Az iskola az új Disneyland

Borús nap, szomorú, suliba slattyogó gyerekek és kaján mosolyú, felszabadult szülők – oda a megszokott szeptember elsejei kép. Mikor kitört a járvány, sokan azt harsogták, a pandémia után más lesz a világ. Bár a vége még távol, valami tényleg megváltozott. Idén nemcsak F2-es maszk került az iskolatáskába a vonalzók, új cerkák és füzetek mellé, a gyerekek több hónap home schooling és a nyári szünet után alig várták, hogy visszaüljenek az iskolapadba.

Reggel 5:30, és megszólal az ébresztőóra – Gréta mindig ilyen korán kel az iskolaidőszakban. Az édesanyának három gyereke van, legkisebb fia, Ákos idén lett harmadikos. „Sokadszorra csinálom végig az iskolakezdést, de ilyen még nem volt. Mire felkeltem, a gyerek már ébren volt. Teljesen be van zsongva, mintha Disneyland-be készülnénk” – mesélte lapunknak iskolába menet Gréta. Azt mondja, mindhárom gyereke várta a szeptember 1-jét. „És én is” – teszi hozzá. Az öttagú családban szinte mindenki megkapta az oltást, Ákos viszont még túl kicsi hozzá. „Nem izgulunk a suli miatt, és nem is akarom bosszantani magam. A lényeg, hogy a gyerekek örülnek, had élvezzék ki ezeket a napokat. Nem szeretnék belerondítani, épp elég kínszenvedés volt nekik az otthontanulás” – mondja az édesanya, majd befordulnak egy V. kerületi iskola kapuján.

Már 7:30 van, egyre több iskolatáskás gyerek sétál az utcán, a többségük izgatott, és önfeledten nevetgél. „Én akkor örültem így, mikor péntek délután kicsöngettek az utolsó óráról” – mondja egy járókelő a másiknak egy rózsaszín, unikornisos táskás kislányról. Eszter most lett elsős, épp a tanévnyitóra sietnek az apukájával. „A mi iskolánkban egyelőre nem lesz semmilyen korlátozás, nem kell maszkot hordani, nincs lázmérőzés sem. Az iskolaigazgató annyit kért, hogy csak az egyik szülő kísérje el a gyerekeket a tanévnyitóra. A feleségem nagyon sajnálja, hogy ki kell hagynia a lányunk első iskolai napját, de ez van, elfogadjuk” – mondja az édesapa. Eszter egyébként napok óta izgul, hogy milyen is lehet ez az iskola, de azt mondja, biztos jó hely, ha így siet oda mindenki. „Vagy csak késésben vannak” – mondja az apa a lányának, majd ők is elrohannak.

A legtöbb szülőn és gyereken nincs maszk. Katalin, aki viszont úgy döntött, felveszi, épp egy VI. kerületi iskolából sétál ki. Azt mondja, a nyolcadikos lányát kísérte be. „Mi egy kicsit ambivalensen állunk a mai naphoz. Látom, hogy furcsán néznek rám a maszk miatt, nem értik, minek hordom, ha nem kell. Pedig megvan az oka. Még tart a párom kemoterápiás kezelése, nekünk különösen vigyáznunk kell. Főleg úgy, hogy a gyerekünknek vannak olyan osztálytársai, akik nincsenek beoltva, és a szüleik sem. Ez aggaszt, de közben örülök, hogy a lányunknak nem kell otthonról tanulnia. Idén felvételizik, szüksége van arra, hogy a lehető legjobban felkészítsék. És ez jár is ezeknek a gyerekeknek. A home schoolinggal tényleg voltak gondok. Egyébként az iskolában egyelőre nem lesz semmilyen járvánnyal kapcsolatos intézkedés. Én azért adtam a lányomnak pár maszkot, de mondtam neki, ha a többiek nem hordják, és emiatt kényelmetlen felvennie, akkor hagyja a táskában. Mind megkaptuk az oltásokat, reméljük, hogy nem lesz gond” – mondja az anyuka, majd elsétál.

Közben elmúlt 8 óra, becsöngetnek. A gyerekek már az iskolában, de a szülők még a kapunál állnak. A legtöbb anya és apa, ha kis időre is, de megkönnyebbült. Barbarának két idősebb fia van, azt mondja, azonnal jelentkeztek oltásra, amint lehetőség volt rá. „Katasztrófa volt az elmúlt másfél év. Rengeteget veszekedtünk a gyerekeimmel. Annyira nem bírtuk az otthoni sulit, hogy azt mondtam nekik, inkább bukjanak meg. A barátaim, ismerőseim és én is úgy látjuk, hogy nagyon mérgezően hatott a szülő-gyerek kapcsolatra az elmúlt időszak” – teszi hozzá. Barbara és a többi szülő lassan elpárolog az épülettől, a tanév pedig hivatalosan is elkezdődik.

A szülők délutánra visszamentek az iskolák elé – egy XIII. kerületi épületnél beszélget két apa. Azt mondják, náluk szigorúbb az iskola, a szülő csak védettségi igazolvánnyal kísérheti be gyereket az intézménybe. „Mi a feleségemmel nem vagyunk beoltva, és nem is leszünk. De nem kaptunk tájékoztatást erről. Reggel, mikor a fiunkkal be akartunk lépni a suliba, megállított egy tanár, és közölte, hogy előbb mutassuk fel a védettséginket. Összezörrentünk, mert nem tájékoztattak a döntésről korábban. Egyébként végül beengedtek, de azt mondták, holnaptól nem mi, hanem a tanárok kísérik be a gyerekünket a suliba” – meséli Csaba. Az apa egyébként azt állítja, nem fél a vírustól, de annak, hogy az iskolában vannak óvintézkedések, örül.

Közben kicsöngetnek. Minden gyerek kirohan az iskolából. Ez még a régi. A másik apa, Tamás is várta az iskolakezdést. „Mint minden évben. De mostanság tényleg más. Bevallom, az a galád szülő vagyok, aki a nyári szünet utolsó hetében, visszaszámolja a gyerekeinek, hogy mikor mehetnek vissza a suliba. De ez a tavalyi tanév annyira hosszú volt, hogy az idei próbálkozásomnál a gyerekeim kivételesen nem küldtek el a csudába. A srácaim azt mondták, csak bírják még ki ezt a pár napot velem” – meséli az apuka, majd hazasétál a gyerekeivel.

Lassan minden iskolás elindul, de ma még nincs tanulás, a délután a játéké.

(Kiemelt kép: Diákok érkeznek a Teleki Blanka Gimnáziumba 2021. szeptember 1-jén, az iskolakezdés napján. Fotó: Dimény András / 168.hu)