A vesztegetés megtörténte nem hitkérdés
Megtévesztő – majdnem azt írtam: sunyi – az a mód, ahogyan Pungor András Bírálhatatlanok című cikkében Varga Zoltán bíró személyével és tévedéseivel és további néhány név nélküli eset felsorolásával illusztrálja a bíróságokat illető minősítését -- írja a 168 Óra egyik olvasója.
Megtévesztő, mert az ábrázattal mellékelt és megszólaltatott Cserni János, Fleck Zoltán, dr. Kende Péter és Székely Zoltán – utóbbi kettő még az igazmondást is hanyagolva – éppenséggel nem a bírák dicshimnuszát zengik, cáfolva a címben sugallt fosztóképzős verdiktet, és nem itt, és nem most először.
Ami pedig Székely Zoltán kétrendbeli vesztegetésben elítéltet és újdonsült apologétáját, dr. Kende Pétert illeti, elfogultságuk és ebből eredő rosszindulatú és alaptalan vádaskodásuk talán érthető, de elfogadhatatlan. Nem igaz, hogy „...Varga bíró az ítélet előtt eldöntötte, kinek hisz, kinek nem” (dr. Kende). A vesztegetés megtörténte ugyanis nem hitkérdés, hanem tény, amit több tanú és maga a Gellért téri tettenérés hang- és képfelvétele is bizonyított. Székely Zoltánnak a „kezdetektől gyűlölt” kijelentését pedig az utolsó szó jogán elmondottakból idézett „elfogadom, a bíróság nem elfogult” mondatával összevetve felmerül a kérdés, melyik állítása igaz.
A cikk terjedelmének mintegy 60 százalékában tárgyalt, Székely Zoltánt érintő ítélet és bírósági átirat egyike sem a bírák bírálhatatlanságáról szól, csupán hangulati, indulati megágyazás arra, hogy Varga Zoltán (az egyetlen nevesített és képesített) bíró ürügyén újraéleszthető legyen a divatba jött előítéletek hamvadó parazsa, hiszen a Székely Zoltánt börtönbe juttató ítéletet soha senki sem kifogásolta, kivéve természetesen az elítélt, a védő és dr. Kende, a kegyelmi kérvényhez csatolt átiratnál történt hibát pedig mind Varga Zoltán, mind a Fővárosi Bíróság „X. számú Fontos Embere” elismerte.
Pogáts Ferenc
az első fokon eljáró
bírósági tanács egyik ülnöke
E-mail
