A Vecsei-család missziói
Vecsei Miklóst a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökeként ismerjük. Kevesebben tudják róla, hogy hat gyermek édesapja, akik közül többeknek természetes volt, hogy a szabadidőt apa munkahelyén, egy hajléktalanszállón töltik. A két legnagyobb, Kinga és Miklós pedig örökbefogadott, mozgássérült bátyjuk ölében nőttek fel, számukra a kerekes szék volt a babakocsi. Előítéletekről, imákról és közösségről beszélgettünk.
A Vecsei-család ünnepel. Pár nap eltéréssel mutatták be Kinga főszereplésével a Szerdai gyerek című filmet, s a Miklós által újraírt Liliomfit, amit ifjabb Vidnyánszky Attilával közösen jegyez. Atival, így hívja, színházi alkotócsoportot hozott létre. Miklós ír és játszik, társa rendez. A Liliomfi előtt az Athéni Timont. Amire nem kell jegyet venni. Akinek nincs rá pénze, odamegy, és találnak neki helyet. A következő terv pedig az, hogy mikrobuszt vesznek, és megutaztatják előadásaikat. Elviszik például Monorra, a cigánytelepre.
– Méhes László, az egyik kedvenc tanárunk mindig azt mondta: úgy kell játszani, mint egy kétéves a matchboxával. Száz százalék átéléssel, kizökkenthetetlenül. Iszonyúan hiszek a színházban – mondja a 168 óra karácsonyi számában megjelent riportban ifjabb Vecsei Miklós.
Testvére, Kinga a Szerdai gyerek című film főszereplője. A mozi bemutatóján összegyűlt az egész család. Tele volt a terem, eljött Sólyom László és Kozma Imre atya, akik a család jó barátai, meg a filmes és színházi szakma színe-java. Kinga furcsán is érezte magát:
– A tömeg nagy részét nem ismertem, a baráti körben bujkáltam.
Egy facebookos fotója alapján szúrta ki őt a főszerepre a film rendezője, Horváth Lili. Amúgy a MOME-ra jár textil szakra, bőr kiegészítőket, táskákat, cipőket és szövött anyagokat tervez.
– Elsősorban anyuka szeretnék lenni, aztán tervező.
A testvérekkel gyerekkorról, előítéletekről is beszélgettünk, hiszen ők ketten kiskorukban gyakran töltötték az időt a Miklós utcai hajléktalanszállón.
– A Rózsadomb tövében volt az otthonunk, de a szívünk mégis a szállón nőtt föl. Óriási buli volt. Otthon nem volt tévénk, a szállón meg igen. És imádtam sakkozni a lakókkal – emlékszik Miklós.
A teljes riport a 168 óra karácsonyi számában olvasható.
