Az MDF profilja

Izgult?

Nem.

Akkor sem, amikor az országos gyűlésen csak harmadszori voksolásra sikerült bekerülnie az elnökségbe?

Akkor sem.

Érthető: önök szerint magabiztos többség áll az elnök mögött. Bár az összes küldöttnek csupán fele szavazott igennel.

A jelenlévők kétharmada igennel voksolt. A Fidesz is Európa-csúcsról beszél az EP-választáson szerzett többségével, miközben a leadható szavazatoknak alig több mint 20 százalékát szerezte meg. Nem ment el ugyanis mindenki szavazni.

Az önök gyűlésére a küldöttek több mint negyede nem volt kíváncsi.

Nincs olyan szavazás, amelyen mindenki ott van. Sem az MDF-ben, sem más pártban.

Pedig ünnepeltek. Noha a győzelmi hangulathoz nem illett a zárt ülés, a nyílt szavazás, meg hogy egy vendéget se hívtak.

Egy kifelé sikeres, befelé veszekedősnek tűnő párt nyilván zárt ülésen tanácskozik a belső ügyeiről. De nem volt titkos voksolás, mert az alapszabályunk így rendelkezik.

Amikor főbírát választanak, Dávid Ibolya szerint is indokolt a titkos szavazás. Az ő ügyében nem?

Miniszterelnököt pedig nyíltan választ a parlament.

Nem magabiztosabb egy elnökség, ha titkos választás útján kap bizalmat?

Nézze, bizalmi szavazáskor ezt rendeli az alapszabály. Ha titkos voksolás lett volna, azt hallanánk a sajtótól, hogy alapszabály-ellenesen maradt elnök Dávid Ibolya. Egyébként miért gond egy demokráciában, ha valakinek arcával kell vállalnia a véleményét?

Tudja: pszichológia. Az emberek hajlamosak igazodni.

Az emberek a sikerhez igazodnak, ezért kapott kétharmados támogatást az elnökünk. Akadt ellenszavazat és tartózkodás. Akiben van tartás, nyilván nem a szavazás mikéntjétől tette függővé a véleményét.

Inkább a tapasztalataitól. Bokros Lajos nyilatkozta lapunknak pár hónapja: nem azzal van a gondja, hogy páran elhagyják a pártot, hanem azzal, hogy június nyolcadikán visszatérnek. Úgy fest, nem térnek vissza.

Sikerrel vettük az akadályt egy olyan programmal, amely sokak számára vonzó. Keresnek minket azok a fiatal értelmiségiek, akiknek tetszik, hogy nálunk a rációnak az átlagosnál nagyobb terepe van. Ez számít, más nem.

Akkor magyarázza meg: akik közelebb vannak a tűzhöz, mint például Porkoláb Mátyás korábbi budapesti választmányi elnökük, miért mondják, hogy a pártban nem az érték, hanem az érdek lett fontos? És miért mondott le a siker kapujában a csongrádi elnök?

Az értékekkel semmi baj nincs.
A két említett úr a kampányban sem szaggatta az istrángot, sőt, Csongrádban egyetlen ajánlószelvényt sem gyűjtöttek.

Mindenki pótolható?

Nem, de nem is kell mindenkit pótolni.

Kit nem kell?

Aki nem tolja, hanem visszafelé húzza a szekeret. Aki azt hiszi, 1989-et írunk, s nem hajlandó a változásokat tudomásul venni. Aki hol Antall Józsefre, hol Lakitelekre hivatkozik, de nem látja a kettő közötti ellentétet.

Boross Péter sem értette a kor követelményeit?

Irányunk nem az ő ízlésének megfelelő, így barátságban elváltak útjaink. Továbbra is kapcsolatban leszek vele, politikai példaképem.

Arról is kikérte a véleményét, hogy Dávid Ibolya a szélsőjobb ellen most a Fidesz társaságát keresi?

Nem beszéltünk erről.

Pedig tán látta volna előre a Fidesz reakcióját. Szijjártó Péter maroknyi botránypártnak nevezte a fórumot.

Első körben, bármiről van szó, Szijjártó mindig rúg egyet, utána azonban a fideszesek leülnek és elgondolkodnak. Ez a munkamegosztás náluk.

Önök meg futnak egy szekér után, amely nem veszi fel a fórumot.

A Fidesz került nehéz helyzetbe, mert a felmérések szerint szimpatizánsainak legalább felét igencsak érdekli a Jobbik, ám az unió meghatározó politikusai elítélik a pártot. Orbán Viktornak el kell döntenie, kinek akar megfelelni. Mi hajlandóak vagyunk összefogni a jobboldalon – a szélsőjobboldallal szemben.

Miért nem keresték meg valamennyi parlamenti pártot?

Mert egyedül a jobboldalnak van lehetősége a szélsőjobb megfékezésére. A liberálisok példáján látszik: kampányuk csak erősítette a Jobbikot.

Szerintem meg azért léptek a Fidesz felé, hogy ellensúlyozzák az önökre hulló „neoliberális” vádat.

Kik mondják ezt?

Nemcsak a kilépők. Elemzők is.

És mennyire váltak be a jóslataik a Jobbik vagy az MDF eredményét illetően, vagy a Fidesz szereplésével kapcsolatban? Véleményük számomra nem mérvadó.

Az viszont nem vélemény, hanem tény: a fórum ágált leginkább Bokros ellen ’95-ben, most viszont, a kampányidőszakban a párt programjaként is az ő téziseit linkelték be.

Tavaly tavasszal a fórum bemutatta a Nemzeti Adószabadság programját, amelyet nem Bokros Lajos készített, csak hasonló az ő elképzeléseihez.

Már csak azért is, mert 2007 óta tart előadásokat a pártban. Az a közgazdász, akit még az SZDSZ is elfogadott volna miniszterelnök-jelöltnek. Ez nem liberális irány?

Attól függ, mit értünk liberálison.
A nemzeti szabadelvűség értékes gondolatvilág, de nem jelenti azt, hogy ettől mi liberálisok lennénk. Egy demokrata mindenféle nézetet el kell hogy fogadjon. Magyarországon nem a liberalizmus bukott meg, csupán a hiteltelen képviselete.

Ezért lenne logikus nyitni, és megszerezni a szavazókat. Láttunk már sikeres irányváltást.

Minden szavazót várunk, aki egyetért politikánkkal. Akkor is, ha társadalmi kérdésekben eltér a véleményünk a doktriner liberálisokétól.

Vannak, akik látnak lehetőséget az átjárásra. Sőt, akadnak, akik szerint a Tisztelet Társasága hiányzó voksait és a leállt megyék emberhiányát a Hit Gyülekezete pótolta.

Jó nagy marhaság. Olyan városokban szerepeltünk jól, ahol jelentős az egyetemi ifjúság. Õket megnyertük, mert nincs negatív Bokros-élményük, de vevők a józan észre.

Ezek a fiatalok nem fognak csalódni, ha az unió és a lisszaboni szerződés fontosságát hirdető Bokros Lajos beül a britek szervezte euroszkeptikus, a szerződést újratárgyalni akaró Európai Konzervatívok frakciójába a néppárté helyett?

A nemzeti érdekérvényesítés szempontjából fontos, hogy minden frakcióban legyen magyar képviselő.
A magyar konzervatívoknak pedig az európai konzervatív frakcióban kell ülniük. Bokros Lajos egyik meghatározó személyisége lesz ennek a frakciónak, így a politikájának is.

És a fórumnak jól jön az ajánlott költségvetési bizottsági tagság.

Az országnak is jól jön, ne felejtse el. Ilyet egyébként ajánlhatott volna a néppárti frakció is.

Nem valószínű, hogy a Fidesz átadja a helyét.

Ebben nem feltétlenül ők döntenek. És nem biztos, hogy van köztük olyan, aki ért hozzá. Bokros Lajos igen.

Mi lesz, ha nem sikerül Bokrost megzabolázni? Boross Péter is attól tartott: vajon ő mennyire illeszthető bele az MDF arculatába? Most mintha a fórum formálódna az ő ízlése szerint.

Eddig megy az együttműködés – természetesen.

Persze. A tagságból már csak azok maradnak, akik egyetértenek vele.

Ilyen a demokrácia. Ha megszületett a többségi döntés, vagy tudomásul veszi valaki, vagy legalább nem árt.

Csakhogy Bokros már diktál. Az említett interjúban még azt mondta a 168 Órának: nem foglalkozik a fórum belügyeivel. Aztán az uniós voksolás másnapján már párton kívülre kívánta a vele vitatkozókat. És ők kívülre is kerültek.

Bokros joggal kérhette ki magának, hogy amíg ő kampányolt, mások az MDF kiesésén dolgoztak. Függő ügy volt. Tudni lehetett, hogy így lesz, ha nem változtatnak az álláspontjukon.

Fogy a párt. Az MDF mindent túlél?

A túlélés ára a frakció volt.

Megérte?

Meg. Az MDF fontosabb.

Honlapjuk olyan, mintha az ember a régi Pravdát olvasná. Tíz hírből hét pártügy. Egyikben az IDF áll pellengéren, aztán Hock Zoltán és Katona Kálmán a soros, majd Pettkó Andrásról szól a közlemény: a képviselőcsoport üléseiről gyakran hiányzik, közben meg kamerák előtt bohóckodik...

2009 júliusától új MDF-ről beszélhetünk. Rend és béke lesz.

Nem unja a piszkos munkát? Kizárni, frakciótagot keresni, Almássyval üzletelni.

Dehogynem. Ezért kérek őszinteséget, hogy mindenki mondja el, mit szeretne, milyen egyéni ambíciói vannak. Azt összeegyeztethetjük a közös céllal.

Vagy nem. És akkor mehet Tombor Andráshoz.

Almássy Kornél Dávid Ibolyának és nekem köszönhetően gyors karriert futott be a pártban. Mégis a sajtón keresztül üzente meg, hogy elnökjelöltnek készül. Mindeközben kétmilliárd forintnyi, pártba behozott pénzről beszélt – most már tudjuk, kitől és hogyan. Ez nem stílus, és nem is törvényes.

És tisztességes ajánlat retorzióval fenyegetni, ha nem lép vissza?

Elsőként ők zsarolták meg az egész pártot. Az MDF tönkrement volna, ha sötét pénzügyi emberek kezére kerül. És nem szerettem volna azt sem, ha egy fiatal, tehetséges ember politikai karrierje derékba törik azért, mert elkövetett egy nagy hibát.

És nyilván azt sem szerette volna, hogy Dávid Ibolya kikerüljön az elnöki székből.

Mindenképpen nyert volna. De nem lett volna szék, ahová beül, mert még azt is ellopták volna alóla.

Miért nem választották a nyílt sisakos küzdelmet?

Ha valaki bizonyítottan külső gazdasági erőforrások igénybevételével akarja egy párt elnökét megbuktatni, azt miért kellene elhallgatni? Gátat kell szabni azoknak az erőknek, amelyek nem valók a politikába, és szétverik a demokráciát.