Baj lehet a betegbiztonsággal, figyelmeztet egy intenzíves szakorvos

A WHO adatai szerint a járvány előtt minden 10 betegből egyet érintettek az egészségügyi ellátással kapcsolatos hibák és nem kívánt hatások. A magyarországi helyzetről sajnos nincsenek adatok, gyenge lábakon áll a betegbiztonsággal kapcsolatos adatgyűjtés, monitoring, visszajelző rendszer, nincsenek központilag elérhető minőségi indikátorok. Nincsenek intézményi lebontású adatok sem, az általános orvosi kultúrából egyszerűen hiányzik az indikátorok felvétele, a tapasztalatok megosztása lokális, legfeljebb egy-egy osztály elemzi az előforduló hibákat – mondta az IME szerdai konferenciáján Máté-Horváth Nóra, intenzív terápiás szakorvos.  

Mindeközben a központok felől érkező kommunikáció mindig egyoldalú, és utasítás alapú volt – ami ugyan a katasztrófamedicina elvei szerint érthető –, ám még most, a negyedik hullám elején sincs igazán füle a központi irányításnak a szakma észrevételeire, jelzéseire. – tudósít a konferenciáról a napi.hu. Ezért  a szakma bizalma csökken az irányításban – jelentette ki az előadó, hozzátéve, hogy egyfajta szakmai szkepticizmus is kiépül már az ellátókban, ami nem szolgálja a betegbiztonságot és az ellátók biztonságérzetét.

„Sajnos szakmai szempontok keverednek gyakran gazdasági, államigazgatási és még gyalázatosabb módon politikai szempontokkal, pedig az egészségügy többet érdemel, minthogy politikai kampánytéma legyen” – fogalmazott az előadó.

Ha egy nővérre háromnál több beteg jut, drámaian megugrik a mortalitás, mert a nővér figyelme, szakmaisága nem osztható a végtelenségig.

Ilyen terhelésnél előtérbe kerülnek a kórházi fertőzések, nem észlelések, a nem időben végrehajtott beavatkozások, reagálások. Az osztályos halálozások sokkal érzékenyebbek a nővér-beteg arányra mint az orvos-beteg arányra.

Az átvezényelt orvosokkal kapcsolatban kiemelte:

„intenzíves gyakorlat nélkül nem lehettek teljes értékű munkaerők. Ha az intenzív terápiás szakma diszponálhatott volna afelett, hogy az átvezényelt személyzet mit tegyen, szükség van-e adott esetben arra a rezidensre, vagy nővérre, vagy inkább máshova vezényeljék, akkor sikeresebb lett volna a hr-elosztás” – hangsúlyozta az előadó. 

„Alapvetően nem volt szerencsés a hr-elosztás sem, s noha nagyon sok észrevételt tettünk, hogy hova kerülhettek volna a kollégák, de ez az egyoldalú kommunikáció miatt inkább süket fülekre talált.” – mondta Máté-Horváth Nóra.

Az egészségügyi ellátók biztonságával kapcsolatban Máté-Horváth Nóra azt emelte ki, hogy bár védőfelszerelés már van elég, és a harmadik hullámtól az oltások is elérhetőek, sőt kötelezőek, a krónikus stressz, a kiégettség, fásultság egyre jobban eluralkodik az ellátókon. Ezt részben a fizikai stressz okozza, de a súlyos állapotú betegek kísérése, a halálozások, az átvezénylések, átképzések olyan mentális terhet róttak az ellátókra, ami a biztonságukat jelentősen befolyásolja. 

A negyedik hullámban a fő stratégiánk az oltások, amik tényleg működnek, de továbbra is akadozik a kommunikáció a szakma és az Emmi között. Szavai szerint amíg nincsenek tisztázva olyan alapkérdések, hogy miért nem kötelező a maszkviselés, miért nem kérik a védettségit, miért vannak tömegrendezvények védelem nélkül, vagy hogy miként csökkenthető az oltásszkepticizmust, és hogy kell-e és mikor korlátozni az elektív ellátást, addig mind az ellátók, mind a társadalom biztonságérzete nagyon ingatag lábakon áll.

(Kiemelt kép:Pfizer-BioNTech oltást adnak be Romániában. forrás: AFP)