Aki korpa közé keveredik – Hidvéghi Balázs a Fidesz új kommunikációs igazgatója

– A rendszerváltás óta Fidesz-tag, több más poszt mellett országgyűlési képviselő is volt, legutóbb néhány hónapig a Magyar Nemzeti Bank szóvivője. Hogy lett most a Fidesz kommunikációs igazgatója?

– Erre a feladatra kaptam felkérést.

– A miniszterelnök kérte fel?

– Ő hagyta jóvá a döntést.

– Kocsis Mátét váltotta. Ő megbukott?

– Máté, amellett hogy egy fontos budapesti kerület polgármestere, fővárosi képviselő és a Fidesz budapesti elnöke is.

– Jó ideje.

– A kommunikációs igazgatói feladatra olyan embert kerestek, aki csak ezzel foglalkozik.

– A kvótanépszavazás Kocsis kerületében hozta a Fidesz szempontjából az egyik legrosszabb eredményt. Ezért tessékelték ki a kommunikációs igazgatói székből?

– Ezt határozottan cáfolom, a váltás még a referendum előtt, szeptember elsején történt. A kettőnek az égvilágon semmi köze egymáshoz.

– Ön a legelső sajtótájékoztatóján, október 23. előtt úgy nyilatkozott: a Fidesz biztos forrásból tudja, hogy fizetett provokátorok zavarják majd meg az ünnepi rendezvényt. Milyen források voltak ezek?

– Felkerestek minket olyan, nem hozzánk kötődő emberek, akik ezt állították.

– Kik azok az önökhöz nem kötődő emberek?

– Neveket nyilván nem fogok mondani.

– Így elég gyenge az állítás.

– Tartalmát tekintve egyáltalán nem az.

Fotó: Bazánth Ivola

– Azt tudhatták a sajtóból, hogy sípokat osztogat az ellenzék. Ennél persze jobban hangzik az, hogy „fizetett provokátorok”.

– Készülő provokációról kaptunk hírt, és ha megnézzük az október 23-i eseményeket, láthatjuk, hogy valóban ez is történt. Páran szándékosan és agresszívan csak a balhét gerjesztették.

– Sípolással fejezték ki nemtetszésüket. Nincs ok azt feltételezni, hogy nem a meggyőződésük szerint cselekedtek, hanem pénzért.

– Szerintem egyesek pénzért tették.

– Ön azt is mondta, hogy a rendzavarásra készülők alvilághoz köthető figurákkal együttműködésben provokálnak majd. Milyen alvilági kapcsolatról volt szó?

– A Nyugati Fény című blog írt erről.

– Több száz blog közül pont ezt találták hiteles forrásnak?

– A Nyugati Fényen megjelent írás szerint az ünnepségen részt vevő baloldali Civil Ellenzéki Kerekasztalhoz alvilági figurák kapcsolódnak. Nem általunk kitalált információkról van szó. Ezt egy baloldali blog állította. És valóban veszélyes dolgok történtek.

– Sípoltak, megpofozták őket, páran visszapofoztak. Ebben valóban van veszély.

– A szólásszabadság fontos érték, amiben persze benne van az is, hogy fütyüléssel vagy egy tábla felemelésével tiltakozunk. De a mostani történések elfogadhatatlanok, mert a megemlékezni vágyók közelébe férkőző maroknyi rendbontó a hangos sípolással lehetetlenné tette sokak számára az ünneplést. Az egyén szabadsága addig terjed, amíg a másik szabadságát nem sérti. Ez utóbbi most egyértelműen sérült. Nyílt provokáció történt.

– Miért akarta mindezt előzetesen bejelenteni?

– Mi békés, méltóságteljes ünneplésre készültünk. Azt mondtam el, hogy mindenkit hívunk, hiszen 1956 nemzeti ügy, ami nem a pártokról, nem a miniszterelnökről szól, hanem azokról a hősökről, akiknek az áldozathozatala közvetlenül járult hozzá a demokráciához, ahhoz, hogy mi itt ma szabadon beszélgethetünk. 1956 egyike a legnagyobb nemzeti ünnepeinknek, résztvevői közül sokan ma is köztünk élnek. Ezért félre kell tenni a pártérdekeket és az egyéni politikai ambíciókat. Ezt a baloldal nem volt képes megtenni.

– Szerintük meg önök nem. És ez így megy évek óta.

– Nézze meg, mi történt most! A baloldal egyik része fütyül, az MSZP pedig nem hajlandó aláírni az általunk kezdeményezett, pártpolitikától mentes, az 1956-os hősökről szóló közös nyilatkozatot. Ők csinálnak ebből pártügyet, a felelősség őket terheli.

– Október 23., miként a korábbi években, most is döntő részben belpolitikai esemény.

– Amíg a baloldal képtelen arra, hogy tisztázza saját viszonyát 1956-hoz és a szabadság eszméjéhez, amíg a szocia­­lista Havas Szófia fasisztáz, amíg az MSZP-s EU-képviselő nem tud nemzeti ünnepként tekinteni 1956-ra, amíg a kommunista utódpárt nem hajlandó együtt ünnepelni, addig náluk a tisztázás, a szembenézés nyilván nem történt meg. Ők képtelenek rendezni a viszonyukat 1956-hoz.

– Önöknek sem ártana tisztázni viszonyukat 1956-hoz. Áder János köztársasági elnök október 23-án előléptette Tasnádi László rendészeti államtitkárt, egykori III/II-es operatív tisztet.

– Ezt nem tudom kommentálni. Nem a Fidesz a kinevezés előterjesztője. De az fontos, hogy emberek vagy szervezetek változhatnak, korábbi álláspontjukat megváltoztathatják.

– Azon nehéz változtatni, ha valaki III/II-es tiszt volt.

– Attól még változhat a meggyőződése. A baloldal azonban máig nem néz szembe 1956 emlékével.

– Az milyen gesztus, amikor a hatvanadik évfordulón, épp egy ilyen szimbolikus napon neveznek ki rendőr altábornaggyá egy III/II-est?

– Nyilván azért kerülhetett rá sor, mert a felettesei elégedettek a munkájával.

– Más alkalommal is előléptethették volna, nem pont 1956 hatvanadik évfordulóján.

– Nem látom ennek akkora jelentőségét.

– Tasnádi a kinevezésekor azt nyilatkozta: a hetvenes években a hatóságok és a titkosszolgálatok koordinációja jobb volt, mint ma, ezért érdemes lehet visszatérni ahhoz a rendszerhez.

– Ez szakpolitikai kérdés, nem az én területem. De ez az ügy messze nem játszott fontos szerepet 1956 megünneplésében.

– Az sem, hogy az LMP sokadjára követelte az ügynökakták nyilvánosságra hozatalá? Önök most sem támogatták a javaslatot. Miközben arról beszélnek, hogy le kell zárni a pártállami múltat és be kell fejezni a rendszerváltást.

– Nem lehet bizonyosan megállapítani, mi hiteles a dokumentumokból, és mi nem. Ráadásul a megsemmisítések miatt a teljes anyag nem is áll rendelkezésre. A papírokat így nem lehet nyilvánosságra hozni.

– Ungváry Krisztián történész, a korszak neves ismerője síppal és véres fejjel nyilatkozta a Kossuth téren, hogy a kormány és a Fidesz meghamisítja 1956 emlékét.

– A kérdésben két különböző dolgot mos össze. Hogy neki történészként vagy ma­­gánemberként mi a véleménye, az az ő dolga. Leírhatja, elmondhatja. Az viszont, hogy atrocitás érte, arra ad alkalmat, hogy sok baloldalra elfogult hírportál visszaéljen a hírrel, és az erről szóló képet úgy mutassa be, mintha komoly erőszak történt volna.

– Mi mástól vérzett volna, ha nem komoly erőszaktól?

– Szerencsére csak kisebb atrocitások voltak. Mert az ünnepre beküldött agresszív provokátorok a fütyüléssel annyira felheccelték az embereket, hogy néhányuknál elszakadt a cérna, lökdösődésre került sor. Még a lengyel és a magyar himnusz alatt is fütyültek! Pedig reméltem, hogy legalább akkor elcsendesednek, de nem így történt. Erre nincs mentség, akármi is a véleményük a miniszterelnökről. Persze nem kétlem, hogy volt olyan jó szándékú tüntető, aki legalább a himnuszok alatt abbahagyta a fütyülést, a durvább figurák viszont tovább folytatták. Eszembe jut a régi mondás: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

– Ebben van valami.

– A fizetett provokátoroknál ez már az a szint, akiket ki szoktak tiltani a futballmeccsekről: stadionokban használt sípokat fújtak, amelyek akár egy százezres arénában is hallatszanak. Ez maga a provokáció.

– Annak idején a jobboldal fütyülte ki Göncz Árpádot, majd jó pár baloldali politikust.

– Futballsíppal nem fütyültünk sehol, és a Fidesz soha nem szervezett agresszív provokációt.

– A síp az síp, nem?

– A futballsíp legalább tízszer olyan hangos.

– Sima síppal belefért volna a fütty?

– Még egyszer: a véleménynyilvánítás fontos elv, de mindenkié, nem csak az egyik félé.

– Révész Máriusz még szóvivőként Dávid Ibolyát is kifütyülte a Parlamentben.

– Épp azt mondtam, hogy a véleménynyilvánítás rendben van. De arányosan kell tekinteni. Azt nem lehet, hogy egy rendezvényen provokátorok a hangos fütyüléssel mások jogait semmibe veszik.

– Juhász Péter jogait is semmibe vették: nem engedték a Kossuth téri ünnepség helyszínére.

– De beengedték. Hazudik, ha ezt állítja.

– Ott volt a csuklóján a beléptetéshez szükséges karszalag, ám a biztonsági szolgálat embere elküldte.

– Ha úgy ítélte meg, hogy a beengedése kockázattal jár, akkor azt a döntést ott a helyszínen nyilván indokkal hozta meg.

– Nem volt indoklás.

– A szervezők feladata, hogy a rendezvényt biztosítsák. Nyilván oka volt a döntésnek, amit az adott pillanatban jogosan hoztak meg. Juhász Péter és az általa odacsődített tiltakozók negyvenezer embert provokáltak. Hogy a rendezők nem engedték be, arrébb küldték vagy továbbtessékelték, teljesen normális. Ha nem így tettek volna, akár nagyobb gond is lehetett volna.

– Pedig a lépés jogellenes.

– Majd jönnek a vizsgálatok és perek, meglátjuk, tényleg az-e.

– Mit szól ahhoz, hogy a Népszabadságot Mészáros Lőrinchez köthető cég vehette meg– A Fidesz lassan letarolja az egész magyar sajtót.

– Piaci döntés született, ennek szabályai vonatkoznak rá. A lap egy árucikk, ha a tulajdonosa úgy dönt, eladja, az ő döntése. Nem tudom értelmezni azt, hogy ön a Fideszhez köti mindezt.

– Melyik részét nem tudja értelmezni?

– Hogy ezt a baloldali lapot nem adják ki, a szocialisták felelőssége, és nem a Fideszé. A Népszabadság hosszú éveken át az MSZP pártalapítványához kötődött. A most hőbörgők akkor nem vetették fel, hogy ezzel sérül a sajtószabadság. Ha viszont eladták és így felszámolták a befolyásukat, azzal a piac szereplőjévé tették az adott orgánumot. Miért nem védték meg– Az ügyletben nincs politikai motiváció, ezért nem indokolt, hogy kommentáljam. A piac így működik.

– Nincs politikai motiváció? A piac így működik?

– Igen.

– A politika is piac. Önök az érvénytelen kvótanépszavazás nyomán Alaptörvény-módosítást terveznek, amihez a kétharmad híján szükségük van ellenzéki támogatásra. A Jobbik a segítségért cserébe azt követeli, hogy zárják le a le­­te­­le­­pe­­dé­­si­­köt­­vény-bizniszt. Amit úgy tűnik, meg is tesznek. Engednek Vonának?

– A kötvényeknek semmi közük az Alaptörvény módosításához.

– Már hogyne lenne. Ez a Jobbik feltétele.

– Bár ők megpróbálják összekötni, de az teljesen indokolatlan. A letelepedési kötvény az államháztartás finanszírozásának eszköze, szükséges bevételi forrás. Mivel Magyarországot felminősítették és a gazdasági helyzet javul, a kötvények felülvizsgálata korábban megkezdődött, mint ahogy a Jobbik a témát előhozta volna. Az Alaptörvény-módosítás pedig az erőszakos kényszerbetelepítéssel kapcsolatos kvótanépszavazás miatt állt elő, a letelepedési kötvénytől teljesen függetlenül. Utóbbi alkotmányos kérdés, előbbi gazdaságpolitikai eszköz. És nagyon meg vagyunk lepve azon, hogy a Jobbik, amely korábban hazaárulónak minősített mindenkit, aki nem támogatta az Alaptörvény-módosítást, most kihátrál a javaslat mögül.

– Mi történik, ha a Jobbik végül nem támogatja a módosítást?

– Nem csak jobbikos képviselők ülnek a parlamentben.

Fotó: Bazánth Ivola

– Baloldaliak nem fogják megszavazni.

– Minden képviselő a saját lelkiismeretére hallgat majd. A kampányban számos szocialista fejezte ki, hogy egyetért a kormány álláspontjával. Vagyis elképzelhető, hogy megszavazza. Az egyeztetések most is zajlanak, a szavazásig még van idő.

– És ha nem jön össze?

– Erről előre nem tudok nyilatkozni, az egyeztetési folyamat közepén vagyunk.

– A Fidesz nem fog belemenni abba, hogy egy többmilliárdos kampány után veszni hagyja „3,3 millió ember akaratát”. Ezért ha nem lesz módosítás, szakértők szerint előrehozott választás is elképzelhető.

– Nem készülünk előrehozott választásra. Túlspekulálják az ügyet.

– Szóval mi a forgatókönyv, ha nem jön össze a kétharmad?

– Ez a kérdés akkor lesz időszerű, ha odajutunk.

– Pár héttel a szavazás előtt nincs B terv? Nem túl hihető.

– Most az a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk a sikerért.

– Szereti magyarázni a nehezen magyarázhatót?

– Mire utal?

– Arra, hogy MNB-szóvivőként sem lehetett könnyű megmagyarázni az MNB alapítványi botrányait.

– Matolcsy György elnök úr olyan időszakban kért fel, hogy szóvivőként segítsem a munkáját, amikor sok nemtelen és politikailag motivált támadás érte a jegybankot és annak támogatási programjait. Ezért volt megtisztelő a felkérése. Felemelő feladat volt, és büszke vagyok arra, hogy részt vehettem benne.

 

Hidvéghi Balázs

1970-ben született. 1989 óta tagja a Fidesznek, a kilencvenes években a párt külügyi csoportjában dolgozott.

2004-től az Európai Parlament Magyar Néppárti Képviselőcsoportjának titkára, Szájer József politikai tanácsadója, 2008 és 2010 között a Fidesz kampányfőnök-helyettese.

2010 és 2012 között a Nemzetgazdasági Minisztérium külgazdaságért, európai uniós ügyekért és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.

2012 novemberétől a Fidesz határon túli magyar közösségekért és magyar diaszpóráért felelős stratégiai igazgatóhelyettese.

2013 júliusától a 2014-es választásokig országgyűlési képviselő, 2016 augusztusáig az MNB szóvivője.