Az LMP első éve
Az LMP zűrzavaros évek kudarcainak bomlásterméke, a csalódott koalíciós szavazók menedéke. Kemény nem helyett bágyadt tartózkodás. Zöld resztli. „Lehet más?” A legifjabb parlamenti képződmény profiljáról a csütörtökön megjelenő, legfrissebb 168 Órában olvashat.
Az LMP kommunikációja kezdettől tragikus. Mentségükre szóljon: a kis pártnak kiterjedt médiahálózattal, tévécsatornákkal, rádiókkal, az állami hírszolgáltatással kell megküzdenie. Egyetlen sikerük az esztergomi botránysorozat tálalása, bizonyságul arra, hogy lelkes helyi emberek többre mennek, mint a komplett központi apparátus.
Az is kérdés, ki a főnök egy pártban, ahol nincs főnök.
– A választmány a főnök – válaszolják bizonytalanul az LMP-sek.
Karácsony Gergő frakcióvezető-helyettes ezt kétszeresen is aláhúzza.
– Ha nem tudnánk megfelelni a bázisdemokrácia követelményeinek, az más párt lenne. A kérdés az, hogy ötvözni tudjuk-e a szervezeti hatékonyságot a belső demokráciával.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar választó megriadna, ha olyan brutális jeleneteket látna, mint a német zöldtüntetéseken, ahol az aktivisták a sínekhez láncolják magukat, ha jön az „atomvonat”. Nyugaton a zöldpolitika érzelmileg átélhető szenvedély, Magyarországon szakkérdés.
Karácsonyék azért választották a talányos „lehet más” pártnevet. Lehet ilyen is, olyan is, találjátok ki, milyen. Ők igény szerint követik.
A teljes cikket elolvashatja a csütörtökön megjelenő 168 Órában.