Állami földeladások: ezzel is a Fidesz-közeli nagybirtokosok jártak jól

A fideszes többségű parlament a hét elején külön határozatban összegezte és méltatta az állami földek kiárusításának programját. Tavaly ősz óta két körben összesen 290 ezer hektárt hirdettek meg, a néhány hektárnál nagyobb területeket nyilvános árverésen értékesítették, és a földek 70 százaléka talált gazdára. A parlament nagy sikerként könyvelte el, hogy harmincezer gazda jutott így tulajdonhoz, a költségvetés pedig összesen 260 milliárd forint bevételhez.

Az elfogadott határozatban azonban a felsorolt alapadatokon túl egyetlen más kijelentés sem felel meg a valóságnak, és óvakodtak az eredmények részletes elemzésétől, mert az egyértelműen cáfolná az állításokat. Kezdjük azzal, hogy harmincezren vehettek földet, és ezzel – mondja a határozat – növekedett a kis és közepes, helyi és földet művelő családi vállalkozások szerepe. A valóságban a harmincezer vásárló legnagyobb része árverésre nem került, mindössze néhány hektáros maradványparcellákhoz jutott. A nagyobb területek közel 70 százaléka – Ángyán József és csapata aprólékos kimutatásai szerint – közvetlenül vagy közvetve nagybirtokos érdekeltségek kezébe került, és csupán ötöde helyi gazdákhoz.

Ez úgy volt lehetséges, hogy – ugyancsak Ángyánék és más megfigyelők szerint – az árverések nagy részét megfelelően előkészítették és a vevőről is előre döntöttek. Bizonyítja ezt, hogy jellemzően egy pályázó volt a legtöbb helyen, nagy licitharcok csak elvétve alakultak ki. Alátámasztotta az irányított értékesítést, hogy a meghirdetett földek túlnyomó részét tartós bérlő műveli, azaz az új tulajdonos csak a bérlet lejárta után, általában 15-25 év múlva kapja meg ténylegesen a földjét: vajon kinek éri meg így sok milliót, sőt tízmilliót kifizetni?

Magának a bérlőnek igen, és milyen érdekes, azok, akik röviddel korábban a „földmutyiban”, azaz a szabad állami földek több mint furcsa tartós bérletbe adásakor kedvezményezettek voltak, most is nyertek, és megkapták a tulajdont is. Ott viszont, ahol a régi bérlő ilyen vagy olyan okból nem volt szimpatikus a kormány számára, a földjét szétosztották és mások vehették meg. Ez történt például a Simicska-érdekeltségekkel. A Fideszhez nagyon közel állók a 300 hektáros hivatalos limitet kijátszva hatalmas birtokokhoz juthattak, a Mészáros család például összesen 1300 hektárt szerzett meg. A legnagyobb koncentráció az adatokat elemzők szerint a kormányfő szűkebb hazájában, Fejér megyében volt, ahol az eladott területek nagyobbik része néhány tucat vállalkozás kezébe került.

A részletes adatok vizsgálói arra is felhívták a figyelmet, hogy sok esetben strómanok jelentek meg vevőként, akik megfeleltek a kiírási feltételeknek, de a tényleges tulajdonos a háttérben maradt. A manipulált árverések eredményeként így az eladott földek nagyjából ötöde került csak ténylegesen helyben lakó és földet művelő gazdálkodókhoz. Az a kormányzati állítás sem igaz, hogy a magyar föld magyar kézben maradt, mert Ángyánék szerint az elkelt területek tizedét külföldiek vették meg (ez persze nem baj, mert valóban földművelő gazdákról van szó, de nem kellene letagadni).

Fenntartással kell fogadnunk azt az állítást is, hogy a földek piaci áron találtak gazdára. Agrárszakértők szerint ugyanis nehezen meghatározható a tényleges piaci ár, mert a jelenlegi, aranykoronás földértékelési rendszer régen elavult, és nem tükrözi a tényleges viszonyokat. Emellett a legtöbb helyen nem volt a közelmúltban olyan adásvételi forgalom, amelyre valós piaci értéket lehetne alapozni. A kikiáltási árak így többnyire önkényesek, sőt előre egyeztetettek voltak, ahol ez utóbbi elmaradt, a földek is alig keltek el, nem véletlenül maradt meg közel egyharmaduk. Mindezek, valamint a hatalmas értékeltérések miatt nem lehet megmondani, hogy a hektáronkénti 1,4 milliós átlagár reális-e vagy nem. Ebből következően a 260 milliárdos költségvetési bevételnek sem kell tapsolni, már csak azért sem, mert közel kilenctizedét rendkívül kedvezményes állami hitel adja, azaz egyelőre egyik költségvetési zsebből a másikba került a pénz.

A nagy kérdés az, mit hoz a jövő, hogyan alakulnak a tulajdonviszonyok, mikor és miként alakítja át a feltételeket a kormányzat a jövőben, és mindez milyen hatással lesz az agrárium fejlődésére, a piaci környezetre, az árviszonyokra. Ez jóval fontosabb annál, mint a teljes magyar mezőgazdasági földterület néhány százalékának kiárusítása. Ha viszont az irányt ez utóbbi végrehajtásának módja és eredménye jelzi, az – ahogy számos agrárszakértő rámutat – nem a korszerűen fejlődő és versenyképes magyar agrárium, hanem a múlt, egyfajta modernizált feudalizmus felé vezet.