A vesztes nyer, a nyertes veszít

- Dávid Ibolya az UD Zrt.-hez köthető persorozatban három polgári perben is nyert, pedig korábban első és másodfokon is részben veszített. Vajon miért maradt alul a rendes eljárásokban?

– Mert nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy pártja, illetve személye ellen lejárató szándékkal adatgyűjtés folyt. A Tóth János elleni perben pedig a kereset szerint „jogosulatlanul” hozta nyilvánosságra a hozzá került hangfelvételt. Mindezt a rendkívüli perorvoslatban aztán másként látták, a Kúria mindegyikben hatályon kívül helyezte a jogerős ítéleteket.

- Csakugyan nem tudta bizonyítani, hogy titkos adatgyűjtést folytattak ellene?

– Nem, de a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria azt mondta ki, hogy nem is kellett volna bizonyítania, mert a beszélgetés tényét és jól ismert tartalmát maguk az érintettek sem vitatták, tehát Dávid Ibolya valós tények alapján nyilatkozott.

- Ez az a bizonyos felvétel, amelyen Csányi Sándor és Tóth János értekezik egy „érdekes munkáról”, amelyet „Józsi”, a cég másik vezetője Orbán Viktor volt tanácsadójától, Tombor Andrástól kapott.

– Igen. Számtalanszor idézték már.

- Érdemes az ismétlésre: „A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltásszándék van előkészítve, és a Tombor azt mondja, hogy a Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami Antal vagy nem Antal.” De Tóth ki akart maradni ebből, hacsak Csányi nem kéri az ellenkezőjét. Csányi is óvatos volt, gondolkodási időt kért. Amint Dávid Ibolya megkapta a felvételt, megkereste Csányit, aki megerősítette a telefonbeszélgetés tényét és tartalmát.

– Így van. Ezután Dávid Ibolya sajtótájékoztatón ismertette az elhangzottakat – nevek említése nélkül.

- Vagyis nyilvánosságra hozta, nem?

– Éppen hogy nem. A törvény a hangfelvételt a maga fizikai valóságában helyezi jogi védelem alá, ő viszont csupán a lényegét ismertette, méghozzá anonimizált formában. Így nem sértett semmiféle jogszabályt, a korábbi ítéleteket tehát hatályon kívül kellett helyezni.

- Végül, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban. Előtte kétszer meg nem kellett. Jogosan érezheti tehát Dávid Ibolya, hogy büntetlen és bűntelen, de ez a négyévi pereskedés maga a büntetés.

– Valószínűleg így van vagy így lesz, hiszen első fokon a büntetőeljárásban is felmentették.

- Információgyűjtő magáncéget felbérelni mások lejáratására nem bűncselekmény?

– Nyilvánvalóan lehet az, de ebben az ügyben a nyomozó hatóságok a felvétellel összefüggésben megtagadták, illetve megszüntették a nyomozást. Az elhangzottak erkölcsi megítélése persze nem éppen hízelgő, ki is mondta a Kúria, hogy az érintett személyek vallomását a bizonyítás köréből ki kellett volna rekeszteni, hiszen tőlük nem volt elvárható ennek a kétes, kétséges magatartásnak az elismerése.

- Dávid Ibolyának mit kellett egyáltalán bizonyítania? Hiszen a felvétel tényét és tartalmát senki nem vitatta.

– Nem kellett volna bizonyítania, mert nem tett mást, mint beszámolt egy beszélgetésről. Hozzáfűzte a véleményét, de ez nem adhat okot perlésre. Tóth János pedig nem a jó hírnév megsértése, hanem hangfelvétellel való visszaélés miatt perelt, de ez sem állta meg a helyét, mert nem nyilvánosságra hozatalról, hanem felhasználásról volt szó, ráadásul a Kúria szerint teljesen jogszerű keretek között.

- Akkor kezdődött a kezdőbetűk megfejtése, amikor a sajtótájékoztató után négy órával a felvételek megjelentek az interneten, a Hvg.hun. Ki tette fel őket?

– Nem tudom. Dávid Ibolya kapott egy példányt a postaládájába, ezt elvitte a Nemzeti Nyomozó Irodába és a Legfőbb Ügyészségre. Máig nem tudjuk, ki hozta nyilvánosságra a tényleges felvételt.

- A lehallgatási botrány nem a CD-t kezében tartó Dávid Ibolya révén pattant ki, hanem két nappal korábban, amikor Szilvásy György akkori titokminiszter bejelentette, hogy házkutatást tartottak egy magáncégnél, amely feltörte az egyik internetszolgáltatót, és behatolt kormányzati szerverekre is.

– Dávid Ibolya nemcsak az érintettek nevét nem említette, hanem a cégét sem. Ezeket csak néhány órával később ismerhette meg a közvélemény az internetről, és akkor lehetett összekapcsolni azt, hogy az ügy MDF-es szálában is ez a cég érintett.

- A kormánynak, a titkosszolgálatnak is érdeke lehetett feldobni az UD Zrt.-t.

– Nézze, én nem szívesen találgatok, pláne nem politikai ügyekben. Mindenesetre az ominózus sajtótájékoztatón én is ott voltam, és a mintegy ötven újságíró nem tudta, kiket jelölnek a monogramok.

- Akkoriban még újságíró volt?

– Nem. Korábban hosszú ideig az elnök asszony mellett dolgoztam, megkérdezte, hogyan kezelje ezt az ügyet. Azt tanácsoltam: forduljon a hatóságokhoz, és ha úgy dönt, személyes adatok nélkül ismertesse a felvételt.

- Nyert. A Kúria még azt is kimondta, hogy a pártelnök nem élt vissza a nyilvánossággal, sőt, „okszerű ellenlépést” tett. Őt ezért, ellenfeleit meg azért nem marasztalták el, mert a moralitást nem a bíróságon mérlegelik.

– A Kúria követte a strasbourgi joggyakorlatot, mert azt mondta, hogy a közérdek adott esetben felülírja a magánérdeket, hiszen a felvétel szerint arról volt szó, hogy néhányan megkíséreltek beavatkozni egy párt demokratikus működésébe. Ilyen esetben pedig jogos lépés egy politikus részéről a nyilvánossághoz fordulni. A közszereplők moralitását nevezhetjük akár politikai felelősségnek is, ami csakugyan nem jogi kategória.

- Ez igaz, de mégiscsak példátlan, ha néhányan azon ügyködnek, hogy egy cég titkos és mocskos közreműködésével megbuktassanak egy pártot, egy pártelnököt. Majd amikor ez kiderül, mindenki megússza, kivéve a sértetteket, akiket kitartóan lejárat a sajtó és a média nagyobb része. Van erre ésszerű magyarázata?

– Az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást, mert a felvétel alapján a magántitok, a személyes adatok jogosulatlan megismerésének legfeljebb csak az előkészülete valósulhatott meg, ezt pedig nem rendeli büntetni a törvény. A nyomozó hatóságok nem néztek a felvételen elhangzottak mögé, nem keresték az összefüggéseket, mert nem találtak hozzá megfelelő tényállást. Az ügyben egyik oldalon büntetőbíróságra jutott az ügy, míg a másik oldalon állók cselekvősége mögé nem nézett senki.

- Viszont a vádlottak padjára invitálták Dávid Ibolya és Herényi Károly mellé Szilvásy Györgyöt és Tóth Károlyt, aki a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke volt. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a két páros ügye?

– Szerintem sehogy. De a büntetőügyben nem én jártam el jogi képviselőként, így részletekbe nem mennék bele. Mindenesetre első fokon valamennyiüket felmentették.

- Sokan a Fideszt, Orbánt teszik az ügy mögé. De a 60-70 lehallgatott és nyilvánosságra került felvétel közül az MDF-et érintő kettőben nincs fideszes politikus, csak utalás Stumpf Istvánra, aki állítólag pénzeli az akciót. Tombor akkor már nem Orbán-tanácsadó, Giró-Szász a Századvég ügyvezetője, vagyis inkább egy háttérszerveződés sejlik fel. Egy új, egy másik jobboldali alakulaté, a kézben tartható Almássyval az élen. Persze a szocialistáknak sem jött rosszul az MDF gyengülése. Ön nem rakta össze?

– Nem foglalkozom politikai szálak szétbogozásával, összekötésével. Ez távol áll az ügyvédi tevékenységtől.

- Egy kis hazai: a vesztesek nyertek, a nyertes veszített. A pereket indítók többsége remek állást és/vagy milliárdos megrendeléseket kapott, Dávid Ibolya – és a pártja, más okok miatt is – eltűnt.

– Ezt nehezen tudnám cáfolni.