Azeri papírok

- Sokat kellett kilincselnie az azeri ügy minisztériumi dokumentumaiért?

– Ettől megkímélt az Országgyűlésről szóló törvény és a házszabály. Ezek szerint a képviselők írásban fordulhatnak a miniszterhez, akinek a megkeresésre tizenöt napon belül válaszolnia kell. Legnagyobb meglepetésemre Navracsics Tibor igazságügyi és közigazgatási miniszter engedélyezte, hogy betekinthessek az iratokba. Azonban ezt nem a hagyományos módon tette. Nem nekem, hanem Salamon Lászlónak, az alkotmányügyi bizottság KDNP-s elnökének válaszolt: azt írta, hogy a testület valamennyi tagja megnézheti a dokumentumokat.

- Zokon vette, hogy nem önnek írt?

– Dehogy.

- Vajon ezzel Navracsics magát védte?

– Elképzelhető, hogy azt akarta: ne csak én nézzem meg, mi van az iratokban. De nem hiszem, hogy a kormánypárti képviselők közül bárki kíváncsi lett volna a dokumentumokra. Két, az államigazgatásban tapasztalt kollégámmal jelentünk meg a minisztériumban, ahol Répássy Róbert fogadott minket. Úgy éreztem, sem neki, sem a miniszternek nem esett nehezére, hogy megmutassa az iratokat. Az államtitkár letette elénk az aktát, és meglepetésemre azt is hozzáfűzte: ha szükségünk van fénymásolatokra, szóljunk!

- Vagyis érdekükben állt, hogy ön lássa, és el is vigye azokat a dokumentumokat, amelyekben a tárca az azeri baltás gyilkos kiadatása ellen emelt szót?

– A minisztériumnak elemi érdeke volt, hogy a nyilvánosság tudomására jusson, hol született a döntés. Amíg az iratokat nem ismertük, nem tudtuk, hogy az apparátus miként vélekedik az ügyről. Lojalitásból nem beszéltek erről a sajtónak. A dokumentumokból azonban most kiderült, a Külügyminisztérium és az igazságügyi tárca egységes álláspontot képviselt: nem szabad kiadni Safarovot.

- Fogadatlan prókátor lett?

– Nem tisztem, hogy a kormány tagjai közül bárkit megvédjek. Méltányos akarok lenni: Navracsics és Martonyi miniszter urak a demokrácia szabályai szerint jártak el. Ők a miniszterelnöknél európaibb és kiszámíthatóbb politikát folytatnak. Az ügyért Orbán Viktor viseli a politikai felelősséget.

- Serkisian Szeván, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke szerint Navracsics az egyedüli felelős, hiszen ő írta alá a papírokat. Azt már én teszem hozzá: ha a miniszter úgy érzi, nem tudja vállalni a döntést, fel is állhat.

– Valóban van felelőssége az ügyben. De a kormányzati munkamegosztás szerint a kormányfő utasítja a minisztert. Formálisan a tárcavezető viseli a felelősséget, de valójában nem ő döntött.

- Mára jól elmaszatolták a kormányzati kommunikátorok, hogy mi történt.

– Orbán elismerte a parlamentben, hogy ő lépett.

- Rétvári Bence, az igazságügyi tárca államtitkára szerint viszont összkormányzati döntés volt. Szijjártó Péter ezt megerősítve a Népszabadságnak azt mondta, a miniszterelnök csak kimondta a kormány határozatát.

– Ez magyarázkodás. Vissza lehet keresni Orbán nyilatkozatát a parlamenti jegyzőkönyvekben.

- Szijjártó szerint a jogszabályoknak megfelelően jártak el. Úgy véli, nincs erkölcsi felelős sem az ügyben, hiszen nem a magyar hatóságok engedték szabadon Safarovot.

– A minisztérium döntéseiért a miniszter, a kormányéiért a kormányfő a felelős. A jogszabály rendelkezéseinek egy részét betartották, a többit meg nem. Így végül is nem jogszerűen jártak el. Az átadás lehetőség, és nem kötelesség. Egy elítéltet csak akkor szabad átadni egy másik államnak, ha biztosra vehető, hogy az illető odahaza is folytatja a börtönbüntetését. Többen figyelmeztették a kormányt a veszélyre, így az azeri aktákat olvasva vagy ostobának, naivnak kellett lennie, amikor Safarov kiadatásáról döntött, vagy komoly – legvalószínűbb, hogy gazdasági – érdekek álltak a háttérben. Sok szakértői iratban szerepel: a baltás gyilkos hazájában az év embere lett, nemzeti hősnek tekintik. Többek között az azerbajdzsáni magyar nagykövet, az örmény védelmi miniszterhelyettes is óva intette a kiadatástól a kormányt. 2007-ben a minisztérium egyik szakállamtitkára felhívta a figyelmet: Magyarországon erősödhet a terrorveszély, ha engedünk Azerbajdzsán kérésének...

- Rétvári mégis azt állítja, megfelelő garanciákat kaptak az azeri féltől: Baku nem engedi szabadon Safarovot.

– Éppen erről beszélek. Számos adat állt rendelkezésre arról, hogy miért nem hihetünk az ígéreteknek.

- Azt akarja sugallni, hogy a kormány nem volt naiv, hanem gazdasági érdekek miatt döntött?

– Remélem, hogy nem ostoba a kormány. Még mindig jobb, ha a kormányfő gazdasági megfontolásból hozta meg ezt az erkölcstelen döntést, mint ha dilettáns módon vezetné az országot. Persze, az elhibázott – vagy tetszés szerint: unortodox – magyar gazdaságpolitikát látva már nem lehetünk hurráoptimisták.

- Nincs bizonyíték az eurómilliárdos azeri államkötvény-vásárlásra, de a Molnár Csaba által emlegetett magánbizniszre, a Közgép esetleges bakui szerepvállalására sem.

– Valóban nincs. Ugyanakkor hiába várjuk Orbán Viktor válaszát arra a kérdésre, hogy mi szükség volt Safarov kiadatására. Ha valóban magánérdek motiválta a határozatot, akkor súlyos bűncselekmény történt.

- A hazai örmény kisebbség azon gondolkodik, hogy feljelentést tesz hivatali visszaélés gyanúja miatt.

– Ha a magánérdek igazolódik, akkor államellenes bűncselekmény történt.

- Ez nem túlzás?

– Ha valaki magánérdekből az ország lakosságát terrorfenyegetettségnek teszi ki, akkor felmerülhet az államellenes bűncselekmény gyanúja.

- Persze erre sincs bizonyíték.

– Ezért mondtam, hogy jó lenne tisztán látni. Árulják el végre, miért adták ki a baltás gyilkost. Eddig csak mellébeszéltek: a kiadatás a jogszabálynak megfelelt, ilyen már volt a magyar történelemben, nem tehetnek arról, hogy az azeri fél mégis kiengedte Safarovot. De arról egyetlen szó sem esik, hogy Orbán Viktor miért nem fogadta el két miniszterének a javaslatát. Kezdeményeztem, hogy az alkotmányügyi bizottság foglalkozzon az üggyel. Két alkalommal is leszavazott a kormánypárti többség. Pedig megkapták tőlem a minisztériumi iratok másolatait. Ugyanez történt a nemzetbiztonsági bizottság ülésén.

- Vagyis eszköztelen az ellenzék: az ügynek vége?

– Két év múlva a választópolgároknak lehetőségük lesz véleményt nyilvánítani.

- Addigra bőven elfelejtik az azeri aktákat.

– Emlékeztetni fogjuk őket rá, s attól tartok, hogy a világ is.