Baráti hangon
Berlin új budapesti nagykövetét dr. Matei Ion Hoffmann-nak hívják. Bukarestben született, Németországban nőtt fel. Ősei Königsbergből érkeztek a Hohenzollernekkel Romániába, de vannak román, görög, osztrák és albán felmenői is, akik barátságban éltek magyarokkal. A nagykövet tehát vérbeli közép-európainak érzi magát, aki így affinitással és német precizitással kezdett a magyar helyzet tanulmányozásába. Ezt igazolja első budapesti interjúja is, amelyet lapunknak adott, s amelynek legfontosabb megállapításait alább olvashatják. HELTAI ANDRÁS írása.
Jóllehet Hoffmann úr errefelé korábban nem szolgált, érzelmi gyökerei, valamint jeles magyar ismerősei vannak. Felidézi, hogyan lelkesedtek szülei ’56-ban, Bukarestben a magyar forradalomért, s különösen emlékszik 1989. augusztus 13-ára. Sudhoff bonni külügyi államtitkárral érkezett akkor Budapestre, ahol cselekedni kellett, mert dugig telt az NSZK nagykövetsége keletnémet menekültekkel. Sudhoff és régi partnere, Horn Gyula a Nemzetközi Vöröskereszt révén találtak megoldást. „Mi, németek nagyon hálásak vagyunk, hogy Magyarország akkor a szabadság, demokrácia, az emberi jogok melletti elkötelezettségével lényegesen hozzájárult a német megosztottság leküzdéséhez, az európai egységhez” – fogalmaz a nagykövet.
Napjaink Magyarországáról szerzett első benyomásairól kérdezzük. A válasz diplomatikus: „Az a dolgom, hogy megismerjem minden oldal álláspontját. Feltűnő, hogy olykor mennyire különböző frontok állnak egymással szemben – a viták élességét pedig alkalmanként szokni kell.” Felidézzük, hogy a német médiában eléggé egyöntetű a magyar kormány bírálata. Ez a nagykövet szerint igaz, noha a kritika nem mindig megalapozott. Személyesen tanúsíthatja például, hogy a decemberi tüntetés a Parlamentnél nem az ellenzék közös akciója volt, amint ezt a német média jelentette, hanem az LMP rendezvénye, amelyhez utóbb csatlakoztak a szocialisták. A diplomata elment a kormány melletti békés tüntetésre is, s azt tapasztalta, hogy ott többen voltak, mint a Parlamentnél. Minden korosztályt képviseltek, sok volt köztük a középkorú és az idősebb ember.
A kérdésre, mit hall az itteni német cégek vezetőitől, akik már nemegyszer nyilvánosan kifogásolták helyzetüket, a nagykövet Gabriel Brennauert, a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ügyvezetőjét idézi, aki a minap a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak fejtette ki: egyes tagvállalataik nagyon elbizonytalanodtak, hiszen a törvényi keretek alakulását nem lehet megfelelően kiszámítani, és sokan veszélyben látják a jogbiztonságot. Így előfordulhat, hogy cégek elhalasztanak új beruházásokat. „Szeretném hangsúlyozni: a beruházóknak igen fontos, hogy az üzleti feltételek stabilak és kiszámíthatóak legyenek. Ez a múltban nem mindig volt így. Példa erre a különadók – bízom benne, hogy amint ígérték, az év végével kivezetik őket. De Magyarország sokat tud nyújtani is: kitűnő, képzett a munkaerő, jó az infrastruktúra, magas színvonalú a tudomány. Németország nem véletlenül lett az ország legnagyobb kereskedelmi partnere, s azért fogok dolgozni, hogy tovább fejlődjék az együttműködés” – így a nagykövet.
Szájer Józsefet idézzük ezután, aki nemrég a Die Weltnek azt mondta: a közelmúlt történései maradandó károkat okoztak Magyarország és az EU többi tagállama közötti kapcsolatoknak. S a magyarok „különösen csalódtak Németországban, amelynek jobban meg kellene értenie bennünket”. Nem értenek tehát minket? A nagykövet szerint „alapvetően tudni kell szétválasztani: Magyarország Magyarország marad, függetlenül attól, ki kormányozza. Ezt a véleményt képviselem, és ez a véleményem a médiát illetően is: ha bírálnak, ne az egyes országokat állítsák karanténba, mert ez csak szükségtelenül felkavarja az indulatokat”.
Aktívabbak lesznek-e, ha a magyar kormány nem teljesítené a Brüsszelben és Strasbourg-ban tett ígéreteket? – tudakoltuk végül. „Nagyon oda fogunk figyelni, s ha úgy látjuk, hogy további módosításokra lenne szükség, azt baráti hangon megbeszéljük. Magyar részről eddig is megfelelő módon értelmezték a jelzéseket. Bízom benne, hogy minden vitás kérdés rendeződik, hiszen a kétharmados többség gyors megoldásokra ad lehetőséget. Ami annál is fontosabb, mert Európának más időszerű problémákat is meg kell oldania.”
(Az interjú teljes szövegét a 168ora.hun olvashatják.)
