Jobbik nem barátja... a Fidesznek, legfeljebb ellenfele lehet.”
Ez még nem túl kemény. A kampányzáró fórumsorozaton rá kellett tenni egy lapáttal. A derék Vona és csapata a kövéri retorikában akkor már kommunista kreatúraként szerepelt, amelyet a baloldal szervez. Aki rájuk szavaz, voksot pazarol. Késő volt. A választási logika, amely szerint „vokspocsékolás kis pártokra szavazni”, már nem működött. A „belső gátak” átszakadtak.
Csak Orbán hallgatott. Energiáit nem pazarolta pimf ügyekre. Az egységre, „a nemzetrontó Gyurcsány–Bajnai-kurzus” bírálatára összpontosított. A frakcióigazgatóra, Répássy Róbertre (a helyreállítandó igazságügyi tárca egyik várományosára) maradt a tisztázás feladata. Az ATV Egyenes beszéd című műsorában így fogalmazott: „nem látja, mi történik a közéletben”, aki szerint a Jobbik és a Fidesz szövetségesként tekint egymásra. Mert amíg 2006-ban (a Jobbik) normális, „radikális szervezetnek tűnt”, mára minden határt átlépett.
A legderűsebb értékelés az EP-választás után Semjén Zsolt KDNP-elnök nevéhez fűződött. „A Fidesznek szerencséje van”, mert nem kell annyi aprócska párttal bíbelődnie. Nem is beszélve arról, hogy maga Semjén milyen izmos népi mozgalmat hozott létre: a komplett párt a frakcióban üldögél. Az Orbán-kormány egyik minisztere a sajtót is okolja a Jobbik döbbenetes sikeréért: „Agyonsztárolták őket. Túlgárdázták magukat. Ez kontraproduktív volt.”
A Jobbik kivárt. Miközben a „felső vezetés” (Vona Gábor, Szegedi Csanád, Szabó Gábor) tartott attól, hogy elveszítheti „kivételezett helyzetét” a Fidesz által igazgatott médiavilágban, a Jobbikhoz „rokoni szálakkal” kötődő internetes portálok (Kuruc.info és társai) elkezdték a rugalmas elszakadás előkészítését. De hát azok „függetlenek”. A Fidesz vezetői (Orbánnal az élen) a neten már kétkulacsosként, nemzetárulóként, „a Jobbik elleni libsi hecckampány” társszervezőiként, az IMF páriáiként, majdhogy Tel-Aviv ügynökeiként jelentek meg. Kitört a „furcsa háború”.
A Fideszben is felkavarta az állóvizet a Jobbik diadala. Titokzatos kezek csöndes tisztogatásba fogtak. Az egyik kerületi szervezetből „kizárták azt az őrült ürgét” (de miért vették be?), aki náci és orosz egyenruhában flangált. Az illető napokon belül a Jobbik kerületi szóvivőjeként tűnt fel, teljes harci díszben. Orbán sorra tartotta a választókerületi eligazításokat. Kellett is, mert a mélyben, a mezítlábas tagság körében él a szimpátia.
– Számos tipikus jobboldali téma van, amelyről a fogékony választó úgy érzi: a kérdést a Fidesz tette fel, de az „igazi választ” a Jobbik tudja – állítja Juhász Attila, a Political Capital elemzője.
Egy fideszes választóköri elnök szerint a vezetők ezt nem így érzik.
– Nem tudok olyan meghatározó politikusról a szűkebb, „belső elnökségben” (itt Orbánt, Kövért, Kósát, Navracsicsot és „a Varga Misit” említi), aki az együttműködés híve lenne.
A Jobbik szerinte addig virágzó szervezet, amíg elnökük – mint Szerbiában Seselj vajda – hagymázos őrültségeket mondhat. Amíg cigányozhat, Románia „fegyveres agressziójától” óvhatja Magyarországot, amíg a csendőrség reinkarnációját követelheti. A kormányzati felelősség súlya alatt a Jobbik órák alatt összeroppanna.
