Ami itt zajlik, túlmutat a nyugdíjpénztárak ügyén
Nincs szükség öngondoskodásra. Ez azonban csak az egyik üzenete annak a kormánydöntésnek, amely szerint aki a nyugdíjpénztárakból nem viszi át megtakarított pénzét a költségvetésbe, elveszíti nyugdíjának állami részét. A magánpénztárakat tömörítő Stabilitás szövetség elnökével készült interjú teljes szövegét a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatja.
- Téved-e, aki úgy gondolja: a játszma lefutott, önök valójában már vesztettek?
– Szerintem téved. Az elmúlt napokban civilek és politikai pártok is erős offenzívát indítottak a kormányzat tervei ellen, és már az Európai Bizottság is hallatta a hangját. Én igenis hiszek abban, hogy Magyarországon vannak olyan alkotmányos normák, amelyeken nem lehet átlépni.
- Amikor ön távozott a Matolcsy Györggyel folytatott megbeszélésről, azt mondta, semmi újdonság nem hangzott el, a miniszter nem fejezte ki készségét az együttműködésre, nem ígért semmit. És nem kért bocsánatot. Miért kellett volna bocsánatot kérnie?
– Ha jól emlékszem, a választási kampányban a Fidesz a nemzeti együttműködés programját hirdette meg, majd győzelme után a nemzeti ügyek kormányát hozta létre. A párbeszéd lehetőségét talán sok mindenben meg lehet kérdőjelezni, de az nem kétséges, hogy a nyugdíj elsőrendű nemzeti ügy. Szerintem a miniszternek minimum azért kellett volna bocsánatot kérnie, hogy hárommillió-kilencvenezer ember nevében döntöttek valamiről anélkül, hogy ezek az emberek esélyt kaptak volna arra, hogy a vitába érdemben beszálljanak.
- Önök ismét az Alkotmánybírósághoz fordultak. Mit vár? Hogy az AB ismét szembefordul a kormánnyal, amely most azt mondja: kisztihand, tévedtem, szánom-bánom, mégis minden marad a régiben? Életszerű ez?
– Ami itt zajlik, túlmutat a nyugdíjpénztárak ügyén. A tét már az, hogy Magyarország alkotmányos keretek között működik-e tovább. Ebben pedig sok mindenkinek van személyes felelőssége. Személyes felelősségük van az Alkotmánybíróság tagjainak, a köztársasági elnöknek és minden egyes parlamenti képviselőnek.
