Az LMP megnyerheti a bizonytalanokat

- Az Orbán-kormány legyőzhető széleskörű összefogással, amelyhez a demokratikus ellenzéki pártoknak közös egyéni jelölteket kell állítaniuk, illetve közös listát. Legalábbis eddig ezt halottuk választási szakértőktől.

– Az IDEA vizsgálatai is azt mutatják: sok az előnye a közös listának. A „Mindenki Orbán ellen!” népfrontos kampánykommunikáció hatásos lehet. És aki a közös listán szerepel, biztosan bejut a parlamentbe. Ugyanakkor: ha ma lenne a választás, veszítene a demokratikus ellenzék a közös listával.

- Ha különböző pártokat szövetségbe kényszerítünk, előfordulhat: nem erősítik, hanem gyengítik egymást. Erről van szó?

– Igen. Tudomásul kell venni: a következő választást a bizonytalan szavazók döntik el. Többségük baloldali kormányváltást akar, a szocialistákra mégsem szavaznának. Bajnai Gordonékra inkább. Ha tehát az E14 közös listán szerepelne az MSZP-vel, és, mondjuk, Mesterházy Attila a miniszterelnök-jelölt, a bizonytalanok nem mennek szavazni. Ráadásul a Fidesznek is van köztük több százezres rejtett szavazói „tartaléka”. Ők csalódtak a kormányban, de ha a szocialista visszarendeződés veszélyét érzik, Orbán mellé állnának.

- Egy év van hátra a választásig. A politikai erőviszonyok még sokat változhatnak addig.

A demokratikus ellenzéken belül jelentős fordulat már nem várható. Az MSZP eljutott növekedési határáig, jóval erősebb valószínűleg nem lesz. 2009-ben, Gyurcsány Ferenc lemondása után 14 százalékos volt a támogatottságuk, most júniusban 15 százalék. Pedig sok mindenen változtattak az elmúlt három évben. Megfiatalodott a pártvezetés, erősödött a baloldali karakterük, lényegesen egységesebb, szervezettebb a kommunikációjuk. Mégsem sikerült a „szimpátiaindexüket” érdemben javítani. Ami azt jelzi: az emberek többsége még mindig nem bocsátotta meg nekik az elmúlt nyolc év rossz kormányzását.

- Ám ha a baloldali pártok külön listán indulnak, a választási matematika szerint elveszíthetnek fontos töredékszavazatokat.

Ez tévhit. A lényeg: minden választókörzetben közös egyéni jelöltet kell indítani. Azaz: meg kell állapodni arról, ki lépjen vissza a másik javára. Ezek nehéz tárgyalások, hiszen egzisztenciáról is szólnak. Az MSZP-s egyéni jelölt utáni töredékszavazatokat a külön listán az MSZP kapja meg, s fordítva: ugyanez történik az E14-es jelölt esetében is.

– Ha, mondjuk, az egyéni választókerületek 60 százalékában szocialista jelölt indul, a töredékszavazatok 60 százaléka is az MSZP-nek jut. Magyarán: már az egyéni jelöltek állításánál eldől, melyik párt érhet el jobb eredményt?

– Igen. Akinek nagyobb, szervezettebb a pártja, az több mandátumot szerezhet.

– Ez Bajnaiéknak és a kis pártoknak kockázatos. Mert mi van, ha önállóan nem érik el a parlamenti küszöböt?

– Mivel az Együtt 2014–PM szervezetileg pártszövetség, nekik 10 százalékot kell szerezniük a parlamenti belépőhöz. A mostani felmérések szerint erre önállóan is képesek.

– Azt is mérlegelniük kell: közös listán szűkös a férőhelyek száma, miközben a helyezkedők közt nagy a tülekedés. Ha a demokratikus ellenzéki oldalon mindenki egyetlen közös hajóra akar felkapaszkodni, könnyen elsüllyedhetnek. Kapcsolati tőkén múlhat, ki tud jó helyet kiharcolni magának a „fedélzeten”. Fodor Gábor akár megszerezheti az MSZP-lista előkelő hetedik helyét. Holott azt sem tudni, Fodor új liberális pártjának mekkora a társadalmi támogatottsága.

– Több kispárt is alakult, amelyeknek a szavazótábora lényegében mérhetetlen. Az MSZP körül ott van Schmuck Andor vagy Árok Kornél pártja, meg persze a DK is. A szocialistáknak nyilván nem érdekük, hogy a közös listás helyekből sokat átadjanak másoknak. Másfelől fontos számukra, hogy a baloldal nagy integráló erejeként tüntessék fel magukat. A kispártok bejelentkezése a közös kistára rengeteg új konfliktust szülhet. Van, aki több szavazót vinne el, mint amennyit hozna. Például Gyurcsány Ferenc a politikusok népszerűségi versenyében csak Hoffmann Rózsát, Szekeres Imrét és Pintér Sándort előzi meg. Ugyanakkor komoly veszteség lenne a DK-t kihagyni egy választói szövetségből. Hétezer fős aktivista hálózatuk van, nagy szükség lenne rájuk a baloldali kampányban.

- Minél több szereplős a baloldali választási egyenlet, annál reménytelenebbnek látszik a megoldás.

– Úgy vélem, ha a kis pártok valóban segíteni akarják a demokratikus ellenzéket, nem szállnak be a választási versenybe, hanem felszólítják híveiket: támogassák a közös vagy külön lista pártjait.

– Gondolja, az LMP hallgatna erre?

– Ők külön indulnak. Esélyük is van a parlamenti bejutáshoz. Sőt, meglepetést is szerezhetnek. Elnökük, Schiffer András legutóbb kijelentette: nem szabad, hogy visszatérjenek a hatalomba az álbaloldali pártok. Ők arra építik a stratégiájukat: Bajnaival, Mesterházyval, Gyurcsánnyal vagy Schmuckkal nem lehet korszakváltást csinálni.

- Mesterházy és Bajnai egyezkedése őszig elhúzódhat. Ha addig a vitáiktól lesz hangos a közélet, továbbzuhanhat a népszerűségük. Lehet, az LMP lesz a nevető harmadik?

– Az LMP megnyerheti a bizonytalanok bizalmát. Egyébként a külön listás indulás is nehéz politikai helyzeteket teremthet. A pártoknak együtt kellene kampányolniuk a közös egyéni jelöltjeikért, miközben egymás ellen küzdenek a választási versenyben. Ilyen helyzet még sosem volt nálunk: csak komoly politikai intelligenciával megoldható.

- Persze nem elég győzni, kormányozniuk is kéne majd valahogy. És a kényszerkoalíciók általában nem sikeresek.

– Mesterházy Attila úgy fogalmazott: először „gyors tartalmi egyeztetés” lesz, mert nincsenek jelentős szakmai különbségek az MSZP és az Együtt-PM Szövetség között. Én nem így látom ezt. Mást gondol az MSZP, mást az E14 adópolitikáról, gazdaságról, felsőoktatásról, alkotmányosság helyreállításáról. Nem mellesleg: meg kellene állapodniuk az ügynöktörvényről, amelyet a rendszerváltás óta nem sikerült megoldani. Ezek nem egyszerű kérdések. Függetlenül attól, közös vagy külön listán indulnak-e, muszáj konszenzusra jutniuk. Számon kérhető, hiteles program nélkül a Fidesszel szemben nem lehet választást nyerni.