Az előválasztás jót tenne a túlhatalom elleni immunrendszernek

– A politikusi körökben egyre többször emlegetett Szalay Kört nevezhetjük agytrösztnek?

– A kört 2013-ban néhány elismert jogász hozta létre azzal a céllal, hogy a 2014-es választás előtt a legfőbb jogterületeken – az alkotmány, alkotmánybírósági és ügyészségi szervezeti jogállási törvény, jogalkotási törvény stb. – az állami és a társadalmi működés jogi szabályaiban alapvető törvények tervezetét készítse elő. Ez a munka azt szolgálta, hogy ha a választás úgy alakul, akkor az újonnan hatalomra került kormányzati tényező ne kapkodjon össze-vissza, legyen előkészítve egy használható joganyag, amivel nemcsak le lehet bontani az addig felépített antidemokratikus rendszernek a jogi szabályozását, de rendelkezésre álljon az építkezéshez is a szabályrendszer. A 2014-es választás úgy dőlt el, hogy erre az anyagra nem volt szükség. Akkor felvetődött természetesen, hogy a kör megszűnjön-e vagy sem. A további működés mellett döntöttünk, hiszen így olyan aktuális eseményekre vonatkozóan nyilváníthatunk véleményt, amelyek az alkotmányosság témakörét érintik. Ezt a véleményünket megismertethetjük a nyilvánossággal, és így kirajzolódhat valami, ahol már maga a jogi elképzelés nyilvánosságra hozatala is hasznos lehet. Úgy működünk, hogy amit létrehozunk, azt szó szerint közzé is tesszük, átadjuk a köznek, mert nem akarunk elszegődni egyik párthoz sem. Létrehozunk bizonyos jogi termékeket, kinyilvánítunk bizonyos véleményeket, amelyek a mi ügykörünket illetik, és azt használja mindenki egészséggel. Akinek tetszik, vigye! Tőlünk akár a Fidesz is használhatná.

– Mi a rövid filozófiájuk?

– A hatalommegosztás alapján működő állami gyakorlatot, demokratikus többpártrendszert, demokratikus választási rendszer alapján működő társadalom létezését akarjuk elősegíteni.

– Beszéljünk kicsit a nagyközönség számára leginkább izgalmas kérdésről: az előválasztás rendszeréről. Az utca emberének ez egyszerre bonyolult, lásd amerikai előválasztás, és egyszerű, meg kell egyezni, és kész ; de, úgy gondolom, az igazság félúton lehet.

– Az igazság valóban középen van. Az amerikai előválasztási rendszer olyan, hogy az ott történteknek jogi relevanciája van a választási rendszerben. Európában azokon a helyeken, ahol élnek ezzel a lehetőséggel, nincs így. A Szalay Kör tagja, Dr. Tóth Zoltán választási jogi szakember dolgozta ki azt az elképzelést, amelynek megvalósulása esetén az egyfordulóssá és áttekinthetetlenné tett választási rendszeren valamit korrigálni lehet. Az előválasztás ízlés szerint vonatkozhat az államelnökre, miniszterelnökre, miniszterekre, kormánytagokra, önkormányzati tisztségviselőkre, a 106 egyéni választókerület képviselőjelöltjeire egyaránt. Van olyan álláspont, hogy ne vonatkozzon az államelnökre, mert ez azt a problémát is felveti, hogy közvetlen legyen-e a választás erre a tisztségre. Emellett van olyan koncepció is, hogy ne vonatkozzon a miniszterelnök személyére és ne csak a pártok mondjanak véleményt. Másrészt azt az egyre inkább megcsontosodó rendszert akarja áttörni, hogy pártbelügy, kik lesznek erre vagy arra a tisztségre jelöltek. A pártokon belül nem igazán demokratikus a folyamat, egyre inkább autokratikusan működnek és egyre inkább a kevesek kezében összpontosulnak a személyi döntések. Ezekből a kalitkákból szeretnénk kitörési lehetőséget mutatni az előválasztás intézményével, hogy a választópolgár valóban véleményt nyilvánítson arról, milyen pozícióban kit szeretne látni.

– Mi a lebonyolítás menete?

– Sokféleképpen lehet ezt az elképzelést megvalósítani. Esetleg a 106 körzetben vagy országos rendezvények során történik meg a kiválasztás, de megoldást jelenthet egy titkárságszerű szerveződés, amely összegyűjti a pártok és civilszervezetek által adott jelölteket, és még sok más elképzelés is van. Ami biztos: ezért új jogszabályt hozni nem kell, állami szervezeteket nem szükséges és nem szabad bevonni. Az előválasztás mint technika, módszer, tulajdonképpen a közvélemény-kutatás és a választás között helyezkedik el, amely előkészítheti azt, hogy a demokratikus ellenzéki formációk – nem csak a pártok – jelölteket állíthassanak a Fidesz–KDNP-szövetség jelöltjeivel szemben. Az elmúlt évek szétszóródásának kompenzálása a cél. Persze nem olyan összefogással, ami a 2014-es választás előtt történt, mert az minden résztvevő számára arcvesztéssel járt.

– Érkezett már vélemény a pártoktól?

– Ami tetszik a pártoknak – és ebben igazuk van –, hogy ha szembeállítjuk a 2014-es választás előtti összefogással, itt nem kell az egyes résztvevők arcát elveszteni. Esetünkben együttes szerveződésként jutnak el a célig, de mindenki megőrzi az önállóságát. Tetszik nekik természetesen az is, hogy önmagában az előválasztás – ami 2017-re lenne tervezhető – nagy visszhangot kapna a sajtóban, ami segítené a politikai disputa kialakulását.

– Mi történik abban az esetben, ha az ország bármely választókörzetében hihetetlen tempóban dolgozik egy párt jelöltje, mert országgyűlési képviselő akar lenni, és egyszer csak szembesül azzal, hogy az előválasztásból más neve kerül ki győztesen, a pártja pedig azt mondja neki, hogy nem ő a közös demokratikus oldal jelöltje? Az ilyen helyzetet ön szerint a mai pártstruktúra fel tudja dolgozni?

– Pont azok a pártstruktúrák a károsak, amelyek a választóktól teljesen elkülönítve alakítanak ki személyi kört bizonyos posztokra olyan személyekből, akik a választóknak nem kellenek. Azt gondolom, hogy a pártstruktúráknak ezt fel kell dolgozni. A cél az, hogy a pártok és egyéb szerveződések megismerjék a választók akaratát. Ha ezt nem fogadja el az adott párt, akkor nem fogadja el. Rákényszeríteni természetesen nem lehet, hiszen nincs jogi relevanciája, ahogy nincs a jog által kiképzett gerince sem ennek a folyamatnak. Sokkal inkább az informális és nem a formális vezérléshez áll közelebb.

– Mekkora téttel fogadna rá, hogy a demokratikus oldal bevállalja az előválasztást?

– Már azt is jó érzéssel fogadtuk, hogy a pártok elkezdtek beszélni – házon belül és egymással is – a terv megvalósíthatóságáról. Azt gondolom, hogy ez hozzásegítené a jelenlegi választási rendszert egy kis demokratikus változtatáshoz. Hogy a pártok megegyeznek-e, az már nem a mi dolgunk. Mi azt vázoltuk, hogyan lehet demokratikusabbá tenni a jelenlegi antidemokratikus választási rendszert. Élnek-e vele vagy sem, az nem jogi kérdés.

– Nem félő, hogy amennyiben ráállnak a pártok és megtörténik az előválasztás, a másik oldal pillanatok alatt meghekkeli a folyamatot?

– Mire gondol?

– Az adott helyszíneken megjelennek, és a voksaikkal eltorzítják az eredményt.

– Amennyiben vannak annyian.

– Azt nem tagadhatjuk, hogy pillanatnyilag az övék a legnagyobb, legjobban szervezhető választói bázis.

– Ez jelenlegi állapot, abban pedig végkép nem vagyok biztos, hogy a jelenlegi kormányerőt támogató emberek tömegével lennének hajlandók ilyen álságos viselkedésre.

– A másik félelmem az, hogy a demokratikus oldalt támogatók milyen arányban mennének el voksolni.

– Mindkét veszély fennállhat, de nem hiszem, hogy becstelen tömegek kószálnának az országban, akik erre indíthatók. Azt, hogy a parlamenten belüli működésnél lehet disznóságokat csinálni azzal a kétszáz emberrel, azt elhiszem, de százezreket, milliókat becstelenségre indítani – én jóhiszemű vagyok – nem lehet. Bizonytalanabb vagyok abban, sikerül-e megmozdítani a demokratikus ellenzéket támogató tömegeket. Egyáltalán tömeg-e az? Talán a kialakulófélben lévő autokrácia elleni társadalmi immunrendszer felélesztése is az egyik célja az előválasztás intézményének. Hátha! Nem mellesleg, hogy milyen struktúrával és hogyan zajlik az előválasztás, erre annyiféle alternatíva van, hogy ezek felsorolására sem vállalkozom.

– Ön melyiket preferálná?

– A legszebb az lenne, ha a 106 egyéni választókörzetben zajlana az előválasztás, hiszen ott derül ki közvetlenül, mit szeretne a választó. A végeredményt pedig komolyan kell venni. Az lenne a helyes, hogy miután lebonyolították az előválasztást, a folyamat úgy gördülne tovább, hogy a választás eredménye alapján megpróbálnának miniszterelnök-jelöltben gondolkodni. A lezárt előválasztás eredményének tudatában a miniszterelnök-jelölt kialakíthatna konszenzusos alapon „kormánylistát”, és nyilvánosságra hozhatná, hogy az előválasztás eredményét figyelembe véve ő milyen kormányt állítana össze. A megnevezetteknek pedig markánsan jelezniük kell, hogy melyik igazgatási területről mi az elképzelésük.