Az Országos Cigány Művészeti Központra nagy összegű pénzeket követelni több mint hiba
Nagyon tisztelem Daróczi Ágnes tevékenységét, törekvését a cigányság kulturális és általában társadalmi felemelkedésére. Először igazán megörültem, amikor megláttam, hogy hosszú írásban (Magyarúton, július 9.) válaszol kifogásomra (Cigányúton, június 25.), miszerint a jelenlegi gazdasági és belpolitikai helyzetben az Országos Cigány Művészeti Központra a kormányfőtől nyílt levélben nagy összegű pénzeket követelni több mint hiba: politikai és társadalmi analfabetizmus.
Sajnálkozva vettem azonban észre, hogy a valóban nem udvarias megállapítás feletti sértődöttségen kívül egyetlen mondatban sem foglalkozik megállapításaim lényegével, és igen részletesen megismétli a roma kulturális intézmények támogatásának sürgősségét. Szinte fölösleges ismét megállapítani: ezt demokratikusan gondolkodó ember soha nem vonta kétségbe, bevezetőmben hangsúlyoztam is.
Ugyanakkor szívesen olvasnék nyílt leveleket Daróczi Ágnestől és a sajnos kisszámú roma értelmiség más kiválóságaitól, továbbá a cigány vezetőktől, amely sorstestvéreikhez szól, és sürgeti, hogy gyermekeiket küldjék óvodába, iskolába; a felnőttek is képezzék magukat; ha nincs munkájuk, ami sajnos igen gyakori eset, ne csak a szociális segélyt várják, hanem vállaljanak közmunkát, fogjanak össze, csinosítsák saját és szomszédjaik portáját, alakítsanak ki házi veteményest, ültessenek tyúkot, tartsanak háziállatot stb.
És ők legyenek az elsők, akik rászólnak azon társaikra, akik ennek az ellenkezőjét teszik, akik nem tartják be a társadalmi együttélés alapvető normáit, akik önkényesen lakást foglalnak, akik kisebb vagy nagyobb vétséget követnek el. Mert ezzel az egész cigányságot járatják le.
Szentirmay László
Budapest
