Az uszítás pszichológiája

Orbán Viktor kormányzati politikává emelte a bűnbakkeresést, a hergelést. Ő az, aki mániásan „megvédi” sajátjait a külső „támadásoktól”. Ha kell, kiűzi az IMF-et, szabadságharcot vív az Európai Unióval, a baloldalt meg „nemzetidegenként” likvidálja. Már kormányzása kezdetén kijelölte a jók és a rosszak táborát. A jók leginkább a neki engedelmesek, a benne hívők. A jobbosok. A gyűlöletre fogékonyak. A rosszak közé a többiek kerülnek. Ők démonizálhatók. Most épp a menekültek. Tőlük akar „megvédeni” Orbán. Menekültellenes kampányában gyakran előkerülnek a „horda” és az ehhez hasonló kifejezések.

– A romagyilkosságok esetében is ez történt. A gyilkosok a végletekig dehumanizálták áldozataikat, amikor a bíróságon azt mondták: „megtisztították” Borsod falvait. A nyelv könnyen önálló életre kel: elég, ha a kiszemelt ellenséget megfosztják emberi tulajdonságaitól – mondja Huszár Ágnes nyelvtudós, aki idézi Toni Morrison írót: „A nyelv nem reprezentálja az erőszakot: az maga az erőszak.”

Polyák Gábor médiajogász szerint szomorú bizonyítvány a magyar társadalomról, hogy a menekültellenes kampány, az érzelmi manipuláció „sikeres” lehet.

– Miközben jól bevált kommunikációs trükk: a kormány felveti a témát – nyilvánvalóan figyelemelterelés céljából –, ráállítja a kommunikációs gépezetet, és biztos lehet a hatásban. A manipulációs „összjátékban” ráadásul professzionális a közmédia.

Márpedig volt miről elterelni a figyelmet: a kormányzathoz köthető korrupciós botrányokról, a Fidesz kétes ügyeiről.

Síklaki István szociálpszichológus azzal magyarázza mindezt: az érzelmi manipuláció „felülírja” a racionális tapasztalatokat.

– A Quaestor-ügyet a közvélemény úgy elemezte: kispénzű befektetők az utolsó fillérjüket is elveszítették a pénzéhes kormányközeli brókerek miatt. Korábban a devizahitelek kapcsán is kerültek lehetetlen helyzetbe emberek. Ez fokozta azt a társadalmi feszültséget, amelyben tökéletesen működhet a feszültségek oldására is hivatott gyűlöletkampány.
Hozzáteszi Síklaki: Orbán kiválóan ismeri a néplelket.

– Magyarországon hagyományosan erős az idegenellenesség. „Adta magát”, hogy most ne a cigányok vagy a zsidók legyenek a kampány célpontjai, hanem a bevándorlók.
Noha a kampány kezdetekor még szinte nem is voltak menekültek nálunk.

– Valódi ellenség nem is kell az efféle gyűlöletkampányokhoz, hiszen az érzelmekkel operálnak: nem függnek a célcsoport valódi nagyságától, mint ahogy a tényektől sem igazán – teszi hozzá Síklaki. – Nyilván a miniszterelnök jól informált volt, és tudta: hamarosan valódi lesz az akkor még nem létező menekültkérdés.

Polyák Gábor pedig úgy látja: ahol elszabadulnak az indulatok, ott lehetetlen az érdemi párbeszéd és a valós megoldáskeresés.

– Épp ezért szerintem Orbánék sem számoltak ezzel a súlyos krízissel. A kezelhetetlen válság egyetlen kormánynak sem érdeke. A gyűlöletkeltés pattanásig feszült helyzetben provokációhoz vezet. És szükségszerűen fizikai konfliktusokhoz. De ne legyen igazam!

Egyetért azzal Síklaki István: a menekültellenes hangulatot könnyű gerjeszteni, megállítani annál nehezebb. Hiszen a folyamat egy ponton túl befolyásolhatatlan. Ilyen helyzetben gyorsan terjednek az álhírek. Jellemző a tömegpszichológiára: ha beindul a lavina, már nem szükséges, hogy kicsit is racionálisak legyenek ezek a történetek. Ilyen például az is: ezer felfegyverzett migráns támadta meg a magyar–szerb határon a drótkerítést. Hazugság volt, de múlt héten több napig sulykolta a kormány központi propagandairodája.

– Ugyanakkor a gyűlöletkampányra válaszul felbukkant egy korábban passzív réteg, amelynek tagjai önzetlenül, pénzt és energiát nem kímélve segítenek a bajba jutottakon. Most már támogató tömegekről beszélünk – emeli ki Síklaki.

Nem kétséges: súlyos károkat okoz a menekültellenes uszítás. Uniós pozícióit is tovább rombolja a magyar kormány. Nemrég Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke cikkben írta meg: nem hagyhatja az EU, hogy a szélsőséges pártok populista célokra használják fel az uniós pénzeket. Polyák Gábor médiajogász biztosra veszi: bár nevet nem említett Juncker, Orbán Viktorra és pártjára utalt. Vagyis: Juncker már a szélsőségesek közé sorolja Orbánt.

Tény: kormányzati pozícióból sehol másutt Európában nem indítottak gyűlöletkampányt a menekültek ellen. Épp ellenkezőleg: tőlünk nyugatabbra a kedélyek csillapítása a kormányzati cél.

Fleck Zoltán jogszociológus mindehhez hozzáfűzi: jogilag is abszurd helyzet, hogy a kormány maga gerjeszti az erőszakot.

– Ha azt vesszük, hogy jobboldali megmondóemberek, mint Zárug Péter Farkas, leírják, hogy a menekültekre akár lőni is kellene, a nyers jogi értelmezés szerint természetesen uszításról beszélünk. De mivel ennek a beszédmódnak a forrása maga az államhatalom, nehezen elvárható, hogy igénybe vegyék az államhatalmat saját maguk ellen – vélekedik Fleck Zoltán.

Példaként említi, hogy mielőtt megjelent Zárug Péter Farkas valóban uszító cikke, a kormányzat részéről elhangzott: be kell vetni a hadsereget. Persze azt nem mondták, mit tegyen a hadsereg, ám a kijelentés megadta a közéleti alaphangot a hergelésre. Fleck tömören fogalmaz: a jog lehetetlen helyzetbe kerül azáltal, hogy maga a kormány motivál uszító beszédre.

Szakértőink úgy látják: a hangos gyűlölködők, akik akár tettlegességig is elmennek, kisebbségben vannak. Ugyanakkor az amúgy is polarizált társadalom további megosztása végletesen erodálja a mentális közállapotokat. És ha bármikor bizonytalanná válik a kormány helyzete, immár biztosra vehető: a „bűnbakkártya” hatékonyan bevethető.