Akik visszaléptek az olimpiától – Felkészül Budapest?

2015 januárjában az Amerikai Olimpiai Bizottság (USOC) még Bostont tartotta a legalkalmasabb amerikai városnak a 2024-es olimpiai játékok rendezésére. Boston három versenytársat ütött ki a nyeregből: Los Angelest, Washingtont és San Franciscót. A helyiek körében azonban nem volt teljes az öröm: közgazdászok, civilek és városvédők megalakították a No Boston Olympics csoportot, amely a rendezés gazdasági kockázataira hívta fel a figyelmet. Többek között azt követelték: az olimpia rendezésének árát költsék inkább a lakhatási körülmények javítására.

Az olimpiapárti bostoni szervezők ígérték, törekednek majd a költséghatékonyságra, az infrastruktúra fejlesztéséhez főként magánbefektetőket alkalmaznak, meglévő létesítményeket újítanak fel vagy vesznek használatba, ideiglenes építményeket is felhúznak. És csak olyan közlekedési fejlesztésekbe vágnak bele, amelyeket korábban – az olimpiától függetlenül – már jóváhagytak. Végül Boston vezetése átírta a pályázatot, változott a költségvetés és a tervezett helyszínek is. Boston polgármestere mindemellett garanciát is kért az olimpiai bizottságtól, hogy ha túllépnék a tervezett keretet, nem a város állja majd a többletköltségeket. Az Amerikai Olimpiai Bizottság azonban nem adott garanciát: ehelyett 2015 szeptemberében visszavonta Boston pályázatát, és helyette Los Angelest jelölte.

Róma is visszakozott. Virginia Rag­­gi polgármester júniusi megválasztása után szinte azonnal közölte, nem támogatja a város olimpiai pályázatát, mivel az tetemes adóssággal jár, ami az adófizetők terheit növeli majd. Október 11-én az Olasz Olimpiai Bizottság hivatalosan is visszavonta pályázatát.

– Hamburg demokratikus város – mondja a 168 Órának Wladimir Andreff sportközgazdász, a párizsi Sorbonne Egyetem professzora, számos nemzetközi szervezet tagja. Arra utal: Hamburg vezetése népszavazással akarta megerősíteni a 2024-es olimpia rendezésére egy hónappal azelőtt beadott pályázatát. Végül azonban a korábbi közvélemény-kutatásokkal ellentétes eredmény született: a hamburgiak 51,6 százaléka nem kért az olimpiai játékokból. Pedig egy évvel korábban még ünnepelt a városvezetés, ekkor derült ki, hogy a Német Olimpiai Bizottság Hamburg pályázatát támogatta Berlinével szemben.

„Nem erre számítottam, de a lakosság akarata egyértelmű, és ezt tiszteletben fogom tartani” – kommentálta a népszavazás eredményét Olaf Scholz, Hamburg polgármestere.

– Nyugat-Európában a lakosság egyre nagyobb része tisztán látja – magyarázza Wladimir Andreff –, hogy néhány hétnyi nemzeti büszkeség, „globális reflektorfény” a városnak nem éri meg a tetemes költségeket. A tapasztalat is azt mutatja: a túlköltekezés elkerülhetetlen. A modern olimpiák történetében mindeddig, egy kivétellel, az összes városban veszteséget könyveltek el a rendezők.

Az egyetlen kivétel az 1984-es Los Angeles-i olimpia volt. Nem véletlenül. Egyrészt 1932-ben rendeztek már Los Angelesben olimpiát, és az akkori infrastruktúra egy része használható állapotban maradt. Másrészt a város egyetlen versenytársa, Teherán az iráni politikai és társadalmi változások ­miatt visszalépett, így az amerikai város tulajdonképpen maga szabhatta meg a rendezés feltételeit.

Andreff szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem is szereti, ha nincsenek versenytársak. A pályázatok lényege ugyanis a verseny: meg kell mutatniuk a jelölteknek, hogy a többiekhez képest kisebb költséggel és nagyobb bevétellel tudják megvalósítani a játékokat. És ehhez persze elengedhetetlen a számok és tervek kozmetikázása.

– Budapestnek bizonyítania kell: nagyobb bevételre számíthat, mint Los Angeles vagy Párizs – jegyzi meg Andreff, majd hozzáteszi: mivel a francia sportminiszter tanácsadójaként is dolgozik, gyakran megfordul bennfentes körökben. Információi alapján úgy véli, a legnagyobb eséllyel 2024-ben Los Angeles rendezhet olimpiát.

A Los Angeles-i csoda – a tapasztalatok azt mutatják – megismételhetetlen. Például a párizsi olimpia az előzetes számítások és tanulmányok szerint mintegy 6,2 milliárd eurós költséggel és 5-10 milliárdos bevétellel kalkulál. A legalacsonyabb, ötmilliárdos bevétellel számolva már az eredeti elképzelésekhez képest veszteséges lesz a párizsi olimpia. De Andreff hangsúlyozza: a költségek minden esetben túllépik a pályázatban szereplő összeget.

Az olimpiák történetében a negatív rekordot a 2008-as pekingi olimpia tartja: a kiadások végösszege a tervezettnek a tizenkétszerese volt. A 2014-ben a téli játékoknak otthont adó Szocsiban és az 1976-os nyári olimpiát rendező Montrealban hatszorosára duzzadt az eredetileg kalkulált költség a játékok végére. A londoni olimpia „csupán” háromszor került többe.

És hogy mit is jelent a lakosság számára a városuk túlköltekezése? Andreff saját példájával érzékelteti ezt. A franciaországi Grenoble téli olimpiát rendezett 1968-ban. A deficittel zárult rendezvény után a városvezetés különadót vetett ki a helyi lakosságra a veszteségek fedezésére. Wladimir Andreff 1980-ban költözött ide, a város egyetemén tanított. Helybéliként neki is kellett fizetnie az adót, még 1990-ben is, amikor visszaköltözött Párizsba. Grenoble lakosai 1992-ig nyögték az olimpia terheit.

Egy nemrégiben készült nemzetközi tanulmánysorozatban több tudomány képviselői – rangos egyetemek matematikusai, közgazdászok és más szakemberek – vizsgálták az olim­­piai játékok hatását a helyi lakosságra. Interjúk és számítások során arra jutottak: az olimpiát rendező város lakossága egy évig sokkal boldogabbnak érzi magát a játékok hatására, utána viszont előtérbe kerül a hétköznapok valósága.

– Ha mondjuk Magyarország úgy döntene, az olimpia kedvéért kiszélesíti a Budapest-Debrecen autópályát, az eleinte azt az érzetet keltheti a magyarokban, hogy ettől javult az életminőségük – hoz egy példát Andreff. – De végső soron hányan is használnák rendszeresen ezt az útvonalat? Indokolt lenne az ilyen szintű bővítés? Feltételezhetően nem. Akkor viszont felmerül a kérdés: nem lett volna hasznosabb ezt a pénzt másra költeni?

Az oktatás sínylette meg

A Görög Olimpiai Bizottság mindent elkövetett, hogy az 1996-os olimpiát Athén rendezhesse. Ekkor volt ugyanis az első modern olimpiai játékok százéves jubileuma. A város azonban csak 2004-ben rendezhette meg a világversenyt. A költségeket eredetileg a GDP három százalékára tervezték – végül az összeg háromszorosát költötték el.

Athénban is sok fontos infrastrukturális beruházás történt: átköltöztették a repülőteret, amely így új terminált kapott, és átadták a metrót, amelynek építését a nyolcvanas évek óta halogatták, építettek tengerparti utat is, mindez jót tett a városnak.

Ám a túlköltekezés miatt alapvető területekre nem jutott pénz. Az oktatási költés az athéni olimpia idején az egyik legalacsonyabb volt Európában.

– Nem igaz, hogy ennek nincs köze az olimpiához – hangsúlyozza Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. – Egyegységnyi költségvetési pénzt nem lehet többször elkölteni. Meg kell nézni, hogy egyes gazdasági vezetők milyen apróságokon próbálnak spórolni, hogy bizonyos alrendszerek pénzhez jussanak. Volt, aki például az iskolatejet vette volna el a diá­­koktól. Ehhez képest finoman szólva is nehezen értelmezhető az az érvelés, hogy az olimpiára igenis van pénz és a játékok költsége nem függ össze az egészségügy vagy az oktatás fejlesztésével.