Álljunk mellé, és vigyünk magunkkal még egy embert
„A zsidó–cigány-összeesküvés háromezer embert tesz ki” – harsogta szeptember 20-án a Hősök terén Budaházy György. Tervezi: harcosokat gyűjt. És ha csak egy százalék katonája lesz, az kitesz százezer embert. Nem kétséges, matematikából kitűnő -- írja a 168 Óra egyik olvasója.
Bakancsos, arcukat fekete maszk mögé rejtő, bátor „haderejének” hangulatát fokozta jogvédő Morvai Krisztina, mondván: „Antifák, kedves chartás kartársak, kimondhatatlanul elegünk van a magukfajtákból.”
Istenemre mondom, nekem is elegem lett az ilyenfajta kijelentésekből! Ezért örültem a Demokratikus Charta felhívásának. Sajnos sokan nem annak eszméjét, mondanivalóját nézték, hanem „leminősítették” pártrendezvény szintre. Holott ebben az esetben a cél aztán igazán szentesítette az eszközt. Mindennek ellenére sokezres békés tömeg vonult a Lánchídon a Kossuth térre. Jó volt közöttük lenni. Jó volt tudni, hogy mi, akik az ország szinte minden szögletéből mentünk a hívó szóra, együvé tartozunk. Elítéljük a kisebbséghez tartozók, a másként gondolkodók kirekesztését, igazi demokráciában szeretnénk élni, közös hazánkban.
A tévészékháznál lezajlott borzalom óta sokszor gondolok arra: vajon ezek a fiatalok értik-e: hogy ki milyen családba születik, nem érdem, hanem szerencse kérdése. Nem ártana őket elvinni a buchenwaldi vagy az auschwitzi haláltáborokba, talán az ott látottak megérintenék őket.
János Pál pápánkat is megérintették, és bocsánatot kért a még élőktől és utódaiktól. Ezért bárki légyen az, aki megszólít bennünket, demokratákat, álljunk mellé, és vigyünk magunkkal még egy embert...
Takács Anna
Szombathely
